Jézus-arcú világ

Nézőpont – 2023. november 10., péntek | 12:23

Milyen lenne a világ, ha megvalósítanánk a Teremtő álmát a világról és az emberiségről? Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának elnöke erre a kérdésre kereste a választ a bizottság honlapján közzétett írásában, amit olvasóink figyelmébe ajánlunk.

Egy elbeszélés szerint egy apa olvasni szeretett volna, de a 6-7 éves kisfia mindig megzavarta valamivel. Az apa hirtelen gondolattal egy újságból kivágott egy világtérképet, ollóval kisebb darabokra szétvágta, és azt mondta a kisfiának, hogy rakja ki a térképet úgy, hogy minden országhatár, a folyók, a tengerek pontosan stimmeljenek. Azt gondolta, ezzel 1-2 órára elfoglalja magát a fia, de tévedett. A kisfiú 5 perc múlva szaladt hozzá, és mutatta, hogy elkészült. Az apa elképedve látta, hogy valóban, a világtérkép tökéletesen össze van állítva. Megkérdezte a fiát, hogy hogyan tudta ilyen hamar összerakni ezt a nagyon bonyolult térképet. Mire a kisfiú elmosolyodott, és azt mondta, hogy nagyon egyszerűen. Az újságlap hátoldalán pont egy nagy, igen szép Jézus ikon, egy Jézus arc volt. Ő a Jézus arcot rakta ki, aztán megfordította a szétvágott darabokat, és máris kész volt a tökéletes világtérkép.

Ebben a kis írásban valami hasonlót szeretnék megkísérelni. Arról akarok írni, hogy milyen lenne a világ, ha az emberiség hallgatna Jézus Krisztusra, ha úgy élnénk, ahogyan Ő elénk élte az emberi élet értelmét és hiteles útját. Milyen lenne a világ, ha megvalósítanánk a Teremtő álmát a világról és az emberiségről?

A világunk, a gazdasági élet, az ökológiai helyzetünk, a nemzetek egymással való kapcsolata rendkívül bonyolult, összetett, nehezen átlátható. Nem vagyok ezen területek szakértője. Amihez némileg értek, az a Biblia üzenete, a kereszténység által hordozott bölcsesség. Az írás ez utóbbi forrásokra támaszkodik. Álmokat, ideálokat fogalmaz meg, amelyek konkrét megvalósításához nagyszerű szakemberek és közéleti személyiségek, karizmatikus egyéniségek sokaságának munkája kell majd.

A világba beleírt gyönyörű harmónia és rend

A világban van egy gyönyörű rend, törvényszerűségek sokasága. A világ olyan, mint egy hatalmas szimfónia rengeteg dallammal. Ámulatba ejtő az univerzum finom hangolása, amely lehetővé teszi az élet és az ember létrejöttét, ámulatba ejtő a DNS által hordozott hatalmas információtömeg, és ennek az információtömegnek a sejteket, valamint az élő szervezeteket meghatározó működése, ámulatba ejtő az élet fejlődésének folyamata Földünkön, melynek során egy titokzatos céltudatosság, felfelé törekvés, minőségi többletek megjelenése figyelhető meg. Ez a harmónia, ez a világba beleültetett gyönyörű rend maga a valóság, az objektív igazság.

Az emberiség legnagyobb gondolkodói mindig is úgy gondolták, hogy az igazság, azaz a valóság megismerhető. Értelmes módon az ember ki sem tudja azt mondani, hogy „objektív igazság nincs”, vagy „az igazság nem megismerhető”, mert ha valaki ezt kimondja, akkor azonnal önmagát cáfolta meg. Ha objektív igazság nincs, vagy nem megismerhető, akkor ez a mondat sem igaz, akkor ő sem ismerhette meg az igazságot. Az ember mélyen meg van győződve arról, tudja azt, hogy igazság van, és meg is ismerhető. Másképpen nem is tud gondolkodni és beszélni, ezt a mély meggyőződést teljesen letagadni, elhagyni nem tudja.

Amióta homo sapiens létezik a földön, azóta egy különleges dialógust, vitatkozást folytat. Az emberek arról vitáznak, hogy kinek volt, kinek van igaza, mi a helyes és mi a helytelen cselekedet. Ha egy buszra két ember száll fel, és csak egy szabad hely van, akkor jó esetben nem erővel oldják meg ezt a konfliktust, mint az állatok tennék, hanem érveket hoznak fel, hogy kit is illet ez az ülőhely. Én vagyok az idősebb, én szálltam fel előbb stb. Minden ember meg van arról győződve, hogy fair módon kell viselkednie. Az emberi beszélgetés és élet egy szabályok szerint játszódó focimeccshez hasonlítható. Mindenkinek a fejében ott van egy „focipálya”, egy értékrend, és e szerint igyekszik élni, ezt várja el másoktól is. Ahogyan a focipályán nem puszta erővel mennek egymásnak a játékosok, hanem bizonyos szabályokat betartva játszanak, így van ez az emberi élet játékában is.

Képzeljünk el egy liberális gondolkodású embert, aki úgy véli, hogy objektív erkölcsi normák nincsenek, ezek csak kulturális és történelmileg változó emberi szokások. Ha ennek a liberális embernek elmesélnénk, hogy Afrikában van egy törzs, amely minden évben megsüt és megeszik egy kisgyermeket, ez a szabadelvű ember fel lenne háborodva, azt mondaná, hogy ezt azonnal meg kell tiltani, ennek sehol a Földön nem szabad előfordulnia, bármilyen annak a törzsnek a kultúrája, bármi is az ő szubjektív véleményük, ennek soha többé nem szabad megtörténnie. Éles helyzetekben minden ember tudja, hogy objektív erkölcsi törvények léteznek, és ezek minden embert köteleznek.

Mindenki tudja azt, hogy fair módon kellene élnie, hogy nem helyes azt megtennünk bárki másnak, amit nem szeretnénk, hogy nekünk megtegyenek. A történelem folyamán soha nem létezett olyan emberi kultúra, amelyik az önzést, a becstelenséget, a hűtlenséget, a gyávaságot tartotta volna értéknek.

Az erkölcsi alapelvek nem az evolúció melléktermékei, nem csupán a csoport túlélését segítő viselkedésmódok. Egy erkölcsi alapelv követése nem mindig segíti a csoport túlélését. Néha a hazugság, az ármány, a kizsákmányolás, az erőszak sokkal hatékonyabb eszközök voltak a túlélésre, mint az erkölcsös cselekedetek.

A világba bele van írva egy isteni harmónia, amelyet az ember felismer. Ez a harmónia nemcsak az atomok világban van jelen, nemcsak a Föld bioszférájában, hanem az emberi életben is. Az emberi lélekbe bele van írva annak a gyönyörű rendje, hogyan kell emberhez méltóan élni. Ez a rend objektív. Az ökológiai katasztrófa egyre fenyegetőbb réme egy üdvös kijózanodás a sokszor kissé nagyképű és vak modern, fogyasztói, haszonelvű társadalmaink számára. Szembesít azzal, hogy a világnak vannak kőkemény, objektív törvényei. Ezeket az emberiség vagy alázattal kutatja és próbál ezek szerint élni, vagy önmagát fogja elpusztítani.

Ugyanez az objektív isteni rend tárult fel az emberi történelem legnagyobb pillanataiban. A történelemben, az emberi nyelvben a Lét beszél, megszólal, feltárul. Az emberi történelem nagy csúcspontja, középpontja Krisztus élete, tanítása, kereszthalála és feltámadása. Ebben az eseményben ugyanaz az örök igazság (Logosz, logika; vö. Jn 1,1-14), ugyanaz a gyönyörű isten harmónia tárult fel, mint a természetben, a világban.

Ez az írás ebből az alapelvből indul ki: az objektív erkölcsi rend megismerhető a világból, az emberi lélekből, és az emberiség ezt a rendet sejti is, mióta csak a homo sapiens él a Földön. Ez a természetből kiolvasott isteni rend ugyanaz, mint a Bibliában, a Krisztus eseményben feltáruló isteni rend, igazság, fényesség. Könyvünk erre a két forrásra épít, az emberiség által évezredek óta megsejtett értékekre, felismert törvényszerűségekre és a Krisztus esemény üzenetére.

*

Székely János a következő témákat érinti írásában: boldogság; emberi jogok, alap értékek; közjó; család; oktatás; munka; gazdaság; teremtésvédelem; demográfia; kultúra és kommunikáció; nemzetek; béke; szolidalitás. Végül rámutat: a kereszténység kontraszttársadalom, prófétai szerepe van.

Az írás teljes terjedelmében IDE kattintva olvasható.

Forrás: MKPK Caritas in Veritate Bizottsága

Fotó: Wikipedia; portré (archív): Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria