Mi van az adatok mögött? – Rosta Gergely vallásszociológus a népszámlálás eredményeiről

– Mit mutatnak a számok a települések nagysága szerint, a város-vidék összehasonlításban, illetve az ország egyes régióit tekintve?

– Az látszik az adatokból, hogy a nem válaszolók aránya 37 százalék volt faluhelyen és 44 százalék Budapesten. A felekezethez nem tartozók esetében is ezeket az arányokat fedezhetjük fel. A magukat vallásosnak meghatározók közül a községekben 71 százalék mondta magát katolikusnak és 22 százalék reformátusnak. Egyéb városokban 66 és 25, megyei jogú városoknál 70 és 20, míg Budapesten 67 és 21 százalék ez az arány. A teljes népességet tekintve a községekben valamivel több mint 50 százalék határozta meg magát vallásosként, míg a fővárosban 37 százalék. A vallásszociológiai vizsgálatok egyébként azt támasztják alá, hogy a vidék-város és az iskolai végzettségből adódó különbségek csökkenő tendenciát mutatnak. Regionális vonatkozásban viszont nem láthatunk egyértelmű folyamatokat. Ebből a szempontból azért is nehéz határozott megállapításokat tenni, mert számít az adott régió demográfiai összetétele.

– Iskolai végzettség tekintetében mit lehet megállapítani?

– Ebben a vonatkozásban nem lehet világos tendenciákra rámutatni.

Bár talán sokan ezt várnák, mégsem a magasabb végzettségűek a legkevésbé vallásosak.

A felsőfokú végzettségűek esetében a nem válaszolók és a nem vallásosak aránya 54 százalék, míg a legalacsonyabb iskolázottságúak esetében ez a szám 55 százalék.

– A különböző korosztályokról mit árult el a népszámlálás?

– A legnagyobb különbségek ezen a területen láthatók. Itt is észrevehető egyfajta növekedés a nem válaszolók és a magukat nem vallásosnak meghatározók között, és a teljes népesség tekintetében is a fiatalok között vannak többen a nem válaszolók, illetve a felekezethez nem tartozók. Ha korcsoportonként vizsgáljuk, hogy az előző népszámlálásokhoz képest hogyan változott a különböző egyházakban a fiatalok aránya, akkor azt látjuk, hogy a római katolikusoknál jobban csökkent a fiatalok részaránya, mint a reformátusoknál vagy az evangélikusoknál. A 90 évesek és idősebbek között 70 százalék vallotta magát katolikusnak, míg a 20 és 29 év közöttieknél 65 százalék a katolikus azok körében, akik vallásosnak mondták magukat. A kisebb keresztény felekezetekhez tartozók aránya az idősebbek körében 2 százalék, míg a fiataloknál 5 százalék.

– Vajon miért növekedett azoknak az aránya, akik nem válaszoltak a vallási hovatartozást firtató kérdésre?

– Engem elsősorban azért lepett meg, hogy növekedett a nem válaszolók száma, mert most ugyanaz volt a kérdés, mint 2001-ben. Huszonkét évvel ezelőtt a kérdés így hangzott: „Vallása, felekezete?” 2011-ben: „Melyik felekezethez tartozónak érzi önmagát?” 2023-ban ez volt a kérdés: „Mi a vallása, felekezete?” A 2011-es népszámlálásnál a nem válaszolók számának növekedése mögött azt láttuk, hogy megváltozott a kérdés. Ez a megfogalmazás ugyanis szorosabb kötődést feltételezett, és aki nem így viszonyult a valláshoz, az talán inkább nem válaszolt. Most viszont, úgy tűnik, a kérdés megfogalmazása nem volt hatással erre.

Az, hogy valaki nem tartozik valamely felekezethez, vallásszociológiai értelemben nem azt jelenti, hogy nem vallásos. Egyetlen kérdés, az igen-nem válaszlehetőség nem mutatja meg az árnyalatokat.

Lehet, hogy valaki pozitív módon viszonyul a valláshoz, ám a kérdésben olyan erős kötődést sejt, amit nem vállal fel, ezért inkább nem válaszol.

Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy az online módon válaszolók és a kérdezőbiztosok által felkeresettek között van-e különbség a nem válaszolás tekintetében. Hányan lehetnek azok, akik egyszerűen csak gyorsan túl akartak esni az egészen, ezért amire nem volt kötelező, arra nem válaszoltak?  Pontosabb következtetéseket vonhatunk le akkor, ha a kérdés úgy hangzik, hogy „hányan vallják magukat istenhívőnek”, vagy hogy „hányan járnak templomba”, hányan vannak „az Egyház tanítása szerint vallásosak” és „a maguk módján vallásosak”.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a KSH a lakosság 4 százalékát nem érte el, az ő adataikat máshonnan pótolták, ám értelemszerűen a vallási kérdésre nem tudtak a külső forrásokból választ adni. Ha a vallással kapcsolatos kérdés valódi jelentését az adja, hogy kisebbségbe kerültek azok, akik vallásosnak mondják magukat, akkor ez az adat egyáltalán nem elhanyagolható.

Egyébként a nem válaszolásnak számtalan oka lehet, emögött nem feltétlenül a vallással szembeni ellenérzés áll. Előfordulhat, hogy valaki úgy gondolja, ehhez nincs senkinek semmi köze. Azt nem állíthatjuk, hogy az állam és az Egyház szoros kapcsolata áll e folyamat hátterében, hiszen azt sem tudjuk, hogy ellenkező esetben nem lett volna-e nagyobb a nem vallásosak vagy a nem válaszolók aránya.

– A szekularizáció lehet oka annak, hogy növekedett a nem válaszolók száma?

– A nyugati világban valóban érzékelhető egy olyan trend, amely az egyházias vallásosság visszaszorulását mutatja, miközben az alternatív vallásosság enyhén emelkedik. Eszerint az egyháziasan vallásosak lassan kisebbségbe szorulnak. Ez alól ma már az Egyesült Államok sem jelent kivételt. Hagyományosan a jólét és a képzettségi szint növekedését szokták megnevezni az elvilágiasodás okai között. De a társadalmi mobilitás is erősíti ezt a folyamatot, hiszen emiatt gyengül a hagyományos közösségek megtartó ereje. Mivel Magyarországon is érvényesülnek ezek a folyamatok, a hatásaik is hasonlók. Ahol egyébként a vallás és a nemzeti identitás jobban összefonódik – mint például Lengyelországban vagy az ortodox világban –, ott a vallásosságnak is nagyobb a szerepe. Az egzisztenciális fenyegetettség elvileg növeli a vallásos emberek számát, ám úgy tűnik, hogy napjaink háborús fenyegetettségének vagy a Covid19-járványnak sem volt ilyen hatása.

Az persze kérdés, hogy a biztonságérzet csökkenésével a kereső ember eléri-e az egyházak tanítását.

– A család, a személyes példa mindig fontos volt a hit átadásában. Mennyire számít napjainkban, hogy valaki vallásos családból érkezett-e?

– A család szerepe a vallásosság tekintetében kétségbevonhatatlan. Valóban ez az elsődleges szocializációs közeg. Egy öt országra kiterjedő nemzetközi kutatás – amely azt vizsgálja, miként adódik át családon belül a vallásosság – azt mutatja, hogy minél több személy vallásos a családban, annál valószínűbb, hogy felnőtt korában a gyerek is vallásos lesz. Arra kevésbé látunk példát, hogy az, akit nem vallásosnak neveltek, később mégis vallásos lesz.

– A vallásosság tekintetében mennyire számít, hogy valaki egyházi iskolába járt-e?

– Azok, akiket nem vallásosnak neveltek, de egyházi iskolába jártak, nagyobb arányban lesznek később vallásosak, mint azok, akik nem egyházi iskolában tanultak. Az is igaz, hogy közöttük több „a maga módján vallásos”, mint „az Egyház tanítását elfogadva vallásos”. Akik egyházi iskolába jártak, azok alapvetően pozitív módon viszonyulnak a valláshoz, ők az egyházak által később is jobban megszólíthatók.

– Világszinten milyen folyamatokat látnak a kutatók?

– A világtendenciák a magyarországi felméréshez képest ellentétes irányba mutatnak. Az amerikai Pew Research Center kutatása szerint úgy tűnik, hogy az évszázad közepére egyértelműen növekedni fog a valamely felekezethez tartozók aránya. Azoknak a száma, akik nem tartoznak egyik felekezethez sem, csökkenni fog a jövőben. Az igaz, hogy a legnagyobb emelkedés a muszlimok számában várható. Az is fontos ebből a szempontból, hogy a növekedés mögött nem megtérések állnak, hanem a demográfiai helyzet fog változni. Azért emelkedik a vallásos emberek száma, mert a népesség is növekszik. Ráadásul ez a népességnövekedés ott várható leginkább – Afrikában és Ázsiában –, ahol a vallásnak hagyományosan nagy szerepe van az emberek életében.

– Mi váltja fel a jövőben a népszámlálásnak ezt a formáját?

– Úgy tűnik, hogy ilyen módon valóban nem lesz több népszámlálás. Ennek az lehet az oka, hogy a különféle nyilvántartásokból pontosabb számokat lehet kinyerni. Az is igaz, hogy

bizonyos adatokat még a központi adatbázisokból sem lehet majd megtudni. Ez azt is jelenti, hogy a vallási kérdéseket ebben a formában nem fogják tudni megvizsgálni. Maradnak a vallásszociológiai kutatások, a jövőben ezekre kell majd támaszkodnunk.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember október 22-i számában jelent meg.