Guido Reni 1575-ben Calvenzanóban látta meg a napvilágot. 1584 és 1593 között a flamand Denys Calvaert segédjeként tevékenykedett és fejlesztette művészi képességeit. 1595-ben nyert felvételt a Carracci-akadémiára, ahol olyan művészek munkássága volt rá hatással, mint Annibale Carracci és Raffaello.
Bár a barokk korban alkotott, határozottan elzárkózott Caravaggio erős naturalizmusától; fontosnak tartotta az antik eszményi szépséget korának emberei számára megeleveníteni. Alkotásai szerkesztésében felfedezhető egyfajta áramlás, amelynek ritmusa eleganciát kölcsönöz műveinek, és egyúttal az antik szobrászat jellegzetességeit is idézi.
A következőkben egy olyan vallásos jellegű munkáját szeretnénk bemutatni, amely kiválóan reprezentálja stílusát és a fentiekben leírt könnyed szerkesztési metódusát.
A Pásztorok imádása című festménye a klasszicizáló barokk stílus egyik meghatározó alkotása. A festmény nagy méretű oltárképként tölti be funkcióját, amelynek két fő verziója létezik: az egyik a londoni National Gallery gyűjteményében található, a második pedig a nápolyi Certosa di San Martino templomában, mindkettő az 1640-es években keletkezett.
A festmény tematikáját tekintve egészen egyértelmű, hiszen azon bibliai jelenetet ábrázolja, amikor a pásztorok összegyűlnek a betlehemi istállóban az újszülött Krisztus imádására. Az eseményt az alkotó éjszakai jelenetként ábrázolja, ahol a sötétség kontrasztot képez az Istenfiúból áradó természetfeletti fénnyel, kiemelve az alkotás fő szereplőit. Az égből egy felhőrésen keresztül áradó égi fény megvilágítja a vidám, a barokk korban elterjedt puttók kis csoportját. Az angyalkák egy feliratot tartanak a következő felirattal: Gloria in excelsis Deo, vagyis Dicsőség a magasságban Istennek.
A pásztorok alázatos hódolata a tiszta és alázatos, feltétel nélküli hitet jeleníti meg a festményen, amely képes felismerni egy istállóban talált gyermekben Krisztus istenségét.
Szöveg: Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

