Márton Áron nyomában zarándokoltak Erdélyben

Márton Áron jelmondata – „Non recuso laborem” („Nem utasítom vissza a munkát”) – végigkísérte a három nap minden pillanatát. Ő maga élete során, még a börtön szenvedései közepette is tanúságot tett e hitvallás mellett. Szavai ma is útmutatást adnak: „Szent hivatalom kötelez, hogy

egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak. Az Isten felé vezető utat mindenki számára kell feltárni és a hitet hirdetni.”

Külön köszönet és hála illeti Obermájer Ervin viceposztulátort, Csíki Dénes nyugalmazott plébánost – aki egykor Márton Áron püspök titkára volt –, valamint László Zsolt segédlelkészt a sok értékes tanításért és lelki útravalóért.

1. nap: Csíkszereda – Csíkszentdomokos – Szászrégen – Máramarossziget felé

A zarándoklat első állomása Csíkszentdomokos volt, Márton Áron szülőfaluja. A helybeliek szívélyesen fogadtak bennünket. Részt vettünk a szentmisén, majd megtekintettük a templomot, ahol a püspököt egykor megkeresztelték. Megható érzés volt ott állni a szülőfalu templomában, ahol mindenhonnan az ő szelleme, egyszerűsége és hite sugárzott. Ezt követően felkerestük a Márton Áron-emlékmúzeumot, ahol életének sok emléktárgyát láthattuk. Utunkat Szászrégen felé folytattuk, ahol (...) a helyi plébános ismertette a templom történetét, majd továbbindultunk Máramarossziget felé.

2. nap: Máramarossziget – Dés

A második napon ellátogattunk a hírhedt máramarosszigeti börtönbe, amely ma múzeum. A komor falak között csend telepedett a lelkünkre: éreztük a szenvedés és a fájdalom súlyát. Az igazgatónő meghatóan mesélt Márton Áron börtönéveiről – arról az időszakról, amikor püspökünket mentálisan és fizikailag is megkínozták, éheztették, de hitében soha nem rendült meg. Szavai itt különös erővel csendültek fel:

Isten az ő jóságában elvitt engem szeretetének iskolájába.”

Ebben a sötétségben is világított benne a fény, s hű maradt jelmondatához: „Non recuso laborem.” Nem hajolt meg, hanem vállalta a szenvedést Krisztusért és a népéért. Ahogy tanította: „Keresztény és emberi életünk alapja a hit, s ugyanakkor számunkra őseinktől való drága örökség.”

A börtönlátogatás után felkerestük a szegények temetőjét, majd a dési ferences templomban imádkoztunk. A szerzetesek nagy szeretettel fogadtak, esti imánk során pedig együtt kértük Márton Áron közbenjárását.

3. nap – Kolozsvár – Gyulafehérvár

A zarándoklat harmadik napján Kolozsvárra érkeztünk, ahol a Szent Mihály-templomban vettünk részt szentmisén. László Attila főesperes bemutatta a templom történetét, és mély lelki feltöltődést kaptunk e szent helyen.

Ezután Gyulafehérvárra utaztunk, ahol szeretettel fogadott bennünket Kovács Gergely érsek. Röviden ismertette a székesegyház történetét, megmutatta Márton Áron püspök szarkofágját. Meghatódva álltunk meg sírja előtt, csendesen imádkozva boldoggá avatásáért. Kovács Gergely érsek megmutatta a püspök egykori lakosztályát is, ahol minden személyes tárgyát nagy gonddal és tisztelettel őrzik.

A napot közös ebéddel zártuk, hálás szívvel a szívélyes fogadtatásért. A gyönyörű templomokban megtapasztaltuk Isten dicsőségének ragyogását;

a csendben mindannyian ugyanazt kértük: hogy Márton Áron püspök atya mielőbb a boldogok sorába emeltessék.

Szöveg és fotó: Pénzes Mária

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír