Zajlik a domonkos nővérek általános káptalanja

Az általános káptalan, amely a szerzetesrend legfőbb kormányzati szerve, három évente esedékes, ezúttal úgynevezett ügyvivő (nem választó) káptalanra gyűltek össze a nővérek a kongregáció négy házából: Budakesziről, Kőszegről, Hódmezővásárhelyről és Szombathelyről.

Az ügyvivő káptalan célja az, hogy a kongregáció elmúlt három évére visszatekintsen, és irányvonalakat jelöljön ki a következő három évre. A káptalan résztvevői vagy hivatalból tagok (házak elöljárói, a rendi tanács tagjai például), illetve választott delegátusok, jelenleg tizenketten.

A munka szentmisével kezdődött július 23-án, 24-én pedig az általános főnöknői beszámolóval, illetve a további beszámolók meghallgatásával és megvitatásával folytatódott. A káptalani tagok együtt töltik ezt a hetet, nemcsak munkával, hanem imádsággal is.

Az általános káptalan második napján a nővérek apostoli tevékenységük aktuális kérdéseit vitatták meg. A domonkos életnek öt alappillére van: a közös liturgia és imádság, a közösségi élet, a stúdium, a prédikáció és az engesztelés – ezek közül a prédikáció témáját vették elsőnek.

A július 26-i, szombati napot a közös reflexióra és stúdiumra szánták. Wojciech Giertych domonkos szerzetes, a Pápai Ház teológusa Rómából érkezett a káptalanra. Giertych atya, azon kívül, hogy a Szentatya személyes teológusa, a római Szent Tamás Pápai Egyetem tanára, több teológiai-lelkiségi könyv szerzője. Előadásaiban délelőtt a domonkos képzés különböző szempontjairól beszélt, különösen is kiemelve a teológiai erények szerepét az Istennel való kapcsolatra nevelésben.

Délutáni beszédében pedig egy szintén aktuális témát fejtett ki: mi a férfiak és a nők szerepe, mi a férfi és a nő hivatása a Szentírás fényében.

Július 27-én, vasárnap az Úr napját a káptalani tagok szentmisével, imádsággal és egy közös kirándulással szentelték meg: Güssingben meglátogatták Boldog Batthyány-Strattmann László sírját és a Batthyány család ősi fészkét, a güssingi (németújvári) várat.

A reggeli szentmisén Székely János szombathelyi megyéspüspök homíliájában felidézte a domonkos karizma legfontosabb elemeit és ezek aktualitását.

Délután a nővérek elbúcsúztak Wojciech Giertych atyától, aki visszautazott Rómába, előtte megköszönték neki, hogy római munkája mellett időt szakított a kőszegi káptalanra, és értékes és inpsiráló gondolatokkal ajándékozta meg őket két beszédében, megosztva velük a 800 éves rend szellemi örökségét.

*

A káptalanról a domonkos rendben

A domonkos rendben nagy hagyománya van a káptalani rendszernek: Szent Domonkos egyik újítása volt a rend jellegzetes kormányzási formája, melynek sok elemét az Egyház később minden szerzetesrend számára kötelezővé tette.

A káptalani rendszer a domonkosoknál nem pusztán a döntéshozás egy módszere, jogi aktus, hanem a kormányzásnak olyan eszköze, amely a domonkos élet egészére rányomja a bélyegét, szerves egységben egyfajta lelkiséggel, emberképpel, célja pedig a rend prédikátor küldetésének, az evangélium hirdetésének szolgálata. Ezt a formát alkalmazza saját életében is a kongregáció, a megfelelő változtatásokkal.

A domonkos rend nemrég ünnepelte nemcsak az alapító halálának 800. évfordulóját (2021), hanem az első káptalanok jubileumát is, amelyeket 1220 és 1221 pünkösdjén tartottak. Döntő pillanatok voltak ezek a Prédikátorok Rendjének életében: ekkor kezdték ugyanis elsajátítani a döntéshozatalnak a sajátos módját, amely illik a rend küldetéséhez, céljához, továbbá megszületett a rendi kormányzásnak az a modellje, amely a mai napig érvényben van.

Domonkos 1220-ban az első káptalanon világossá tette, hogy ennek a szuverén testületnek van a legfőbb hatalma a rendben. Sőt, Domonkos nem csak nyilvánvalóvá tette, hogy a káptalan fölötte áll, hanem ekkor le is mondott: a testvérek nem voltak hajlandók őt letenni, ezért diffinitorokat választottak, hogy nekik legyen hatalmuk mindenki más fölött. A magister ordinis, a rend legfőbb elöljárója mellett azóta ott van az évenkénti káptalan – neki kell elszámolnia, sőt a káptalan le is teheti.

A Domonkos által létrehozott kormányzási forma – a közösség építésének egy módja – szerves egységben van azzal a szerzetesi modellel, amely a koldulórendek újdonsága volt, a testvériséggel. Amint életrajzírója, Boldog Jordán leírja, Domonkos nem akarta, hogy úrnak, dominusnak szólítsák (ami kanonokként megillette volna), hanem azt akarta, hogy frater Dominicusnak szólítsák, és nem akarta, hogy rendjében apátok legyenek, hanem csak prior (aki első) legyen az elöljáró neve.

Ez a rendszer tehát mindenki egyenlőségén alapszik, ami abszolút újítás volt a monasztikus kormányzáshoz képest: mindenkinek szava van, mindenki részt vesz a kormányzásban, felelősséget vállal a közös jóért, választ, és mindenkinek a szavazata ugyanannyit ér.

Szent Ágoston Regulájának bevezetése szerint: „Azért gyűltetek egybe, hogy egyetértésben – unanimes – lakjatok a házban, és egy szív – egy lélek legyen bennetek Istenben (vagy: Istent keresve/in Deum).” Ezt az egyetértést hivatott a káptalan előmozdítani. A cél nem pusztán egy olyan döntés, amelyet a többség támogat, hanem eljutás egy olyan konszenzusra, amely mindenki személyes véleményén gyakran túl van.

Ez nem erőltetett egyformaságot, pártkongresszusok lelkes egyöntetű szavazását jelenti, hanem egy hosszú és sok türelmet igénylő folyamatot.

Ennek során tapasztalhatjuk, hogyan emel ki a hétköznapokból, ad egy másfajta nézőpontot a másik megismerése, meghallgatása révén:

saját igazságommal érkezem, és létrejön valami olyan, amire senki sem számított, ami meghaladja kinek-kinek a saját igazságát.

Nem is élhető kompromisszumok diplomatikus kereséséről van szó. Természetesen gyakran előfordulhat, hogy nincs teljes egyöntetűség, de legalább megvan arról az egyetértés, hogy szabadságban, szeretetben megtárgyaltuk az ügyet, és így egy döntés valóban a közösségé tud lenni, akkor is, ha én éppen más szerettem volna.

Forrás: Domonkos Nővérek Facebook-oldala/szerzetesek.hu

Fotó: Domonkos Nővérek Facebook-oldala

Magyar Kurír