Havasi József emlékművének felavatásával ülték meg alapítójuk ünnepét a szaléziak Nyergesújfalun

A szentmise kezdetére teljesen megtelt a kicsinek igazán nem mondható templom, ami nem ritka, ha a Szalézi Családról és Don Boscóról van szó. A zenei szolgálatot a közel negyven fiatalból álló ének- és zenekar látta el, akik a téli szalézi zenetábort megszakítva jöttek Péliföldszentkeresztről a közös ünnepre.

Sokakat talán a kíváncsiság is hajtott, hogy lássák a nemrég kinevezett tartományfőnököt, Andrásfalvy János atyát, aki több szalézi ház mellett Nyergesújfalun is szolgált eddigi szerzetesi élete során. Talán éppen ezért érezte otthon magát a templomban, ahol jó ismerősként mosolygott le rá Don Bosco, Savio Domonkos és Sándor István is a remekbe szabott üvegablakokról.

János atya közvetlen hangú prédikációjában felidézte a múltat, sokak számára ismert és tisztelt szalézi elődeit, de előrevetítette a jövőt is, mondván, hogy az elődök derekas munkájának köszönhetően ma nem kell újra, csak továbbépíteni a tartományt, méghozzá együtt a Szalézi Családdal. Beszélt a szalézi rendfőnöknek 2020-ra kiadott vezérgondolatáról, amely arra buzdít, hogy jó keresztényeket és becsületes állampolgárokat neveljünk a mai fiatalokból.

A szentmise után a középiskola udvarán a tartományfőnök felavatta és megáldotta az elődje, Havasi József tiszteletére állított emlékművet.

Köszönhetően a süttői Travertin Kft.-nek, illetve tulajdonosának, Bellabás Lászlónak, aki ajándékba adta a kőtömböt, és Győrfi Ádám szobrászművésznek, aki mesterien megmintázta a domborművet, méltó emléket állíthattak Havasi József atyának, akinek nagyon sokat köszönhet az iskola.

Ezek után az iskola tornatermében megkezdődött az ünnepi akadémia. A műsor elején a tartományfőnökön kívül Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője, a szaléziak barátja és tisztelője is köszöntötte az ünneplő közösséget. Kiemelte, hogy ma is hasonlóan nehéz korban, gyorsan változó világban élünk, technikai kihívások közepette, mint Don Bosco annak idején. Egy olyan korszakban, ami az Egyházat is erősen rombolta és amelyben egymást követték a háborúk, bár ezekről a nehézségekről nagyon kevés szó esik. De Don Boscónak mindig csak egy dolog volt fontos, amire föltette az életét: hogy a fiatalokat Jézushoz vezesse, értelmes életet, szakmát, közösséget, jövőképet adjon nekik. Völner Pál szerint ez az, ami a mai napig fontos.

Havasi atyára emlékezve az országgyűlési képviselő azt idézte fel, hogy ahányszor csak találkozott vele, mindig az a benyomása volt róla, hogy fiatalabb, mint ő, hiszen az Isten is fiatal, és mindazok, akik követik őt, megmaradnak fiatalnak. 

A Don Bosco-ünnepek egyik legizgalmasabb eseménye mindig a tartomány díjainak kiosztása. Idén olyanok vehették át a díjakat, akik különféle módon részesei voltak Boldog Sándor István életútjának és aktív részt vállaltak tanúságtételeikkel boldoggá avatásának megvalósulásában.

A legrangosabb rendi elismerést, a Don Bosco-díjat Hollai Ferencnek, a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesülete (KIOE) egykori titkárának, Sándor István munkatársának, Pokorni Jánosnak, a vértanú szalézi szerzetes cellatársának, valamint Karaszek Ernőnek, Sándor István neveltjének ítélték oda, utóbbi sajnos nem tudott jelen lenni.

A Boldog Sándor Istvánról elnevezett nevelési díjat B. Varga Judit történész-muzeológus és Borbás Ferencné Márta clarisseumi szalézi munkatárs kapták kiváló munkájukért, amellyel elősegítették Boldog Sándor István személyének és élettörténetének megismertetését és előremozdították tiszteletét.

A Savio Domonkos-díjat idén Szlávik Adél, a Szalézi Ifjúsági Mozgalom irodavezetője, valamint Kurdi Kata nyergesújfalui animátor vehették át.

Az eseményt még ünnepélyesebbé tette a műsor, amelyben a szaléziakhoz kötődő fiatalok bemutatták szerteágazó tehetségüket.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír