325 éve a béke szolgálatában – Pietro Parolin a Pápai Egyházi Akadémia küldetéséről

– Egy 325 éves múltra visszatekintő intézmény, amelynek feladata, hogy a mai kihívásokra megújult arculattal válaszoljon. Így foglalhatjuk össze ezt az évfordulót?

– Úgy látom, hogy a Pápai Egyházi Akadémia példaként szolgál arra, miként lehet ezt a két dimenziót egyesíteni. Az intézmény egyrészt az Államtitkárság része, annak struktúrájába illeszkedik, és annak keretei között működik. Másrészt arra hivatott, hogy felkészítse a pápai diplomatákat, azokat, akik a különböző országokban és területeken Péter utódját képviselik. Nekik erre éber és tiszta gondolkodással kell törekedniük, felmérve a helyzeteket és a tényeket, párbeszédet folytatva az emberekkel, megismerve igényeiket és törekvéseiket.

Ahhoz, hogy így tudjanak jelen lenni az Egyházban és a világban, szükségük van arra a missziós lendületre, amely hiteles és felkészült tanúkká teszi őket.

Olyan tanúkká, akik közvetítik a pápa gondoskodását a helyi egyházak és Isten népe iránt, akik értik a kormányok saját társadalmuk érdekében végzett munkáját, és azt, amit a nemzetközi szervezetek az emberi család szolgálatában folytatnak.

– Kiket kíván felkészíteni a Pápai Egyházi Akadémia, és mi a küldetése?

– 1701-ben történt megalapításakor az akadémia egy olyan világban működött, ahol az Egyház jelenléte többnyire mélyen gyökerezett. Ma, amikor a világ különböző egyházmegyéiből érkező papokat képez, figyelmet kell fordítania azokra a helyzetekre, ahol az egyházi élet még csak első lépéseit teszi, vagy ahol korlátozzák és üldözik, illetve ahol vallási közöny uralkodik. Továbbá az akadémia által nyújtott képzésnek fel kell készítenie a hallgatókat a nemzetközi közösség struktúráival való párbeszédre, hogy részt vegyenek a vitákban, felismerjék a kialakuló tendenciákat, és értékelni tudják azok tartalmát.

Ezenkívül

az akadémia az Egyház társadalmi tanítása alapján kínál értelmezést, jól tudva, hogy az igazságossággal kapcsolatos kérdésekre soha nincs végleges válasz,

valamint arra törekszik, hogy a jelen és a jövő emberiségét érintő nagy kérdések ne csak konkrétak legyenek, hanem összhangban álljanak azzal az észszerűséggel is, amely a keresztény kinyilatkoztatás sajátja. Éppen ezért az intézmény nevelő és képző küldetése alapvetően egyházi jellegű: a jövő diplomatáinak képzésében figyelembe veszi az egyházi struktúrák jelenlétét a különböző országokban, a missziós területektől a püspöki konferenciákig. Ez azt is megmutatja, hogy a Szentszék szerepe jóval több mint puszta soft power (puha hatalom; a nemzetközi kapcsolatokban a meggyőzés és az indirekt befolyásolás képessége –  a szerk.) alkalmazása, mert a folyamatosan változó valóság alapos megfigyelésére és helyes megkülönböztetésére hív, és törekszik arra, hogy értelmet adjon az eseményeknek, valamint konkrét cselekvéseket javasoljon.

Ebben az összefüggésben a hallgatók képzése nem csupán a minőségre irányul, hanem arra is, hogy alázattal és szelídséggel fejlesszék az olyan papi készségeket, mint a mások felé fordulás, a meghallgatás, a párbeszéd és a tanúságtétel.

– Pápaságának egyik utolsó intézkedéseként Ferenc pápa megreformálta az akadémiát. Milyen irányvonalat jelölt ki A péteri szolgálat című kirográf? És ami a legfontosabb: mit jelent ez a pápai diplomaták képzése szempontjából?

– Emlékszem, hogy Ferenc pápa már az egyik első, velünk, diplomatákkal való találkozása során egy képet ajándékozott nekünk: papok, bőröndökkel a kezükben. Valóban,

a nunciusok és az apostoli delegátusok, a megfigyelők és az állandó képviselők, a tanácsadók, a titkárok és a tisztviselők nem csupán címek, hanem egy papi és evangelizációs szolgálat arcai.

Ez vezetett oda, hogy átalakítsuk a képzési folyamatot, korszerűsítsük a struktúráját, és külön formában hagyjuk jóvá az új alapszabályt. Ez egy feladat elismerése, de egyben annak a szükséges elköteleződésnek a kifejezése is, amely, mondhatnánk, egyszerre lelkipásztori és szakmai jellegű.

A Veritatis gaudium apostoli konstitúcióban Ferenc pápa által az egyházi egyetemek számára meghatározott akadémiai irányelveket követve a Pápai Egyházi Akadémiát diplomáciai képzést nyújtó intézetként szervezték meg, amely licenciátusi és doktori akadémiai fokozatot adhat. Így a pápai diplomaták olyan képzésben részesülnek, amely – a nemzetközi szinten az államok diplomáciai akadémiáit jellemző mutatók alapján – közelebb hozza őket azokhoz a kollégáikhoz, akik hasonló, erre a sajátos hivatásra szakosodott oktatási intézményekben végeztek.

– A jelenkor eseményei egy olyan diplomáciát hoztak létre, amelynek mozgástere beszűkült, és amely képtelen megelőzni, szabályozni vagy megoldani a konfliktusokat. A Szentszék is így érzékeli ezt a helyzetet? Milyen választ adhat minderre a Pápai Egyházi Akadémia?

– Az utolsó kérdésre válaszolnék először. Az akadémia hallgatói a diplomáciatudományok sajátos területére egy megújított képzési struktúra révén készülhetnek fel. A jogi, történelmi, politológiai és közgazdasági tudományok tanulmányozásán keresztül mindegyik területen megfelelő tudományos kompetenciát sajátíthatnak el. A tantervek továbbra is szoros kapcsolatban maradnak az egyházi tudományokkal, a Római Kúria munkamódszerével, valamint tágabb értelemben az Egyház evangelizációs munkájával, annak társadalmi és kulturális összefüggéseiben. Hiszen ezek az Apostoli Szentszék diplomáciai tevékenységének alapvető elemei.

Az alapján azonban, amit nap mint nap olvasunk és tapasztalunk, mindez nem elegendő egy olyan diplomata számára, akinek elsődleges feladata a tanúságtétel, és csak másodsorban a tárgyalás. Az elméleti ismeretek elsajátítása elválaszthatatlan egy olyan életstílustól, amelyből olyan munkamódszer fakad, amely lehetővé teszi a pápai diplomata számára, hogy alaposan megértse a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját, és hozzáértően tudja értelmezni a reálisan elérhető célokat, anélkül hogy elhallgatná a nehézségeket, amelyekkel szembe kell néznie.

A nemzetközi rend válságára – amelyet az erő alkalmazásának újbóli előtérbe kerülése és a nemzetközi jog szabályainak semmibevétele idézett elő –

a válasz kizárólag olyan konkrét békefolyamatok kidolgozásában rejlik, amelyek elveken, szabályokon és a nemzetek közötti rendet garantáló struktúrákon alapulnak.

Ez az a feladat, ami 325 évvel az alapítása után ma a Pápai Egyházi Akadémiára hárul.

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican Media

Hollósi Judit/Magyar Kurír