Felelősségünk öröme – Néhány mondat Henri Bouladról

Az összegző világképek, a kozmikus látószögek mindig tanítanak valami újat a szemünknek. Ahogy például Hölderlin a hellenizmust és a krisztianizmust, Teilhard de Chardin a tudományt és a teológiát vagy Pilinszky a költészetet és a misztikát szólaltatta meg közös nyelven, úgy Henri Bouladnak (1931–2023) többek között a keleti és a nyugati lelkiség összebékítését köszönhetjük. Más szóval: egy, a neokatolicizmust is megfrissítő katolikus magatartást.

Boulad öröksége fölmérhetetlen; magyarul megjelent könyvei is hosszas olvasmányrendet alkotnak.

Istenképét a kegyelmes szeretet hite rajzolta ki;

az embert teózisra (átistenülésre) hivatott lényként fogalmazta meg; missziós eltökéltsége a templomi téren kívülre hatolt; az eredendő tanításokhoz modern csatornákat képzelt el (egyházi, teológiai, hitoktatási és spirituális reformokat szorgalmazva). 

Írásai szelíd derűvel evangelizálnak. Hathatósan kifejezve: az új evangelizációban – párhuzamosan a pasztorációs és kateketikai mozzanatok misztikához közelítésével – mindenkinek jut szerep, mert mindenki felelős a világért – és Istenért. Ezen a – Teilhard de Chardin szóhasználatával – Omega pont felé vezető úton a bűnnél eredetibb kegyelem (az Ádámnál elevenebb második Ádám, azaz Krisztus) a teremtmények kalauza; az Istenbe vetett hitnek az embert és a földi világot érintő reménység a társa; a szeretetenergia kozmoszi jelentősége pedig a szociális figyelmesség napi gondjait is áthevíti.

                                                                     * 

Pusztán a magyar kötetcímeket összefűzve is világolvasat keletkezik: a belső tapasztalat és az egység víziója egyaránt a teljes élet titka felé mutat; 

az önátadás fényében nemcsak a szív okossága tűnik ki, de az is, hogy minden kegyelem; s mi egyéb késztethetne optimizmusra, mint annak eshetősége, hogy az átistenülés a mindennapokban egyszerre ajándék és feladat?...

Hasonló, evangéliumi evidenciák fogadnak, ha akár csak találomra lapozzuk is föl az egyiptomi atya írásait. (Ezek jórészt előadások szerkesztett változatai; a szerző az élőszó mestere volt, ebben is a jézusi példát követte.)

Boulad gondolkodásában a szeretet és a hit szinte egymás szinonimájaként képes nemcsak a valóság fennmaradását biztosítani, de egyenesen valósággá lenni: „A szeretet a legalapvetőbb erő és hatalom. A szeretet a Kozmosz legalapvetőbb energiája. És az még az atomok szintjén is így van!” (Az egység víziója, ford. Hermann Judit) – „Szeretni az embert annyi, mint szeretni Istent.” – „Csak a hit tekintete látja meg az ember valóságos dimenzióját.” – „A szeretet Isten megtapasztalása.” – „A szellem – szabadság. […] Csak akkor nyerem meg az embertársam szívét, ha elérem benne az emberi lényt, a személyt. Ha elismerem őt annak, aki, ő is el fog ismerni engem a maga részéről annak, aki vagyok.” (Szeretlek úgy, ahogy vagy, ford. Szabóné Révész M. Magda)

A Katolikus Egyház szerepét az etimológiai ismeretek komolyan vétele téríti vissza eredeti jelentéskörébe: „Az egyház csak akkor válik igazán »katolikussá«, egyetemessé, amikor magába építi a világ minden értékét, valamint a többi vallás és kultúra minden szellemi és emberi gazdagságát.” (A világ jövője a kezetekben van, ford. Tompa Mária) 

És az ember mint misszióra rendeltetett lény kap világos kontúrt a teremtményi identitás újrafogalmazása által:

Istenbe vetett hitemnek önmagamba vetett hitté kell válnia. Nekem szükségem van Istenre, és Istennek is szüksége van rám. Isten nem fogja megváltoztatni a világot nélkülem, nélkületek, nélkülünk.

Készüljünk fel erre a feladatra!” (Átistenülés a mindennapokban, ford. Szabóné Révész Magda) – „Az embernek papi szerepe van a világban azzal, hogy tevékenységével, munkájával átalakítja a földi energiákat.” (A szív okossága, ford. Vácz Jenő)

                                                                          *

2023 februárjában a piarista Lukács Lászlót búcsúztattuk, ugyanez év nyarán előbb Henri Boulad, majd a szintén jezsuita szerzetes Mustó Péter távoztáról érkezett hír. Gyűlnek hiányaink, gyarapodik örökségünk. De ahol a felelősség nő, ott az öröm is nagy tettekre készül.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 3-i számában, Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.