Jézus nem megparancsolja az egységet, hanem imádkozik az egységért – Kurt Koch bíboros az ökumenéről

Nézőpont – 2024. január 24., szerda | 18:56

Rómában január 18-án kezdődött az imahét a Krisztus-hívők egységéért, melynek lezárásként Ferenc pápa január 25-én este ünnepi vesperást vezet a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. „Jézus nem parancsolja meg az egységet, hanem imádkozik érte” – hangsúlyozta Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdításának Dikasztériuma prefektusa az imahét alkalmából január 17-én adott interjújában.

Mint ismeretes, a Krisztus-hívők egységéért való imahét tematikáját és istentiszteleti rendjét idén az afrikai Burkina Fasó-i ökumenikus munkacsoport készítette, a Chemin Neuf Közösség (CCN) segítségével. Központi igéje így hangzik: „Szeresd az Urat, a te Istenedet… és felebarátodat, mint magadat” (Lk 10,27)

A Rómában január 18. és 25. között zajló ökumenikus imahét alkalmából nyilatkozott Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Dikasztériumának prefektusa a Vatican Newsnak. Az alábbiakban részleteket olvashatnak az interjúból.

– „Szeresd az Urat, a te Istenedet… és felebarátodat, mint magadat” – ez az imahét mottója. Ez természetesen a keresztények számára a legfőbb parancs, amely mindenek felett áll, de mit jelent ez ökumenikus imahét szempontjából?

– Az ökumené két formáját különböztetjük meg: a szeretet ökumenizmusát és az igazság ökumenizmusát. Az igazság ökumenizmusa azon problémák teológiai feldolgozása, amelyek az Egyházban megosztottsághoz vezettek; a szeretet ökumenizmusa a baráti kapcsolat ápolása más egyházakkal. Ebben az értelemben a szeretet az ökumené alapmotívuma, mert ha valóban szeretek valakit, akkor meg is akarom ismerni, és amikor baráti kapcsolatot ápolunk más egyházakkal, akkor ez arról is szól, hogy megismerjük karizmáikat. Ebben az értelemben

a szeretet ökumenizmusa az előfeltétele annak, hogy egyáltalán teológiai párbeszédeket folytathassunk.

Éppen hatvan évvel ezelőtt történt, hogy VI. Pál pápa és a konstantinápolyi pátriárka (I. Athenagorasz – a szerk.) Jeruzsálemben megölelte egymást. Hiszem, hogy a szeretetnek és a barátságnak ez a jele az ökumené kiindulópontjává lett.

– Mindamellett, hogy az idei imahéten természetesen ezen a találkozáson van a hangsúly, hogy hatvan évvel ezelőtt, VI. Pál szentföldi látogatásakor konstantinápolyi pátriárka átölelte a Szentatyát, milyen más meghatározói vannak ennek az évnek ökumenikus szempontból?

– Mindenekelőtt a jövő évre készülünk: 2025-ben ünnepeljük a 325-ben, Niceában tartott első ökumenikus zsinat 1700. évfordulóját. Ezt készítjük elő – Bartholomaiosz pátriárkával is –, hogy hogyan ünnepeljük együtt ezt a jubileumot. Ez a zsinat egy olyan időszakban zajlott, amikor az Egyházat még nem gyengítette oly sok megosztottság, ezért ez a megemlékezés ökumenikus szempontból különösen értékes. Jó alkalom arra, hogy minden keresztény egyház és egyházi közösség az ökumené egységében emlékezzen meg a zsinatról, és megújítsa a niceai hitvallást. Mert az arianizmus nem csak a múlté; ma is jelen van. (...)

– Melyek az ökumené azon sarokpontjai, amelyekért különösen is imádkoznunk kell ezen a héten, hogy egy lépést tudjunk tenni előre?

– Az ortodox egyházakkal való ökumenében természetesen számunkra is fájdalmat okoz, hogy az ortodoxián belül nagy feszültségek és megosztottságok vannak. Tavaly júniusban Alexandriában tartottuk a [katolikus–ortodox nemzetközi] bizottság plenáris ülését, a pátriárka vendégszeretetét élvezve; de négy ortodox egyház nem volt jelen: az orosz, a szerb, a bolgár és az antiochiai. Ez megnehezíti a dolgot... Természetesen folytatjuk a párbeszédet. Elfogadtunk egy dokumentumot is Szinodalitás és a primátus a második évezredben és napjainkban címmel. De ez nagy kihívást jelent számunkra. Egyrészt nem akarunk és nem avatkozhatunk be az ortodoxián belüli feszültségekbe, másrészt a semlegesség nem jelent közömbösséget, természetesen azok minket is érintenek.

A protestáns egyházakkal való ökumenét illetően fontosnak tartom, hogy ismét elmélyítsük a spirituális dimenziót. Az ökumenikus mozgalom egy imamozgalommal kezdődött. XVI. Benedek pápa ezt egy gyönyörű képpel fejezte ki: az ökumené hajója soha nem futott volna ki a nyílt tengerre, ha nem hajtaná az ima áramlata. Az ökumenikus mozgalom eredetileg imamozgalom volt, és annak is kell maradnia, mert az ökumé alapja Urunk, Jézus Kisztus főpapi imája János evangéliumának 17. fejezetében. Érdekes megfigyelnünk benne, hogy

Jézus nem megparancsolja az egységet, hanem az egységért imádkozik. És ha Jézus a tanítványai egységéért imádkozott, tehetnénk-e bármi jobbat?

– A Fiducia supplicans kezdetű dokumentumot olvasva arra gondoltam, hogy pasztorális sürgetéssel és pasztorális paradigmával, szigorúan meghatározott feltételekkel igazolni lehetne az eucharisztikus közösséget...

– Kapok néhány negatív reakciót az ökumenikus világból a Fiducia supplicans kapcsán. Jövő héten tartják a keleti ortodoxok plenáris ülését itt, Rómában, és már jelezték, hogy beszélnünk kell ezekről a kérdésekről. Úgy gondolom, hogy az ökumenikus párbeszédben újra kell gondolnunk, hogy mi az áldás, és hogy milyen a kapcsolat a tanítás és a lelkipásztori gyakorlat között. Ezek a kérdések most különös aktuálitást nyertek, beszélnünk kell róluk. Úgy gondolom, hogy nem helyénvaló mindezt kiterjeszteni az eucharisztikus közösség kérdésére.

Fordította: Gátas Judit

Forrás: Vatican News német nyelvű oldala

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria