Anthony Figueiredo: Szent Carlo Acutis – A mennyország mosolya

XIV. Leó pápa 2025. június 13-án jóváhagyta kilenc boldog kanonizálását, és kijelölte a szenttéavatási szertartások időpontját. A konzisztóriumon a Szentatya bejelentette, hogy Boldog Pier Giorgio Frassatit és Boldog Carlo Acutist szeptember 7-én együtt avatják szentté.

Mindkét szentté avatást nagy várakozás övezi a hívek részéről. Az egyik fiatal, Boldog Pier Giorgio Frassati a 20. század elején élt; a másik, Carlo Acutis az első 21. századi szent lesz. Carlo Acutis szentté avatása eredetileg április 27-re, irgalmasság vasárnapjára volt tervezve, ám Ferenc pápa húsvéthétfőn bekövetkezett halála miatt el kellett halasztani.

A Szent Carlo Acutis – A mennyország mosolya című kötet szerzője, Anthony Figueiredo kiemeli: „Ez a tinédzser, az első Y generációs szent” öt egyszerű lépésből álló útitervet jelöl ki számunkra az életszentség felé: az Eucharisztia gyakori vétele; szentségimádás; lelkivezetés és gyónás; a Boldogságos Szűzanya és a szentek iránti tisztelet; szeretetcselekedetek, melyek többnyire kicsinyek és rejtve maradnak.

Carlo mindennap igyekezett részt venni a szentmisén, hogy személyesen találkozzon Jézussal. Vallotta: „Minél gyakrabban vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, annál inkább válunk Jézushoz hasonlóvá, hogy már ezen a földön megízlelhessük a mennyországot.” Carlo számára ezt a személyes kapcsolatot legjobban az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Úrba vetett hite táplálta. Különleges számítógépes tudását is annak szentelte, hogy terjessze az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Krisztus ismeretét. Tizenegy éves korától kutatta az eucharisztikus csodákat világszerte, 17 országban; felkeresve a sok helyszínt, ahol ezek megtörténtek, és katalogizálva azokat az interneten. Az általa épített weboldalon 136 csoda található.

A sok szent közül, akikhez kötődött, leginkább Assisi Szent Ferenc vonzotta. Minden évben, különösen télen, lelkigyakorlatokon vett részt La Vernában, ahol Szent Ferenc egy mély személyes válsága idején 1224-ben megkapta a szent sebeket (stigmákat).

Carlo már röviddel a szentmisék előtt és közvetlenül utána szentségimádást tartott, ha tehette hosszabb ideig is. „Szeretek Jézussal beszélgetni mindarról, amit megélek és érzek. Nélküle semmire sem vagyok képes.” Jézussal való barátsága egyre mélyült. A szentségimádás alapvető szerepet játszott az életszentség felé vezető útján. „Az eucharisztikus Krisztus előtt látva szentté válunk.” A Jézus felé fordított tekintet olyan gyakorlat volt, melyet Carlo kitartóan követett. Naplójában ezt írta: „A szomorúság magunkra néz, a boldogság Istenre tekint. A megtérés nem más, mint tekintetünk fölemelése lentről felfelé; csupán egy egyszerű szemmozgás.”

Az életszentség utáni vágyát talán a legvilágosabban az mutatja, hogy tudatosan keresett magának lelkivezetőt: Carlo Ilio Carrai atyát, akinél rendszeresen gyónhatott. Egyáltalán nem szokványos dolog, hogy valaki már ilyen fiatal fiúként lelkiatyát keres. Carlo azonban tisztában volt vele: az életszentséghez vezető út megkívánja, hogy az ember együttműködjön azokkal a kegyelmekkel, amelyeket Isten a szentségeken, az imádságon és a folyamatos önmegtagadáson keresztül küld nekünk, hogy a szeretetben tökéletesedhessünk. „Csak az lesz valóban szabad, aki Isten akaratát teljesíti” – mondogatta Carlo. Számára az életszentség önmagunk levetkőzését jelenti, akárcsak Szent Ferencnek, aki ezt szó szerint és drámai módon meg is tette. „Az életszentség nem az összeadás, hanem a kivonás művelete: kevesebbet hagyok magamból, hogy teret kaphasson Isten” – mondogatta. Carlo egy hasonlattal érzékeltette ezt: „Ahhoz, hogy egy hőlégballon magasba emelkedhessen, le kell dobnia a súlyait – éppúgy, mint a léleknek, amely, ha a menny felé akar emelkedni, meg kell szabadulnia azoktól a kis súlyoktól, amelyeket bocsánatos bűnek hívunk. Ha esetleg halálos bűnről van szó, a lélek a földre zuhan, és a gyónás úgy hat rá, mint a hőlégballont hajtó tűz: ez teszi lehetővé, hogy a lélek újra felemelkedjen. Ezért fontos gyakran gyónni, mert a lélek nagyon összetett.”

A Boldogságos Szűzanya és a szentek iránti tisztelet a negyedik gyakorlat, amely szentté tette Carlót. Úgy érezte, hogy Mária mint egy édesanya szereti őt, és viszonozni akarta ezt a szeretetet. A lourdesi Szűzanya barlangjánál megígérte, hogy örökké hűséges marad a rózsafüzér elimádkozásához. Emellett mélyen elkötelezte magát a fatimai Szűzanya elhívása mellett, aki önmagát a „Rózsafüzér Királynőjének” nevezte, és aki arra kérte a híveket, hogy mindennap imádkozzák a rózsafüzért a következő imádsággal: „Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.” A szentek közül különösen kedves volt számára Szent János, Szent Ferenc, Szent Klára, de csodálta Padovai Szent Antalt eucharisztikus lelkiségéért és vérbeli misszionárius voltáért. Mély benyomást tett rá Szent Pál egészen a vértanúságig menő buzgósága az evangélium hirdetésében. Erősen hatott rá Bosco Szent János fáradhatatlan pedagógiai és hitbéli tevékenysége, többször felkereste torinói emlékszobáit.

A szeretetcselekedetek az ötödik gyakorlat, amely szentté tette Carlo Acutist. Gyakran mondogatta: szentté válni azt jelenti, amit az összes szent szóban és tettben is kinyilvánít, hogy szeretnünk kell. „Az élet igazán szép lesz, ha megtanuljuk szeretni Istent mindenekfelett, és a felebarátainkat úgy, mint önmagunkat… Minden elmúlik… az egyetlen dolog, ami igazán széppé tesz bennünket Isten szemében, az az, ahogyan Őt és testvéreinket szerettük.” Édesanyja szerint a fia számára „minden egyes személy fontos volt. Mindenkiben Jézus arcát látta.” Ezért mindenkivel barátságos volt, szívesen beszélgetett.

Mindenkinek Krisztus szeretetéről beszélt, főleg a kitaszítottaknak, az elutasítottaknak, a gyengéknek és a megvetetteknek. Félretett zsebpénzéből hálózsákokat vásárolt a hajléktalanoknak, meleg italokat vitt a koldusoknak. Vásárokat szervezett a plébániáján, hogy pénzt gyűjtsön a missziók számára. Önkéntesként dolgozott egy szegényeket segítő étkezde helyszínén. Hirdette: „A pénz nem más, mint aprított papír. Ami igazán számít az életben, az a lélek nemessége, vagyis ahogyan Istent és embertársainkat szeretjük.”

A könyvhöz Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök írt ajánlást. Leszögezte: a szentek, és köztük Carlo is bátorító példák számunkra. „Ők sem szentként születtek, de eljutottak az életszentségre. Ha nekik sikerült, miért ne sikerülne neked is? Csak egyre kell figyelni -- Carlo szavaival élve: mindenki egyedinek születik, így Te is, csak ne fénymásolatként, hanem szentként fejezd majd be földi pályafutásodat, hogy odafönn egy örökkévalóságon át élhessünk együtt mesterünkkel, Jézussal és szent elődeinkkel a végtelen boldogságban. Készen állsz? Kalandra fel!”

A könyvet Bezák Tamás fordította.

Anthony Figueiredo: Szent Carlo Acutis – A mennyország mosolya
Fratelli a Közösségekért Alapítvány, 2025

Bodnár Dániel/Magyar Kurír