Karácsonyra megnyitotta kapuit a felújítás alatt álló türjei premontrei prépostsági templom

A premontrei rend a helyi hitélet alappilléreként alapítása óta a lelki, a közösségi élet, illetve az oktatás mozgatórugója. A település lelkipásztori szolgálatát is ellátó rend örökségének fontos részét képezik az építészeti és tárgyi emlékek is.

Türje Zala megye északkeleti részén, a Zala kanyarulatától kissé keletre, a Keszthelyi-fennsíkot a Kemenesháttól elválasztó árok síkságán fekszik. Első említése 1234-ből való, de a premontrei monostor 13. század eleji alapításakor már valószínűleg jelentősebb helynek számított. Ekkor a Türje nemzetség birtokolta, mint valamennyi környező települést. (A nemzetség esztergomi érseket is adott az országnak: Szentgróti Fülöp 1218 és 1272 között töltötte be e tisztséget.)

A prépostság 1268 és 1358 között hiteles helyként is működött, és a 14. századi Türjén két templom is volt. A Budáról Velencébe tartó kereskedelmi út mentén fekvő település a 15. század során ugyancsak nagy jelentőséggel bírt.

Az egykori prépostsági templom egy egységesen kialakított apátsági építészeti együttes része. Az apátságot a Türje nembéli Szentgróti Dénes bán alapította 1234 előtt. A hozzá tartozó konventépület a templom északi oldalához csatlakozott. A prépostsági templom déli falán az 1990-es években véletlenszerűen fedezték fel a Szent László-legendát ábrázoló 14. századi freskót, amely hazánkban az egyik legkorábbi ebben a témában.

Az épületegyüttes a prépostházzal együtt az 1540-es években többször is fosztogatás áldozatául esett és tűzvész martalékává vált, amikor Hagymássy Eustach, a protestánssá lett kegyúr katonái feldúlták. Az újjáépítés helyett, a törökök támadásaitól tartva, a kommendátor prépostok castellummá (végvárrá) alakították a monostort, amely így a veszprémi végvári védrendszer része lett. E funkciójában egészen a 17. század második feléig megmaradt.

A türjei prépostság 1703-ban került vissza a premontrei rendhez. A ma is meglévő rendház a 18. században épült fel, nem a korábbi helyén, hanem a templom déli oldalához csatlakoztatva. Ekkor a templomon korábban keletkezett károkat is helyreállították. A szerzetesek Morvaországból Madonna-szobrot hozattak, valamint barokk falképdekorációt festettek Dorfmeister (Dorffmaister) Istvánnal. Felépítették továbbá a Szent Anna-kápolnát és átépítették a homlokzatokat.

Az épület jellegzetessége az 1920-as évek óta nyugati, téglaarchitektúrájú főhomlokzata, és a két torony közötti westwerkes toronyköze volt. (A westwerk jelentése nyugati védmű. A karoling építészet önálló frank újítása: a bazilika nyugati végének védelmi célú, többemeletes masszív kiépítése.)

A mostani helyreállítás első lépéseként 2018 áprilisában megkezdődött a templom komplex építéstörténeti, művészettörténeti kutatása, amely szakági restaurátori kutatásokkal és régészeti ásatással is kiegészült. Ezeket követően a szakemberek nagyszabású restaurálási munkát végeztek a szentély és a mellékkápolna Dorfmeister István által készített barokk freskóin. A jövő tervei között szerepel, hogy a középkori felületek mintái és feliratai is helyreállításra kerülnek.

A régészeti feltárások nyomán a templombelsőben feltehetően előkerült az alapító, Dénes bán eddig teljesen ismeretlen sírhelye is, valamint számos más Árpád-kori emlék, sőt egy eddig ismeretlen barokk kriptára is rábukkantak a kutatók.

A felújítás kívül-belül érinti a templomot. A főhomlokzat korábbi jellegzetes natúr téglái vékony vakolatot kaptak, a tornyokat új aranyozott keresztek ékesítik, a toronysisakok egyedi technológiával lettek felújítva, és megújultak a toronyórák is. A vízelvezetés, a tetőszerkezet, valamint a tornyok belső szerkezetei is újak.

Az új orgona egyelőre becsomagolva várja a mintegy háromhetes hangolási folyamatot.

Forrás: Csornai Premontrei Apátság; Türjei Premontrei Plébánia

Fotó: Türjei Premontrei Plébánia; Czeili Gergő

Magyar Kurír