Patsch Ferenc SJ: Égető kérdések, katolikus válaszok

Patsch Ferenc a globalizációról megállapítja: összességében beváltotta a hozzá fűzött várakozásokat, hiszen a világ gazdasági termelése kevesebb mint fél évszázad alatt megnégyszereződött. Súlyos probléma azonban, hogy a folyamatnak nem mindenki válik haszonélvezőjévé, az elmúlt évtizedekben ugyanis a nyugati demokráciákban a javak egyenlőtlen elosztása miatt hatalmasra nőttek a vagyoni különbségek. A globalizációs folyamat fő kárvallottjai leginkább a gazdag országok alacsonyan képzett munkásai. Egyetlen nemzedék alatt Kínában és Indiában jelentős méretű középosztály jött létre, de ez elsősorban az európai, egyesült államokbeli és Ázsia fejlett részein élő munkásosztály kárára történt. Az amerikaiak ötven százalékának ma kevesebb reáljövedelme van, mint 2000-ben, vagyis ezekben a háztartásokban folyamatosan csökkent az életszínvonal. A legsokkolóbb adat, hogy 2015-ben hatvanezer amerikai halt meg kábítószer-túladagolásban. A populista nacionalizmus előretörésének egyik oka, hogy a globalizáció kárvallottjai, kiábrándulva az eddigi hatalomból, bizalmat szavaznak képviselőinek. P. Patsch Ferenc felhívja a figyelmet, hogy a történelem tanúsága szerint a forradalmakat és a vérontással járó lázadásokat nem a legszegényebbek kezdeményezték, hanem azok, akik korábban magasabb társadalmi rétegekhez tartoztak, de egyszer csak elvesztették kiváltságukat. Éppen ez történik ma a középosztállyal Észak-Amerikában, Európában és a fejlett Ázsiában.

Az Európai Unió jövőjét illetően a kötet szerzője nem tartja igazán kívánatosnak az Európai Egyesült Államok létrejöttét, de az integrációnak nincsen alternatívája, egyrészt, mert Európa központi hatalmai között nem voltak háborúk az elmúlt csaknem hetvenöt esztendőben, másrészt utópia azt gondolni, hogy az EU-ból kiváló Nagy-Britannia számottevő tényező maradhat Kínával, Indiával, Brazíliával szemben. Sajnos azonban „égbekiáltó visszásságok” is történnek Európában, „ordas nyereségvágyból” egyesek ma is visszaélnek a legkiszolgáltatottabbak életével. A kizsákmányolás, rabszolgamunka sajnos nem a múlté. P. Patsch Ferencnek egy plébános barátja elmesélte: a falujából két hónapra mennek el dolgozni egy svédországi bányába a férfiak, embertelen körülmények között, az ottani fizetésekhez képest „bagóért”. Ahhoz, hogy ilyesmi ne történhessen meg, az EU országaiban erős államra, törvényekre és független jogszabályokra van szükség, amely képes védeni a védteleneket, elszámoltatni a felelősöket.

A migráció kérdését érintve a könyv írója kiemeli: az még a nálunk jóval multikulturálisabb európai társadalmakat is alaposan próbára tette. A helyzet kezelése érdekében elengedhetetlen az európai határok védelme, ami csak nemzetközi összefogással valósítható meg. Egyetlen közösségnek sincs határtalan tűrő- és felvevőképessége, azt, hogy hány embert képes integrálni, leginkább az adott közösség érzi meg. Az illegális bevándorlást meg kell állítani már a Földközi-tengernél. A politikusok felelőssége különleges abban, hogy nem szabad ellenségként beállítani a menekülteket, a választási győzelem reményében. A már nálunk lévők integrálásában – más európai országokhoz hasonlóan – az Egyház és oktatási rendszere óriási szerepet vállalhat. P. Patsch Ferenc számára legfontosabb az, hogy keresztényként vallja: a rászorulókon segíteni kell, még akkor is, ha ez a kényelmünk feladásával jár.

A kötet szerzője tényként állapítja meg, bizonyos értelemben véget ért a „krisztianitás” kora, amikor a társadalom, a kultúra, a művészet minden részletét a keresztény hit, annak az éppen érvényben lévő felfogása határozta meg. Az Egyháznak is új módokon kell eljuttatni Krisztus üzenetét az emberekhez. P. Patsch idézi Charles Taylor kanadai társadalomtudóst, aki a mustármagról szóló parabolát említi példaként. Isten szentsége és jósága az Egyházon belül is váratlanul tör be az emberi történelembe, egyszeriben megjelenik és működni kezd. Erre példa Assisi Szent Ferenc élete. Amikor elkezdi küldetését, nincs mögötte egyházi intézmény, amely támogathatná. Karizmája fennmaradására sincs semmiféle garancia. Személye, az általa alapított rend mégis nyolcszáz éve hat élő vizek forrásaként, miközben sok „krisztianitásmodell” eltűnt. A termékenység tehát nem rajtunk múlik, a növekedést Isten adja.

Kitér a szerző Ferenc pápa apostoli szolgálatára is, megállapítva: a globális vezetők közül ma senkinek sincs hiteles, átgondolt, hosszú távú programja, az egyetlen kivétel a Szentatya.

Patsch Ferenc SJ leszögezi: sohasem leszünk képesek létrehozni olyan társadalmat, amelyben nincsenek többé kielégítetlen igények, és így elmondhatjuk: nincs szükség további segítségre. A rendszerszintű hibákat pedig elsősorban olyan emberek tudják kijavítani, akikben megvan az érzékenység az emberi nyomorúság észrevételére. Ők pedig gyakran keresztények. Katolikusként a legfőbb hivatásunk, hogy „tanúságot tegyünk a titokról, miszerint az Eucharisztia és az Ige oltárán összeér az ég a földdel, az örökkévalóság az idővel, az örök a töredékessel. Jézus Krisztus tanításával és személyében a transzcendencia belépett immanens világunkba, ami által… maga a feltámadott Úr vált kézzelfoghatóvá számunkra. Feltétel nélküli szeretete megosztásra vár.”

Patsch Ferenc SJ: Égető kérdések, katolikus válaszok
Jezsuita Kiadó

Bodnár Dániel/Magyar Kurír