Megáldották a passaui Mindenkor Segítő Szűz Mária restaurált kegyképét Esztergomban

A szentmise kezdetén Radics Dávid OFM templomigazgató köszöntötte a jelen lévő híveket, a búcsúünnep vendégeit, köztük Erős Gábor országgyűlési képviselőt, Steindl Balázs alpolgármestert, ferences öregdiákot, valamint a kegykép restaurálásában közreműködő szakembereket: Jilg Enikő restaurátort, Prokopp Mária művészettörténészt, Görbe Katalin restaurátor-tanárt, illetve Horváth Mátyás festményrestaurátort és fotódiagnosztikai szakértőt, a röntgenfelvételek készítőjét. Köszöntötte továbbá a kegyképet a 18. században adományozó Feichtinger család leszármazottait, köztük Bogár Mészáros Gábort, valamint a frissen diakónussá szentelt egykori ferences öregdiákot, Kovács Gábort és feleségét.

Radics Dávid úgy fogalmazott: a közösség ezen a napon nagy ünnepre virradt, amely az öröm, a hálaadás és a megújulás jegyében telik.

„Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall” (Mt 13,16) – a búcsú szónoka, Balázs Jeromos OFM szentbeszédében a hit látását és hallását hangsúlyozta. Az ószövetségi ember legmélyebb vágya, hogy szemtől szemben lássa Istent – hosszú történelmi zarándoklat. Balázs Jeromos e vágy beteljesülését a gyermek Szűz Mária főoltárképen megfestett alakján keresztül mutatta meg.

A kép a hajnal pillanatát idézi: szelíd fénysugarak szitálnak alá az éjszakából, és e kegyelmi világosság középpontjában ott áll a gyermek Szűz Mária – egyedül ő tükrözi vissza a fényt. Ő a napba öltözött Szeplőtelen Szűz, aki elsőként fogadta be a megváltás kegyelmét. Jeromos atya felhívta a figyelmet arra, hogy

a képekkel és vizuális ingerekkel telített külső valóságban nem mindegy, mit engedünk be tekintetünk és gondolataink világába.

A keresztény ember számára ma talán az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtanulja szűrni a képeket: felismerni, mi az, ami valóban épít, és mi az, ami szétzilálja a belső világunkat. Ahogy Kákonyi Asztrik ferences testvér és festőművész fogalmazott:

Amit nézel, azzá leszel.”

Az, akit vagy amit beengedünk a képi világunkba, formál bennünket, hiszen – emlékeztetett Jeromos atya – a képek alakítják gondolkodásunkat, és rajtuk keresztül hitünket is. Ezért is különösen jelentős, hogy a megújult Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegykép eredeti ragyogásában térhetett vissza a templomba.

Az ünnepi szentmise keretében mutatkozott be a közösségnek Kovács Gábor, az esztergomi ferences gimnázium öregdiákja, akit júniusban szentelt diakónussá Erdő Péter bíboros a Szent István-bazilikában. Az ötgye­rmekes családapa a Váci Egyházmegyei Karitász vezetője, és a jövőben a templom liturgikus életében is részt vesz majd.

A szertartás zárásaként került sor a Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegykép megáldására, amely hosszú előkészület és aprólékos restaurálási munka eredményeként nyerhette vissza eredeti szépségét.

A festmény 18. századi másolat, melyet az esztergomi ferences templom szentélye diadalívének oldalán helyeztek el, a Feichtinger család adományaként.

A Bajorországból származó család a török uralom utáni időszakban telepedett le Esztergomban, majd generációkon át fontos szerepet vállalt a város hitéletében, oktatási és közéleti működésében.

A most megújult alkotás az ismert passaui Mariahilf-kegykép másolata, amelyet Lucas Cranach festett 1537-ben.

A restaurálási munkálatokat Jilg Enikő végezte, aki a feltárás során nemcsak egy, hanem két átfestés nyomaira is bukkant.

A kép középső része – Mária a Gyermekkel – az eredeti festményből maradt meg, míg az angyalokat és a hátteret később kétszer is átdolgozták.

A restaurálás során Görbe Katalin tanárnő és Prokopp Mária művészettörténész is szakmai tanácsokkal segítették a munkát, miközben röntgen- és mikroszkópos vizsgálatokkal tártak fel korábban rejtett rétegeket és motívumokat. A restaurálás megvalósulását a LATEREX Építő Zrt. vezetője, Gerencsér László segítette.

A szentmise végén Prokopp Mária, Jilg Enikő és Görbe Katalin ismertették a kegykép történetét és restaurálásának szakmai hátterét, betekintést nyújtva az alkotás több évszázados rétegeibe és jelentésvilágába.

Prokopp Mária előadásában kiemelte: a Mindenkor Segítő Szűz Mária tisztelete megerősödött a törökellenes harcok idején, különösen az 1683-as bécsi ostrom és a párkányi csata után.

A képen domináló vörös szín a hálaadás, az öröm és a diadal jelképe lett. A koronával ábrázolt Szűzanya – magyar sajátosságként – a hit és a nemzeti identitás egységét is kifejezi.

A restaurálás nemcsak művészi és technikai teljesítmény, hanem szolgálat is.

Görbe Katalin tanárnő, aki több mint három évtizede működik együtt a ferences renddel, hangsúlyozta: a képmentés mindig a látás megújulásáról is szól. A restaurálás során használt vizsgálatok – UV, infravörös, röntgen, mikroszkópos csiszolat – nemcsak a képek rétegeit, hanem azok történetét is feltárják.

A templombúcsú zárásaként a résztvevők hálát adtak mindazért, amit ez az ünnep újra megmutatott: a hit szépségét, az ima erejét, a közösség összetartását és a kegyelem megtapasztalását – Radics Dávid atya szavait idézve – a Mindenkor Segítő Szűz Mária csodatévő arcának sugarában.

Szöveg: Gál Emília 

Forrás és fotó: Ferences Média

Magyar Kurír