A HÉT VERSE – Vasadi Péter: Nagyszombat

NAGYSZOMBAT

Zatykó Lászlónak

Te fönt a fán halottan
tegnap még; most üres
a vérnyomos gerenda
súlyától hull a test.

Üggyel-bajjal leszedtek
barlangba rejtve el
hívén, hogy egy halott
megfagyva áttelel.

Marad talán belőled
aszott bőr, fog, vigyor
emléked majd fölissza
bús-víg halotti tor.

S vonul tovább az őrlő
Közöny, mint egy barom
s caplat elterítetlen
nyomában rom romon.

Tapos, dülöng, iromba
szívében nincs harag;
ölhetetlen halál van
nem-létnél biztosabb

de harmadnap megáll és
ütődve néz körül
szokatlan fénybe bámul
– kövön egy angyal ül

oly tényt sugallva, melyben
fürdik ember s dolog:
az élők ölte Élet
nincs itt. Föltámadott.

Kép forrása: iconreader.files.wordpress.com

Magyar Kurír