Bemutatjuk a katekézis új direktóriumát (III. rész) – Az isteni irgalom megismerése

A direktórium egészét tekintve kiemelkedik egy központi mag, amely az evangelizáció és a katekézis kapcsolatára mutat rá a kerygma kifejezésében. Ez Ferenc pápa tanításában és katekézisében világosan az Atya irgalmának megismerését jelenti. Kateketikai szolgálatunknak elválaszthatatlan része a kerygma megragadása, hirdetése és megélése, nemcsak tartalmában, hanem módszerében is.

Az isteni irgalom kerygmája nem csupán egyetlen mozzanata a katekézisnek, hanem minden fázisát átjárja és minden elemét áthatja. Az isteni irgalom megtapasztalása és a vágy, hogy ezt hirdetni akarjuk – valójában ez tesz tanítvánnyá bennünket. Tehát

a katekéta azért mer mások elé állni, mert már ismeri az isteni irgalmat: a katekétát az irgalmas Egyháza küldi. Nem ítélkezni akar, még csak nem is pusztán valamilyen bölcsességet vagy életvezetési szabályokat, hanem az Isten irgalmát szeretné tanúsítani azok felé, akikhez a küldetése szól.

Éppen ez a kerygmatikus tapasztalat az, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a katekéta maga – a személyével, a múltjával, a tudásával – részesévé válik az evangélium örömének. Nem valami rajta kívül álló dolgot hirdet, nem olyan valamit, amit megtanult jól és szakszerűen, hanem ő maga része, bevonódik az evangélium logikájába, természetébe, üdvösséget kínáló kapcsolatába. A direktóriumban így kiemelkedik az a gondolat, amely Szentatyánknak az irgalmasság évében kiadott dokumentumában megjelent: nekem már irgalmaztak. Ezt leginkább a katekumenátus folyamatában tudjuk felfedezni, hiszen ebben nem másról van szó, mint hogy az Isten irgalmaz, újjá teremt, szabaddá tesz, és az ő Lelke által új élettel akar megajándékozni bennünket.

Az új direktórium módszertani szempontból hangsúlyozza, hogy katekézisünknek alapvetően mindig misztagógikus, vagyis beavató jellegűnek kell lennie. Mi nem titkot hirdetünk, amely emberi ésszel feltárható, kifejthető. Mi misztériumról beszélünk. Ez pedig nem pusztán tudást feltételez, hanem olyan kapcsolatba helyez, amely nem kimeríthető:

Isten irgalmát és jóságát nem tudjuk kimeríteni, hanem újra és újra találkozunk ezzel a misztériummal. Ebből ered a misztagógikus, a bevezető, a kapcsolatra vezető katekézis szükségessége.

Ez mindannyiunk vágya és célja – és ez a katekézisünk talán legnagyobb kihívása is. Ugyanakkor azt is egyértelművé teszi a direktórium, hogy ez nem egy opció számunkra. A misztériummal való találkozás, találkoztatás kötelező eleme a szolgálatunknak, ami vissza is hat ránk, mert amikor misztagógikus jelleggel segítjük növendékeinket, az bennünket is segít abban, hogy elkerüljük a katekézissel kapcsolatban az iskolai követelmény és tematika támasztásának kizárólagosságát. Természetesen ez is fontos, de nagy baj lenne, ha csak valami tananyagról, módszertani anyagról gondolkodnánk, amikor találkozunk egy személlyel.

A misztagógikus jelleg megmutatkozik abban is, hogy a krisztusi törvényben való növekedést segíti elő.

Amikor megismerjük Krisztus tanítását, törvényeit, szabályait, egyre inkább belemélyedünk, egyre inkább feltárják előttünk a parancsok, hogy van lehetőségünk legyőzni a rosszat, és van lehetőségünk növekedni Isten szeretetében. Ennek a növekedésnek a fényében akarjuk nézni a rosszat is.

Milyen nagy gond, ha egy ember, akár felnőtt, lemond önmagáról, lemond a fejlődéséről: „Én már ilyen vagyok! Én már ilyen maradok!” És milyen jó, amikor tudjuk a másikat a növekedésben bátorítani: „Nem baj, most nem ment. De legközelebb sikerülni fog!” Ez már az isteni irgalommal való találkoztatás.

Forrás: MKPK Hitoktatási Bizottság

Fotó: Wikipédia (Falakon kívüli Szent Pál-bazilika apszismozaikja, Tanító Krisztus)

Magyar Kurír