Kedvenc doktor nénink – Tóth Katalin abonyi gyermekgyógyász kapta a Szent Erzsébet rózsája díjat

Nézőpont – 2023. november 15., szerda | 19:11

Tóth Katalin gyermekorvos, az abonyi karitászcsoport vezetője kapta idén a Szent Erzsébet rózsája díjat. A kitüntetést Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke adta át november 13-án Budapesten, a Magyar Zene Házában. Ez alkalomból beszélgettünk a díjazottal.

„Drága Kati doktornő! Most is, mint mindig, szíveden viseled az emberek életét.” „Nagyon szeretni való doktornőnk! Köszönjük, hogy aggódik értünk!” – ez a két rövid üzenet azok közül a Facebook-bejegyzések közül való, amelyekkel az abonyiak reagáltak Tóth Katalin „Maradj otthon!” felhívására a covidjárvány idején.

Tóth Katalin negyvenkét éve gyermekorvos Abonyban. „Unokáim vannak. Édesanyák, édesapák emlegetik fel, hogyan próbáltam levinni a lázukat hideg fürdővel. Nagyon jó, hogy egész családokat látok, könnyebb így a gyógyítás” – kezdi a beszélgetést. Kiderül, hogy Kati doktornő szinte mindenkit ismer Abonyban. Háziorvosként és iskolaorvosként négy évtizede kötődik a városban élőkhöz.

Nap mint nap beszaladnak hozzám a kisgyerekek a rendelésre, megölelnek, és már ülnek is az ölembe. Ennél több nem kell”

– mondja, amikor arra kérdésre válaszol, mi ad neki erőt ahhoz, hogy hetvennégy évesen is ugyanazzal a lendülettel végezze a munkáját, mint korábban. „Hívható vagyok éjjel-nappal, a betegek feljöhetnek a lakásomra is, szívesen elbeszélgetek velük.”

Az abonyiak szeretik a gyermekorvosukat. A bevezetőben idézett bejegyzések a város Facebook-oldaláról valók, ahol egy-egy poszthoz általában egy-öt komment tartozik. Kati néni felhívására azonban több mint százan reagáltak a pandémia idején, köszönetüket, megértésüket és jókívánságaikat kifejezve. Abony 2009-ben díszpolgári címet adományozott neki, tavaly ő gyújtotta meg az adventi koszorún az egyik gyertyát. Szeretik, és ő is szereti a városkát, dicséri a programokat, a gazdag kulturális életet.

Tóth Katalin Jászfényszarun született. „Egyszerű szülők neveltek fel. Édesapám a téeszben dolgozott, édesanyám sokáig háztartásbeliként otthon volt velünk, ugyanis három testvérrel nőttem fel. Amikor nagyobbak lettünk, elvállalta a templom takarítását, és kántorkodott.” Katalin az általános iskolában szeretett osztályfőnöke meghívására elsősegélynyújtó tanfolyamon vett részt, akkor döntötte el, hogy gyermekorvos lesz. „Innentől egész életemben erre készültem. Gyerekkel dolgozni a legörvendetesebb dolog” – vallja. Pályáját Szolnokon kezdte, s amikor hallotta, hogy megürült egy gyermekorvosi hely Abonyban, elvállalta a munkát. „Osztályfőnököm ugyanis abonyi volt. Úgy éreztem, így vissza tudok adni valamit abból, amit kaptam tőle.”

Kati néni 2004 óta vezeti az akkoriban újjáalakult karitászcsoportot. Társaival benne élnek az egyházközség életében, gyakorolják a segítségnyújtás hagyományos formáit, és jó a kapcsolatuk az önkormányzattal, a családsegítővel, az iskolákkal, óvodákkal. A lakosok többsége ingázik, munkát leginkább Budapesten és Szolnokon találnak, Abonyban mára csupán egy üzem maradt. „A legnagyobb gond a pénzhiány, az egyedüllét, a magány – mondja Katalin. –

Minket bármikor bármilyen problémával meg lehet keresni”

– teszi hozzá. A karitászcsoport tagjai az egyházközség valamennyi programján jelen vannak. A csapat olajozottan működik, mindenkinek megvan a feladata, és teszi a dolgát.

Kati néni egyedül él. Az egyik testvére meghalt, öccse Mosonmagyaróváron orvos, húga a szerencsi munkás évek után nyugdíjasként Mosonmagyaróvárra költözött. „Messze vagyunk egymástól, de nagyon összetartó a család.” Kati néni zárkózott embernek tartja magát: „Visszahúzódó vagyok, a társasági élet nem áll közel hozzám. Amikor megtudtam, hogy milyen kitüntetést kapok, fel sem tudtam fogni. Nagy szeretettel gondolok a Katolikus Karitászra, öröm van bennem, ez megerősít engem.” Kati néni azt mondja, a segítségnyújtást meg kell élni, nem lehet elmondani, milyen örömet okoz, ha adhatunk, és milyen boldogság, ahogyan megköszönik, amit teszünk.

Egy sok tragédiát megélt idős asszonyhoz vittem a közelmúltban csomagot. Elsírta magát örömében. Ez a karitász.”

Kati nénit legutóbb a szociális munka napja alkalmából köszöntötték Abonyban: „Drága Kati néni, olyan büszkék vagyunk Önre!” „Külön szeretettel gratulálunk!” Ezek a bejegyzések is azt igazolják, ami a Szent Erzsébet rózsája díj átadásakor hangzott el a méltatásban: „Tóth Katalin orvosi hivatása emberszeretetében válik mindenki számára adománnyá Abony városában.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria