A Diatár mindenkié – Beszélgetés a liturgikus énektár önkéntes fejlesztőjével

– Mi a Diatár?

– Egy digitális énekvetítési megoldás. Az énekszövegek projektoros kivetítésének köszönhetően a hívek be tudnak kapcsolódni a közös éneklésbe, közös imába, de a Diatár a kántorokat, scolákat és egyházzenészeket is segíti munkájukban. Létrehozásakor azt a célt fogalmaztuk meg, hogy a liturgikus élményt, a lélek Istenhez emelkedését szeretnénk megtámogatni, hiszen azt valljuk, hogy az énekbe foglalt könyörgés, dicsőítés, bűnbánat és hálaadás lángolóvá teszi szívünket.

– Hogyan született meg a Diatár ötlete?

– 2005-ben, a saját plébániánkon, a mátyásföldi templomban merült fel  először ennek gondolata. Kántorként és a Szent Cecília kórus kísérőjeként nap mint nap tapasztaltam, milyen sokat adhat hozzá az éneklés a liturgikus élményhez. Aztán eszembe jutott: miért ne tehetnénk ezt egyszerűbbé, áttekinthetőbbé mindenki számára? Diatár lett a neve, utalva az akkoriban használt diavetítésre. Ezt a rendszert akartuk modernebbre váltani. Adott volt a projektor, a vászon, én pedig megírtam hozzá a szoftvert. Kezdetben be kellett gépelni különböző forrásokból a szövegeket, ma már ez sokkal egyszerűbben működik.

– És aztán ebből lett egy mindenki számára elérhető rendszer...

– Igen, először csak saját részre szántuk, de hamar kiderült: sokaknak van rá igénye. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődés fogja majd övezni. Sorra jöttek a megkeresések más templomokból: lehetne nálunk is? Természetesen mindig azt válaszoltam: hát persze, vigyétek csak, használjátok szabadon! Az volt vele a célom, hogy segítsem a közös imádságot.

– Milyen tartalommal rendelkezik az énekgyűjtemény?

– A Diatárban jelenleg több mint hetven énekeskötet anyaga található meg, szöveg és egyes esetekben azok kottája is. A jelentőségét abban látom, hogy az egész magyar katolikus énekkincs – a gregorián dallamoktól kezdve a népénekeken át a gitáros énekekig – helyet kap benne. Sőt, a zsolozsma, a miseimák, a magyar gregorianum és a zarándokénekek is megtalálhatók benne. Ez a gyűjtemény egy élő hagyományra épül, amely állandóan fejlődik, így a Diatár is állandóan bővül. Legutóbb a Szentjánosbogár közösség küldött énektárat. Mindenkinek szívügye kellene hogy legyen ennek az értéknek a fennmaradása. Én ebben látom a saját szerepemet: megőrizni és közkinccsé tenni.

– Hogyan működik technikailag a rendszer?

– Kell hozzá egy megjelenítő eszköz, egy projektor vagy egy nagyképernyős tévé, és egy számítógép a szoftvernek, melynek telepítése a laikusok számára sem okoz nehézséget. A rendszerhez bárki szabadon hozzáfér. Ha valaki mégse boldogulna vele, nyugodtan megkereshet bennünket akár e-mailben, akár telefonon.

– Ön az ötletgazda, a kivitelező és a fejlesztő is – mit jelent az Ön számára a Diatár?

– Önkéntes munkaként tekintek rá. Nem tartanám helyesnek, hogy pénzt kérjek azért, amit az Egyház tagjaként, de saját magamért is csinálok. Én ezt tudom adni a közösségnek. Mindig is fontosnak tartottam, hogy az Egyház énekkincsét ne csupán megőrizzük, hanem élő módon használjuk is. Hiszem, hogy az énekekbe foglalt könyörgés, dicsőítés vagy hálaadás a hit közösségi erejét erősíti. Ha egy kicsit ehhez magam is hozzá  tudok tudok járulni, akkor már megérte. Fontos lenne felismerni, hogy a Katolikus Egyház mindannyiunk önkéntes munkáján alapszik. Bárcsak mindenki hozzá tudna járulni annyival, amennyi tőle telik!

– Hogyan bővül az anyag?

– Egyedül kezdtem el a kialakítást, de nagyon hamar jöttek a segítők. A bővítés ma már igazán közösségi módon működik. Sokan írnak, hogy van egy kötetük, amit szívesen látnának viszont a rendszerben. Van, aki gépel, van, aki szkennel, lektorál, fejleszt. Egyik legkedvesebb példám Jancsi (Krucz János) barátom. Igazi 21. századi barátság volt. E-mailben jelentkezett, hogy szeretne segíteni, majd ő lett az egyik legközelebbi segítőtársam. Neki köszönhetjük például a honlapunkat. Mindig e-mailben vagy telefonon beszéltük meg a feladatokat, de személyesen soha nem találkoztunk. Jancsi Erdélyben élt, kántor volt, néhány éve halt meg egy motorbalesetben. Aztán jelentkezett a zirci apátság egyik szerzetese, hogy nekik is vannak saját énekeik, azt szívesen bevinné azokat. Végül több más dologban is segített. Legutóbb a jezsuiták által szervezett szegedi Hackathonon ajánlotta fel egy programozólány, hogy segít modernizálni honlapunkat. Legfőbb segítőm mostanában András, aki a Linux-csomagolástól kezdve a visszajelzések kezeléséig és a fejlesztési támogatásig bezáróan mindenben részt vesz – például ezt a beszélgetést is ő szervezte meg.

– A fejlesztés folytatódik, a Diatár egyre népszerűbbé válik.

– Mindig örömmel tölt el, ha megtudom, hogy valahol frissiben bevezették, használják és megszerették. Ugyanilyen jó érzés, ha valaki egy új kötetet, új anyagot javasol, vagy új ötlettel keres meg minket. A Diatár már épp úgy működik a Windows-alapú gépeken, mint a linuxos rendszereken vagy az androidos készülékeken. Most éppen azon dolgozunk, hogy internetkapcsolaton keresztül is lehessen vetíteni. Így akár a körmeneteken vagy a zarándoklatokon is követhető lesz a szöveg a hívek mobiltelefonján. Például a csíksomlyói búcsúban, ha messze ülnénk és nem látnánk a kivetítőt, akkor az énekszövegeket a telefonunkon is követhetjük. Sokféle összeállításban tud működni a rendszer, mindig az éppen aktuális igényeknek megfelelően. Így például van, ahol két külön számítógépet használnak: az egyik a kántornál van, a másik a projektor mellett. Ha a kórus a kántor körül állva énekel, az adott versszak alatt látni lehet a következő versszak az első sorát, így az énekesek tudják, hogyan fog folytatódni a szöveg. Ez egy kicsit egyszerűbbé teszi a dolgukat. A rendszer már fut a Raspberry Pi-gépeken is: ezt a tenyérnyi készüléket odateszik a projektor mellé, és ha felkapcsolják a villanyt, az automatikusan elindul, beindítja a projektort, és már vetít is!

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 3-i számában jelent meg.