Ferenc pápa palástját vasaltuk – Versegi Beáta Mária CB nővér a pápalátogatásról

Nézőpont – 2023. május 4., csütörtök | 20:48

Számos orgánum közzétette azt a fotót, amelyen Versegi Mária Beáta nővér két nővértársával, Mikovics Krisztinával és Valter Krisztina Margittal együtt a Szentatya palástját vasalja. Az április 30-i Kossuth téri szentmise sekrestyés szolgálatának előkészítése mellett a pápalátogatás során átélt más élményeiről is kérdeztük telefonon a Nyolc Boldogság Közösség Pécsen élő szerzetesnővérét.

– A bazilikában találkozott a Szentatya a papokkal, szerzetesekkel, szerzetesnővérekkel, diakónusokkal, lelkipásztori kisegítőkkel és papnövendékekkel. Hogyan élte meg a találkozást vele?

– Ezen az alkalmon a Nyolc Boldogság Közösségből a szerzetesi ág vett részt. A bazilikában néhányan az oldalhajóban ültünk, a közösségünk többi szerzetesnővére kint kapott helyet. Együtt volt a magyar Egyház, mindazok, akik hivatásukként művelik az egyházi szolgálatot. Jó üzenet volt a Szentatyától, hogy együtt hívott minket össze: papokat, szerzeteseket és munkatársakat. Mindez azt mutatja, ő tudja, hogy közösen végezzük a hívek szolgálatát, és mindenkinek megvan a maga feladata és felelőssége, ami nem felcserélhető, viszont egymást kiegészíti. A tanúságtevők kiválasztásánál is megjelent ez a szempont, hiszen pap, szerzetes, katekéta is megszólalt.

Együtt hordozzuk az Egyházat.

– Milyennek látta Ferenc pápát?

– Ami már a bazilikában megérintett, az a Szentatya stílusa, például ahogyan kapcsolódott a tanúságtételekhez. Megtapasztalható volt, hogy amit mond vagy üzen, azt teszi is. Sokat beszélünk a szinodális útról, a szinódusra készülünk. Ennek a három kulcsszava: közösség, részvétel és küldetés. Ahogy Ferenc pápa felépítette a találkozókat, az közösség volt, részvétel és küldetés. Később fogalmaztam meg, hogy ez több mint stílus:

az ő kommunikációja a szinodalitás műfajába tartozik.

Mivel aznap délelőtt Ferenc pápa az állami vezetőkkel találkozott, úgy éreztem, akkor érkezik meg a hívek közösségéhez, amikor megjött hozzánk. Annak az örömnek, lelkesedésnek, amivel fogadtuk, nagy ereje volt. A téren lévő nővértársaimat megragadta, hogy a bazilikából kilépve közéjük ment, mert azokkal is akart találkozni, akik kint vannak.

Ráadásul visszaköszönt a vasárnapi prédikációban ez a „nyitott kapu” motívum. Nemcsak szavakban, hanem gesztusokban, figyelemben is megmutatkozott Ferenc pápa tanítása:

„bent volt”, majd „kint volt” azokkal, akik ott kaptak helyet. A kintiek azt élték meg, hogy ők sincsenek kívül, ugyanabban az üzenetben részesülhetnek, mint a bent levők. 

– A bazilikában elhangzottak között volt, ami személyesen is megérintette?

– A tanításából megfogott az a kérése: „ne pletykáljatok!” Már maga a téma is fontos. Lehet úgy rávilágítani egy nehézségre, problémára, bűnre, javítandó dologra, hogy közben az nem lesújt, hanem felemel. Lehet úgy beszélni ezekről, hogy közben az ember azt érzi, megtisztelik, szabaddá válik a jóra, kedve van javulni. A tanúságtételek is nagyszerűek voltak, mindig hátborzongató találkozni mások történeteivel. Azt sajnos nem láttuk, hiszen nagyon szűk volt a hely, amikor Ferenc pápa Mihály atyával találkozott, és köszöntötték egymást.

– Az Arénában Margit nővérrel együtt volt jelen. Mi az, ami azonnal az eszébe jut erről a találkozásról?

– Egyetemisták szolgálatában vagyok Pécsen, ezért fontos volt nekem, mit üzen Ferenc pápa a fiataloknak és nekünk, akik velük foglalkozunk. Nagyon tetszettek a Szentatya gesztusai, főleg amikor a focilabdát és a Rubik-kockát átadták neki.

Megindító volt a fiatalok tanúságtétele és az a szabadság, ahogyan beszéltek és fogadták a Szentatyát. Olyan érzésem volt,

mintha nem léteztek volna nyelvi korlátok: már az olasz mondatokra reagáltak a fiatalok,

pedig annyian biztosan nem értettek olaszul. Döbbenetes volt, mennyire egymásra hangolódnak Ferenc pápával.

A küldetésem szempontjából fontos volt a Szentatyának az az üzenete, hogy ne „előrecsomagolt” válaszokat adjunk, hanem segítsük a fiatalokat, hogy bátran vállalják az élet kalandját. Nagyon megerősített, hogy az Egyház vezetője éppen erre hív meg, és nem csupán a személyes stílusom, hogy fiatalokkal partneri viszonyra, közös gondolkodásra törekszem.

– A Kossuth téri szentmise előkészületeiben is részt vett. Széles körben elterjedt az a fotó az interneten, ahogyan Krisztina és Margit nővérrel együtt vasalják a Szentatya palástját, számos orgánum átvette. Hogyan élte meg a készülődést, mi volt a feladata?

– Ahogy hivatalossá vált a Szentatya látogatása, Hatházi Róbert atya, a sekrestye felelőse azonnal meghívott bennünket. Ő a közösségünk papi testvériségének tagja, ismert már minket, és számított ránk.

Csütörtöktől Budapesten voltunk. Felemelő volt, hogy a kecskeméti Szent Család-plébániáról érkezett hívekkel együtt mi helyeztük bele az ostyákat a kis áldoztatótégelyekbe.

Nekem nagy boldogság, amit ilyenkor át szoktam élni: amit előkészítek, abból a kis ostyából Krisztus teste lesz.

Tudtuk, hogy nagyon sokan jönnek a szentmisére, így körülbelül 70 ezer ostyát kellett szétosztani 150-es adagokra. 

Pénteken és szombaton kint voltunk a Kossuth téren. Különböző sekrestyekonténerek álltak az oltár mögötti területen: egy személyes sekrestye a Szentatyának, egy a tizennégy fős delegációnak, ismét egy másik a hatvan-nyolcvan püspöknek. A papok egy másik helyiséget kaptak a téren, ahol a belépésük után könnyen át tudtak öltözni.

A nővértársaimmal a benti sekrestyében dolgoztunk, vasaltuk a miseruhákat, előkészítettük az albákat. A pápa palástját is vasaltuk.

Jóleső érzés volt, hogy az előkészítésben odaadtuk a figyelmünket, törődésünket is. A sekrestyei feladatokon túl kicsit besegítettem a tolmácsolásban is.

– Hogyan működött együtt a rengeteg segítő?

– Nagyszerű összmunka volt. Kultúrák, nyelvek találkoztak, vallásos és nem vallásos civil emberek működtek együtt. Azt éltem meg, hogy közöttünk történik az, amiről Ferenc pápa beszél, hogy mindenki testvérünk. A szentmise által rengeteg kegyelmet kaptunk, és ennek a kegyelemnek a szépség is „hordozóanyaga”:

a zene, a liturgikus tér, a liturgikus mozgások, a liturgikus tárgyak, ruhák mind eszközei lehetnek a kegyelemnek. Jó volt munkálkodni abban, hogy ez a harmónia, szépség megszülessen.

Minden pillanat, minden lépés alaposan meg volt tervezve. Papok, szerzetesek, laikusok, civilek oldott hangulatban, örömmel munkálkodtak együtt. Nagyon nagy élmény volt!

– A Kossuth téren nem tudott személyesen jelen lenni, hiszen a Duna tévébe behívták a szentmise közvetítésére.

– Egy külön műfaj a szentmise-közvetítés, hiszen miközben nem tudunk részt venni közvetlenül a szentmisén, teljes figyelmünkkel jelen vagyunk, hogy a tévénézőket támogassuk az esemény megélésében. Török Csaba és Koronkai Zoltán SJ atyákkal jól együtt tudtunk működni, igazi csapatot alkottunk. A Kossuth téri eseményekbe egészen bele tudtam helyezkedni, hiszen az előző napokban az oltár körüli részek minden szegletét megismertem. Otthonos érzés töltött el, amikor megpillantottam a stúdióból.  

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Nyolc Boldogság Közösség, Lambert  Attila, Merényi Zita (kiemelt kép)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria