Az evangélium átadása a legfontosabb – Bemutatták a cigánypasztorációról szóló új könyvet

Kultúra – 2021. március 9., kedd | 16:25

Új kiadványt jelentetett meg a Boldog Ceferino Intézet (BCI) „Ti az Egyház szívében vagytok!” címmel. A kötet a hazai katolikus cigánypasztoráció kiemelkedő helyszíneit mutatja be, egyházmegyei körképet adva, és külön részletezve a szerzetesrendek szolgálatait is. A kiadvány online bemutatóját március 8-án, hétfőn tartották, kerekasztal-beszélgetés keretében.

A könyv bemutatja az egyes helyszínek szerteágazó tevékenységeit, és beszámol a szerzetesek által vezetett szolgálatok sokszínűségéről is. Olvashatunk egyházközségi és civil kezdeményezésekről, az iskola és tanoda színtereiről, szociális és karitatív segítségnyújtásról. A hangsúly mindig az evangélium hirdetésén van, bárhova tekintünk. A kötet megjelenését a „Pasztorációs programok a roma kultúra megőrzésének szolgálatában” projekt tette lehetővé.

A kiadvány online bemutatójára március 8-án, hétfőn került sor, kerekasztal-beszélgetés keretében. A résztvevőket és az esemény nézőit a kötet szerkesztője, a BCI szakmai munkatársa, Bángi-Magyar Anna köszöntötte.

A rendezvény elején Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője, a Boldog Ceferino Roma Misszió vezetője a mennyei Atya áldását, Szűz Mária és Szent II. János Pál közbenjárását kérte a konferenciára, és fohászkodott a pandémia betegeiért, áldozataiért, az egészségügyi dolgozókért.

A főpásztor a kiadványt bemutatva föltette a kérdést: miért ilyen fontos romákkal foglalkozni? Elmondta, a Debreceni Egyetem 2010 és 2013 között végzett kutatása szerint 876 ezer roma él Magyarországon. A kihívás óriási, a cigányság jelentős része a társadalom perifériájára szorult. A romák 60 százaléka nem végzi el az általános iskolát, ez az arány a többségi társadalomban 9 százalék. A 15–34 év közötti cigányok 38 százaléka nem dolgozik és nem is tanul. A romák 46 százaléka komfort nélküli lakásban él, ez az arány 2,6 százalék a nem romáknál. A nyomor és kilátástalanság döbbenetes, különösen az aprófalvakban. A magyar társadalom elhagyta ezt a vidéket, pedig mindez hatalmas kihívás az egész nemzet számára, el kellene, hogy jusson a szívünkhöz a cigányság nyomorúsága – fogalmazott a püspök. Idézte Harrach Péter egykori szociális minisztert: a magyarság két legnagyobb sorskérdése: a demográfiai krízis, hogy nem születik elég gyerek, a másik a cigány testvéreinkkel való együttélés.

Székely János leszögezte: ebben a hatalmas problémakörben a Katolikus Egyház nyilván nem tud egyedül eredményeket elérni, nem tudja megoldani a problémákat, maguknak a roma közösségeknek, a családoknak, a fiataloknak kell elindulniuk a küzdelem, a tanulás, a fölemelkedés útján, illetve a családok, az oktatás, a szociális háló kell hogy segítsen megoldani ezt a problémahalmazt. Ugyanakkor a keresztény hitnek mégiscsak óriási ereje van, megvilágosító és inspiráló erőt tud adni a romák felzárkózásában. Ha felismerjük, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, a Teremtő remekművei, és így testvérek, Krisztus mindnyájunkért meghalt a kereszten, és hogy milyen nagy érték a család, a tanulás, a munka, egymás segítése, milyen hatalmas öröm egymás segítése, akkor ez rendkívüli lendítő- és lelkierőt adhat mindnyájunk számára a felzárkózás útján. A katolikus cigánypasztoráció ezt a különleges erőt akarja sugározni a cigány testvérek felé.

Ennek a könyvnek a legfőbb üzenete, hogy milyen sokan és milyen sokat tesznek szerte az országban, különböző módokon a cigány testvérekért – méltatta a kötetet a főpásztor. Hozzátette: Egyházunk óriási erénye, hogy plébániaközösségeink, karitászcsoportjaink, szerzetesrendjeink, egyházmegyéink mint apró hajszálerek járják át az egész társadalmat, jelen vagyunk a segítésben, az evangélium hirdetésében. A könyv nagy erénye, hogy arra hív bennünket: a romák segítése nemcsak egyes elhivatott emberek dolga, hanem mindnyájunké. Ha az Úristen egyetlen hazába helyezett minket, akkor testvérekként kell viselkednünk egymással. Nem mondhatom azt, hogy nem vagyok őre az én testvéremnek. Természetesnek kellene lennie annak: ha a szomszédságunkba vagy a közelünkbe költözik egy roma család, akkor átmegyek hozzájuk, és megkérdezem, mire van szükségük. Ez a kötet sokaknak adhat bátorítást, hogyan kezdjük el a közeledést. Képet kaphatunk arról, mások hogyan csinálják; megtalálhatók a könyvben a romákkal foglalkozó intézmények, szervezetek, személyek nevei. A segítés mindannyiunk feladata.

A szombathelyi püspök felidézte: a közelmúltban meglátogatott egy négygyermekes családot. Egyetlen, penészes falú szobában nyomorogtak, nem volt fürdőszoba, WC. Egy gazdag magyar városban ilyen borzasztó körülmények között élnek emberek. Hál’ Istennek nagyon sokan megmozdultak, és így tudtak ennek a családnak új, komfortos lakást szerezni.

Nagyon sok jóakarat van az emberekben, csak hiányzik a katalizátor, ami összefogná ezt a sok jó szándékot.

Ha a magyar társadalom kicsit rossz kedvű, depressziós hangulatán segíteni akarunk, akkor ehhez a legjobb út, hogy megfogjuk egymás kezét, felismerjük, hogy a másik testvér, Isten képmása ő is. Az az állapot, amiben jelenleg a cigányság és a magyarság él, mindnyájunkat betegít. Ez a könyv nagyon nagy bátorítás minden nyitott szívű ember számára, hogy felismerje a másikban, cigány testvérében a mennyei Atya által melléje állított testvérét, akivel együtt boldogulhat ebben a közös hazában.

A katolikus cigánypasztoráció jövőformáló közösségei című kerekasztal-beszélgetést Tóth István, a Boldog Ceferino Intézet munkatársa, a hódmezővásárhelyi önkormányzat cigányügyi referense vezette. A beszélgetésben részt vett Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita; Kovács Róbert nyíregyháza-huszártelepi szervező lelkipásztor, a Sója Miklós Óvoda és Általános Iskola lelkiigazgatója; Szász Csilla Rita nővér, a Szent Ferenc Kis Nővérei tagja Arlóról és Bárándiné Jánossy Enikő, a premontrei kanonokrend női ága által fenntartott zsámbéki Boldog Gertrúd Központ vezetője.

Zsámbékon működik többek között étkezde, idősek nappali ellátása, házi segítségnyújtás, alternatív napközi otthon, tanoda, család- és gyermekjóléti szolgálat. Bárándiné Jánossy Enikő elmondta: a legfontosabbnak azt tartja, hogy amikor elmennek a családokhoz látogatóba, emberként forduljanak hozzájuk, a pénzbeli segítség önmagában nem elég. A premontrei rend rengeteget segít, ha kell, fürdőszobát építenek, tűzifát szereznek be, és munkát is ajánlanak. A személyes jelenlét, a kölcsönös bizalom megteremtése nagyon fontos.

Arlón is működik tanoda és nyitott ház. Rita nővér ugyancsak fontosnak nevezte a személyes kapcsolattartást, hogy felkeressék a rászoruló embereket, vegyék észre a szükségleteiket. Mindezt úgy, hogy a bennünk élő Istennel közelítsünk hozzájuk – mondta. Ha nagy nyomorúsággal találkoznak, csak Krisztussal együtt kereshetik meg őket, hogy érezzék: az az Isten, akit elvisznek hozzájuk, megszólítható. Fontos, hogy elérhetőkké váljanak számukra. Rendkívül fontos a spirituális vonal, de az is, hogy felismerjék: milyen konkrét segítség szükséges ahhoz, hogy a családok életben maradjanak. Most, a pandémia miatt még a keresztelések is elmaradnak sokszor, előfordul, hogy a szülők elviszik hozzájuk a két-háromnapos csecsemőjüket, és azt kérik tőlük: áldják meg őket.

Kocsis Fülöp metropolita-érsek a koronavírus-járvány okozta traumákról is beszélt: egyik munkatársuk egy hónap leforgása alatt elveszítette a szüleit. A főpásztor is karanténban van, mert egyik munkatársát megtámadta a vírus. Nem lehet mindig vidámkodni, nem lehet azt mondani mindenre, hogy nem baj. Mégis, ha megvan bennünk az élő krisztusi hit, akkor ez minden helyzetben kisugárzik, és hat az emberekre, kialakul a kölcsönös szeretetkapcsolat. Kovács Róbert arról beszélt, hogy aki komolyan veszi magát, a hitét, az tudja tovább adni a hitet, a reményt másoknak. „Ha komolyan vesszük a munkánkat, akkor a ránk bízottak is komolyan vesznek minket. Fontos, hogy érezzék, mindig velük vagyunk, mellettük.”

Tóth István felvetette, mennyire nehéz a cigányokat evangelizálni, hiszen az életüket átszövi a babona, az ezotéria, gyakran átkozódnak. A roma származású referens meggyőződése: amíg nem következik be ezen a téren a lelki gyógyulás, addig nem lehetséges előrelépés sem a hitben, sem a hétköznapokban. Kocsis Fülöp metropolita szerint a papokat jobban ki kellene képezni ezen a téren, felkészíteni őket az ilyen helyzetekre, mert nem visz előre, ha egyszerűen hülyeségnek nevezik az ilyen jelenségeket. Többször előfordult, hogy őt hívták ilyen helyzetekben, hogy űzze el a Szentháromságos Isten segítségével a rontást, papjai nem vállalták ezt. Tény, hogy a gonosz lélek képes a sebzett lelkeket még jobban megrontani. Szükség van ilyenkor imádságra, de a papok képzésére is, hogy kezelni tudják ezeket a helyzeteket – szögezte le a főpásztor.

A kerekasztal-beszélgetésen az is elhangzott, hogy az utóbbi évtizedekben rengeteg program született a cigányság helyzetének javítására, az eredmény mégis halovány. Ugyanakkor sok minden történt az elmúlt harminc évben, vannak nagyon biztató kezdeményezések, így a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász tevékenysége vagy az Országos Roma Szakkollégium létrehozása.

Tóth István kérésére Makkai László görögkatolikus parókus, a Roma Szakkollégium igazgatója is hozzászólt a beszélgetéshez. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a Katolikus Egyház őrizze meg önálló arculatát a cigánypasztorációban. Idézett egy meg nem nevezett spanyol püspököt, aki szerint sok mindent adtak a romáknak, csak az evangéliumot nem. Pedig ez a legfontosabb. Makkai László nagy előrelépésnek tartaná azt is, ha az Országgyűlés határozatban mondaná ki, hogy a cigánypasztoráció kiemelten fontos tevékenység a magyar társadalomban.

Könyvborító: Boldog Ceferino Intézet/Facebook

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria