Kell a szív és a tehetség is – Minikonferenciát rendeztek a keresztény könnyűzenéről

Kultúra – 2020. február 27., csütörtök | 17:11

A Vasárnap.hu keresztény hírportál minikonferencia-sorozatot indított. Első alkalommal, február 26-án délelőtt a keresztény könnyűzene hazai helyzetéről fejtették ki véleményüket a téma szakértői, művelői a Párbeszéd Házában. Az esemény házigazdája Gável András énekes, zenész, a hírportál Pengető című rovatának vezetője volt.

A konferenciát köszöntő beszédében Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár rendkívül fontosnak nevezte, hogy az Istent dicsőítő evangelizáló zene erősítse a lelket, énekelhessék azt a templomok közösségeinek, gyülekezeteinek tagjai. A kormány számára természetes, hogy kiemelten támogatja ezt a műfajt.

Kovács-Pifka Péter, a Kovács K. Zoltán Alapítvány kurátora az Egyházat felszínesen megítélő véleményekből – elavult intézmény, nem képes megszólítani a fiatalokat – idézett. Ha azonban a keresztény könnyűzenét az Úristen dicsőítésére használjuk – tette hozzá –, akkor az élő bizonyítéka annak, hogy ezeknek az előítéletes megnyilatkozásoknak nincs alapjuk.

Vágvölgyi Gergely, a Vasárnap.hu főszerkesztője felidézte, hogy Káposztásmegyeren nőtt fel, gyermekkorának legnagyobb hittanos élményei azok az időszakok voltak, amikor Sillye Jenő benyitott a terembe, egy szál gitárral a kezében, és a rá jellemző derűvel, szeretettel énekelni, beszélni kezdett nekik Istenről. Hiánypótlónak nevezte, hogy hírportálukon rovat mutatja be a hazai evangelizáló zene kiemelkedő képviselőit Pengető címmel, melyet az Eucharist együttes vezetője, Gável András irányít. 

A 2017-ben létrejött Könnyűzenei Szolgáltató Iroda működéséről beszélt Bajnai Zsolt igazgató, arra is rávilágítva, miben tudnának együttműködni a keresztény könnyűzenészekkel, például a tehetségkutatás, menedzserképzés terén. Bajnai szomorúnak nevezte, hogy bár Bartók és Kodály országának tartjuk magunkat, egész Európában csak Bulgáriában van kevesebb zenész, mint nálunk.

Bolyki György zenész, producer, a Szikra Projekt zsűritagja szintén kiemelte, generációk nőttek fel zenei érintettség nélkül. Egy statisztika szerint tíz emberből nyolc szeretne hangszeren játszani, de számuk csak a másfelet éri el. Az emberekben ott van az ősi vágy a közös éneklésre, zenélésre, de e kultúrát ismét be kell vezetni. Bolyki előadásából kiderült: a Szikra Projektnek három területe van: az akadémiai rendszer, a megjelenési lehetőségeket teremtő Szikra Produkció és a Szikra díj, amit idén áprilisban már negyedszer adnak át. 

László Viktor, az „Ez az a nap!” rendezvények főszervezője emlékeztetett rá, hogy a dicsőítő mozgalom idén ünnepli elindulásának huszadik évfordulóját. Az „Ez az a nap!” az elmúlt két évtizedben 34  dicsőítő zenét tartalmazó CD-t adott ki.

A keresztény zene középpontja a szív, és ha az Isten által megragadott sok szerető szív egymásra talál a zene révén, akkor leomlanak a mesterségesen felépített falak, és az Istent dicsőítő zenével hidakat fogunk építeni egymás felé – fogalmazott. – Az evangelizáló zenével eljuttathatjuk az embereket a fülükön keresztül Istenhez, és így a társadalmi folyamatokra is nagyobb lehet a hatásunk. Tartsuk szem előtt mindig a Példabeszédek könyve intelmét: „Bízzál az Úrban, teljes szívedből!” (3,5)

László Viktor bejelentette: július 18-án a Puskás Ferenc Stadionban 70 ezer ember gyűlik majd össze, hogy az „Ez az a nap!” rendezvényén Istent imádja és dicsőítse a zene nyelvén.

A minikonferencia második részében kerekasztal-beszélgetésre került sor, Gável András moderálásával.

Déri András, a Magyar Állami Operaház vendégkarmestere furcsának nevezte a könnyűzene elnevezést, mert szerinte a zene vagy szép, vagy nem szép.

Sztankó Attila egyházzenész, a máriabesnyői Nagyboldogasszony-bazilika plébánosa szerint a zene meg tudja szentelni az embert; keresztény könnyűzenére szükség van az élet minden területén (a gyülekezetben, a templomban, a hittantanításban, a színpadon).

Ha azonban egy szándéka szerint dicsőítő zenét játszó személy üvölt, mint egy fába szorult féreg – tette hozzá –, legyen szó kántorról vagy templomi gitárosról, mert fontosabb számára önmaga megvalósítása, mint Krisztus imádása, akkor annak nincs helye a templomban. A keresztény könnyűzenét művelőknek meg kell tanulniuk nagyon alázatosan odafigyelniük Isten szavára, így tudnak valódi liturgikus zenésszé fejlődni. Ez hosszú folyamat.

Horváth Gergely, a Klasszik Rádió műsorvezetője, a nagy sikerű Jézus és a rock and roll című könyv szerzője szerint a keresztény könnyűzenei dalok közelebb visznek önmagunkhoz és a hithez is. – Nagy alázattal, türelemmel, szeretettel kell végezni ezt a küldetést – mondta –, de ez önmagában nem elegendő, szakmailag is kiválónak kell lenni. Ezek a dalok alkalmasak arra, hogy általuk párbeszédet folytassanak egymással hívők és nem hívők.

Horváth Gergely hiányolta ugyanakkor az evangelizáló művek közül a mélyről kiáltó dalokat. Emlékeztetett a zsoltárokra, de arra is, hogy sok világi előadó szerzeményében megjelenik ez a kiáltás, nem Istenhez szólva, hanem egy kétségbeesett életérzést kifejezve, nagyon hitelesen, megrázóan.

Gável Gellért énekes, dalszerző, Szendrey-Karper László-díjas gitárművész a névtelenséget illetően kifejtette, a keresztény könnyűzenében a dicsőítő attitűd a liturgiával és az alázattal kapcsolódik össze. Az előadásmódnak professzionálisnak kell lennie, a zenének pedig egyetlen nevet szabad felemelnie: Jézus Krisztusét – és nem az előadóét. Rendkívül lényeges a képzés, hogy a gitárok tisztán szólaljanak meg, a szív és a tehetség legyen összhangban egymással. Ez áttöri a falakat, e kettő szimbiózisából jön létre a keresztény popkultúra, ami már piacképes. A magas színvonal ugyanis azzal is együtt jár, hogy a Jézus Krisztust dicsőítő zene iránt egyre nagyobb lesz a kereslet.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria