A Teljesben lebegve – Művészeti est és Erdő Péter tanítása az eucharisztikus kongresszusra készülve

Az eseményen jelen volt többek között Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök és Fábry Kornél, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) főtitkára is.

Az est inkább Isten örök jelenébe való belehelyezkedés volt, mintsem klasszikus értelemben vett kulturális esemény – ezért is kérte Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza vezetője, hogy a jelenlévők mellőzzék a tapsot, inkább hagyják a kegyelmet dolgozni, mint a templomban.

a mindenség…, ha megérinted… – ez a címe Dukay Barnabás kortárs zeneszerző tizenegy tételes művének, amelynek két részletét szólaltatta meg bevezetésként az est ötletgazdája, Klukon Edit. A meditatív, éteri zene valóban segített megérkezni a hétköznapokból az örök isteni időbe.

Ezután következett az Oscar-díjas Rófusz Ferenc sokak által várt filmje, Az utolsó vacsora, amely Leonardo páratlan remekművének állít emléket. „Leonardo da Vinci alkotása, az emberi mulandóságot jelképező kép ugyan elveszhet, eltűnhet, de a megváltás üzenete az egész emberiség számára közös és örök” – vallja az animációs film rendezője. Ennek megfelelően az emberi mű halála, illetve Jézus Krisztus feltámadása és halála – a Biblián alapulva – nagyon sűrítetten jelenik meg a kisfilmben.

Az est végén a rendező elmondta: negyven évet kellett várnia a filmterv beadása után, hogy alkotása megvalósulhasson, de ebben az isteni gondviselést is látja, hiszen így sokkal jobb minőségben, sokkal hitelesebben tudták elkészíteni három év munkájával a filmet.

Kiemelte egykori animációs munkatársa, Békési Sándor teológusprofesszor „bébiszitteri” segítségét, és hogy új zenemű születhetett a filmhez, melyet Pacsay Attila komponált.

A Megváltó értünk vállalt halálát és az ahhoz vezető utat jelenítette meg Liszt Ferenc is Via Crucis című művében, amelynek a szerző által készített négykezes változatát Klukon Edit és Ránki Dezső interpretálta.

A keresztút megzenésítésével Liszt egy olyan „eljövendő időben is előremutató és modern művet alkotott”, amely a romantika korában egyáltalán nem volt szokványos – mutatott rá Klukon Edit.

Isten művészeti megközelítése után Erdő Péter rövid előadásában a transzcendensnek inkább értelmi megragadására törekedett.

Egyetlen világmindenség létezik, amelyről a panteisták úgy gondolják, hogy az önmaga Isten, amelynek mi is részei vagyunk – kezdte elmélkedését a főpásztor. – De ha ez így van, akkor nincs mihez hasonlítani ezt a mindenséget, akkor sodródunk az esetlegességben, nincs fogódzónk – a mai embernek sokszor tényleg ez a tapasztalata. Ez a fogódzó, ami nyilván nem egy fizikai értelemben vett szilárd pont a mindenségen kívül, a másik, a transzcendens, ami vagy aki nem része a világnak: az Isten. Ő az, aki egyszerre teremti, fenntartja és kormányozza a világot – a teológia emberi kategóriákkal megkülönbözteti ezt, mert mi térben és időben gondolkodunk. Ám Isten oldaláról nézve nem különül el a három cselekvés, hanem egyetlen mozzanatban, időt és egymásutániságot nem ismerve van benne az egész.

„Ahogy a ma esti filmben azt láthattuk, Jézus megtörte a kenyeret, és azt mondta, »ez a kenyér, mely értetek adatik«, illetve a borral kapcsolatban azt mondta, hogy »ez az a vér, mely értetek kiontatik«. Gyengébb biblikusok szerint nem szédereste volt, amit Jézus tartott, de bármikor is történt, bármennyire is nem feszítették Jézust akkor még keresztre, az ő részéről már minden megtörtént akkor is: a kereszthalál és a feltámadás is” – mondta Erdő Péter bíboros.

A választott nép azonosságát kutatók úgy tartják, nem a nép és nem a politikai akarat tartja össze a népet, hanem a közös emlékezet. Nekünk, keresztényeknek van egy közös emlékezetünk, és ez a közös emlékezet épp az utolsó vacsora és az, ami akkor időben összesűrítve megtörtént. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Nem másik áldozat, nem megismétlés, nem megsokszorozás az Egyház minden szentmiséje, hanem jelenvalóvá tétele az egyszerinek, az egyetlennek, a teljes értékűnek, amiből már semmi nem hiányzott. Újra és újra élményszerű, testközeli megtapasztalása annak, aki van. Ez az az Eucharisztia, amit ünneplünk: ünnepeljük azt, hogy Isten személyesen szeret bennünket, hogy nem a semmiben lebeg a világ, hanem a Teremtő, a másik értelmet és értéket ad az egész világmindenség népének és benne nekünk is, akiket néven szólít, akiket személyként hívott létre – hangsúlyozta a főpásztor.

Ezt fejezte ki a művészet nyelvén a film és a zene – mutatott rá Erdő Péter bíboros. Végül azt kérte Istentől, adja meg, hogy az eucharisztikus kongresszus is olyan ünneplés legyen, amely értelmet és értéket ad mindazoknak, akik részt vesznek benne, később visszaemlékezve is.

A rendezvény mindössze egy hónap alatt valósult meg Klukon Edit zongoraművész gondolata nyomán, és a következő hónapokban szeretnék az ország különböző helyein megismételni, a NEK-re való készület jegyében. Rófusz Ferenc filmjét egyébként már bemutatták a kongresszusra való készület részeként megrendezett nemzetközi konferencián, melyre a világ számos pontjáról érkeztek főpásztorok, hogy betekintést nyerjenek az előkészületekbe. Olyan nagy sikere volt a főpapok körében, hogy felmerült, valamennyi nyelven szülessen szinkronizált változat. Mivel ez nyolcvan nyelvet jelentene, a rendező óvatos, de bízik benne, hogy pályázatok segítségével elindulhat ez a folyamat.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír