Mária könnye bőségesen hullott – A pócsi Istenszülő-ikon első könnyezésének emléknapja

Kultúra – 2025. november 4., kedd | 20:45

November 4-én a máriapócsi Istenszülő-ikon első könnyezésének emlékére Terdik Szilveszter Máriapócs című írása nyomán idézi fel a Nyíregyházi Egyházmegye honlapja az 1696-os rendkívüli eseményt, melynek hitelességét korabeli, hivatalos tanúvallomások is megerősítették. A szövegrészletet szerkesztve közöljük.

1696. november 4-én, vasárnap, a Szent Liturgia alatt Eöry Mihály helyi földműves arra lett figyelmes, hogy a templom Istenszülő-ikonjának mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény híre hamarosan elterjedt nemcsak a faluban, hanem a környéken is. A csoda kisebb megszakításokkal december 8-ig tartott. Ezen a napon személyesen jött el Johannes Andreas von Corbelli tábornok, az Északkelet-Magyarországon táborozó császári csapatok kassai főkapitánya, számos nagykállói katona és hivatalnok kíséretében, hogy a csoda valódiságáról meggyőződhessen. 1697. január 1-jén, Tokajban kelt levele szerint Pócson a képet számos katolikus és nem katolikus jelenlétében leemeltette a helyéről, majd megvizsgáltatta – mivel csalásnak semmi nyomát nem találták, a csodát hitelesnek tartja.

Korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnye ekkor is bőségesen hullott.

A hivatalos kivizsgálást Fenessy György egri római katolikus püspök rendelte el. A tanúk kihallgatását Csethe József egri kanonok és szabolcsi főesperes, valamint Damján András tokaji plébános 1696. december 26-án és a következő napokban vezették le a helyszínen. A harminchat tanú közül tizennégyen helybéliek voltak, köztük protestáns nemesek is, a többiek főképp a Nagykállóban állomásozó német katonaság közül kerültek ki. A könnyezés tényét mindannyian állították; többen azt is tudni vélték, hogy azt a kendőt, amelyre a könnyeket felfogták, egy katona vitte el magával. A jegyzőkönyv hitelességét 1698. január 2-án Pettes András egri prépost és választott ansariai püspök igazolta Kassán. (Ezeket a dokumentumokat jelenleg a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzik.)

A nyolcadik tanú, a 45 éves Csigri László bíró vallomásából kiderül, hogy a könnyező ikont 21 évvel ezelőtt (tehát 1675-ben) fogadalomból, vagy egyszerű elhatározásból – nem árulja el pontosan – ő festtette Papp Dániel helybéli parókus öccsével, Istvánnal 6 magyar forintért. Szülei nyomására a képet nem fizette ki, ezek után két hétre nagy betegségbe esett, amikor az iskolamester emlékeztette fogadalmára, amelyet később teljesített, majd meg is gyógyult.

A könnyező Istenszülő-ikon a máriapócsi templomban
(fotó: Máriapócsi Nemzeti Kegyhely)

A fogadalmi kép a pócsi templomba került. Állítólag Hurta Lőrinc vásárolta meg és ajándékozta az egyházközségnek.

Az ikont 50x70 centiméter méretű juharfa táblára, temperával festették. A félalakosan ábrázolt Istenszülő jobbjával a balján ülő Kisdedre mutat, aki jobbjával áld, baljában vörös, rózsára vagy liliomra emlékeztető háromágú virágot tart.

A Mária vagy Jézus kezében feltűnő virág a középkortól kezdve ismert a keleti és a nyugati művészetben egyaránt. A bizánci ikonográfiában valószínűleg az Akathisztosz himnusz szép költői képei ihlették, amelyekben Máriát „Hervadhatatlan virágnak” nevezik.

Mária köntöse a hagyományoknak megfelelően bíbor színű, amelyet homlokán és vállán az örök szüzességére utaló csillagok díszítenek; alsó ruhája zöld. Ikonokon ritka, de itt Mária két gyöngysort visel, akárcsak a gyermek Jézus, aki okker öltözete fölött egy láncra függesztett görög keresztet hord a nyakában. A festett ékszerek talán a nyugati művészet hatásaként értelmezhetők, de arra is utalhatnak, hogy a festő ismert olyan ikonokat, amelyeket a hívek valós ékszerekkel díszítettek. A Jézus nyakában látható kereszt szimbolikus jelentése sem zárható ki: az Isteni Gyermek elkövetkező szenvedéseire utalhat.

Az Istenszülő és a gyermek Jézus dicsfénye és a kép kerete domborított díszítést kapott. Mária jobb válla fölött a görög „Isten Anyja”, a gyermek válla fölött görög nevének – „Jézus Krisztus” – rövidített változatai olvashatók.

A kép felső sarkaiban angyalfejek láthatók; az aljára pedig a következő orosz nyelvű szöveg került: „Ezt a képet Isten szolgája állította bűnei bocsánatára.”

E kegykép az egyik legősibb Mária-ikontípus, az úgynevezett Útmutató Istenszülő-ikonok közé tartozik. A szent hagyomány szerint a típus első változatát Szent Lukács evangélista festette.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye; Terdik Szilveszter: Máriapócs, 2015

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

#egyházművészet #egyháztörténet #évforduló #görögkatolikus #Szűz Mária

Kapcsolódó fotógaléria