Mérkőzések közötti szünet – Az ifjúságpasztorációban szerepet vállalók találkoztak Temesváron

A találkozón Pál József Csaba temesvári megyéspüspök és Johann Dirschl általános helynök is jelen volt. A képzési nap programjában előadás, tapasztalatcsere és játékok szerepeltek. A nap a missziós rózsafüzér elimádkozásával zárult.

Az esemény sokéves hagyományra tekint vissza. A sajtóiroda archívuma szerint hasonló programot tartottak 2006-ban a Marienheim Házban, amelynek meghívott vendége Tiziano Baracco atya, a Szalézi Szent Ferenc Társaság tagja, valamint Imogen Tietze képzési referens volt. Azóta közel éves rendszerességgel rendezik meg az ifjúságpasztorációban szerepet vállalók képzési napját.

A november 8-i találkozó kezdetén Daniel Dumitru temesvár-gyárvárosi plébános, egyházmegyei ifjúsági lelkész nagy örömmel köszöntötte a résztvevőket, akik eljöttek erre a programra, „amely azoknak szól, akik fiatalokkal dolgoznak, akik nap mint nap szívvel-lélekkel azon fáradoznak, hogy továbbadják a hit örömét. Ez a képzési nap számunkra olyan, mint egy szünet a mérkőzések között:

idő a felkészülésre és lelki feltöltődésre, hogy aztán csapatunk újra »pályára lépjen«, folytassa tevékenységét és küldetését.

A 2025/2026-os pasztorális évben egy olyan mottó vezet bennünket, amely mindent elmond: »Mindenük közös volt…, egy szív és egy lélek Krisztusban«. Meggyőződésem, hogy ez a mottó meghívás az egységre, a közösségre, arra, hogy felismerjük: ugyanannak a testnek, Jézus Krisztus testének vagyunk a tagjai” – hangsúlyozta Daniel Dumitru atya.

A találkozó elején a jelenlévők köszöntötték Johann Dirschl általános helynököt a születésnapja alkalmából, kifejezve hálájukat és elismerésüket a szolgálatáért.

A résztvevők bemutatkozását interaktív előadás követte.

Az idei találkozó meghívott előadója Majoros Tibor nagyváradi állandó diakónus, az Amerikai Egyesült Államok egyik ismert katolikus szervezetének, a Renewal Ministriesnek munkatársa, a Szent István Lovagrend tagja volt. Iosif Puia fiatal önkéntessel érkezett Temesvárra.

Előadásában Majoros Tibor elsőként a nagyváradi ifjúsági vezetőképző (NIK) programot mutatta be.

Elmondta: a 2000-es évek elején evangelizációba kezdtek. A fiatalok száma növekedett. Felmerült a kérdés, hogy

mi történik azzal a fiatallal, akit megszólítottak. Ha nincs utókövetés, folytatás, plébániai támogatás, akkor visszatér oda, ahol korábban valami pozitívat tapasztalt istenkeresésében.

„Mi pedig csak egy maroknyi önkéntes voltunk.

Láttuk, hogy német barátaink nagyszabású képzéseket szerveznek ifjúsági csoportvezetők számára. Mi is kezdtünk részt venni ilyen képzéseken, majd idővel mi magunk is szerveztünk hasonló alkalmakat fiatalok számára.” 

Ebből a kezdeményezésből született meg később a gyulafehérvári főegyházmegyében a Teljes Szívvel ifjúsági csoportvezető képzés, amelyen jelenleg több mint száz fiatal vesz részt. Két évvel ezelőtt indították el a nagyváradi ifjúsági vezetőképzőt, amelyet jelenleg 39 fiatal fejez be – ismertette tevékenységüket az előadó.

Előadásában részletesen foglalkozott az ifjúsági csoportvezetők képzésének témájával, számos saját ötletet és tapasztalatot osztva meg annak érdekében, hogy a kiscsoportos beszélgetések résztvevői ne negatív gyakorlatként tekintsenek a találkozóknak ezen formájára, hanem a lelki feltöltődés és a hitben való növekedés lehetőségét lássák ezekben.

A képzésről Iosif Puia önkéntes is megosztotta tapasztalatait. „Amikor első alkalommal vettem részt, a téma az imádság volt. (...) ez arra késztetett, hogy elgondolkodjam: valóban beszélek Istennel, vagy az imám csupán egy monológ? A képzés egyik alapvető üzenete az volt, hogy meg kell értetnünk a fiatalokkal: közösség nélkül gyengébbek vagyunk.

De ha együtt vagyunk, egy közösségben, akkor megosztjuk egymással nemcsak a mindennapi élményeinket, hanem az Istennel való tapasztalatainkat, a vele való kapcsolatunkat is” – mondta. Rámutatott: nem könnyű kapcsolatot teremteni olyan fiatalokkal, akik számára a kommunikáció rövid üzenetek, képek, emojik megosztását jelenti.

Ebéd után kikapcsolódásként asztalitenisz és különféle fából készült logikai és ügyességi játékok vártak a résztvevőkre. A játékokat Piry Radulov vingai és orczyfalvi plébános bocsátotta rendelkezésükre.

A program a missziós rózsafüzér elimádkozásával zárult, mely különböző színű tizedekből állt: a zöld Afrika erdeit és szavannáit jelképezi; a piros a hit lángját, amelyet a misszionáriusok vittek Amerikába; a fehér Európát és a Szentatya liturgikus ruházatát; a kék Ausztrália és a Csendes-óceán szigeteinek színét; a sárga pedig Ázsiát, a felkelő nap fényét szimbolizálja.

A világosság titkairól elmélkedve, az imádság során a jelenlévők a különböző földrészek fiataljaiért, valamint a temesvári egyházmegye ifjúsági pasztorációjának munkatársaiért fohászkodtak.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír