Nagy reménységgel folytatom a szinodális utat – Beszélgetés Pál József Csaba püspökkel

– Püspök atya hány jubileumi zarándoklaton vett részt?

– Márciusban részt vettem egy ökumenikus jubileumi találkozón, aminek kapcsán elzarándokoltunk a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába, ahol áthaladtunk a szent kapun is. Ott volt egy nagyon szép ökumenikus ima tanúságtételekkel, ami mintegy megnyitotta a lelkem.

Következett a családok szentévi zarándoklata május 30. és június 4. között, amelyen néhány százan vettünk részt az országból, a mi egyházmegyénkből körülbelül negyvenen. Jó volt betekintést nyerni a világ minden részén zajló családpasztorációba. Ami engem különösen is megragadott, hogy a családok különféle egyesületeket, csoportokat, közösségeket hoznak létre, mert szükségük van arra, hogy egymást segítsék. (…)

Június 23–28. között került sor a püspökök és a papok zarándoklatára. Mi az egyházmegyéből 23-an vettünk részt ezen, egy püspök, egy diakónus és 21 pap. Nagyon-nagyon szép zarándoklat volt, éreztük, hogy sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen együtt imádkoztunk, együtt gyalogoltunk, együtt kerestünk vendéglőt, ahol étkezzünk, együtt vártuk az autóbuszt… A Szent Péter-bazilikában részt vettünk a papszentelésen, amit a Szentatya celebrált, és számunkra szép nemzetközi élményt jelentett látni, hogyan élik meg ezt a liturgiát a különféle nemzetek, kontinensek papjai és a hívek. (…)

Legutóbb pedig a szinodális csapatok zarándoklatán vettem részt október végén, amikor az egyházmegyénk szinodális csoportjának 13 tagjából 12-en el tudtunk utazni erre találkozóra. Nagy élmény volt számunkra, hogy a Szentatya két órát töltött velünk, továbbá a különféle kontinensek, képviselői beszámoltak arról, hogyan zajlik a szinodális folyamat az ő területükön. A beszámolók után mindegyikük egy-egy kérdést intézett a Szentatyához, amelyekre ő ott helyben válaszolt. Részt vettünk kiscsoportos beszélgetésen, műhelymunkán, előadásokon is. (…)

Nagyon sok bátorítást kaptunk a Szentatya által vasárnap, október 26-án bemutatott szentmisén is. XIV. Leó pápa kifejtette, hogy senki nem birtokolja a teljes igazságot. Mindannyian keressük az igazság mind nagyobb teljességét, amihez szükségünk van Istenre, de szükségünk van egymásra is, mert együtt kell, hogy keressük. A szinodalitás lényege éppen az, hogy Isten akaratát, Isten tervét együtt keressük.

– Mindegyik zarándoklat nyilván más és más élményeket kínált. Mi volt mégis közös bennük, illetve mi volt az a különleges élmény, amit püspök atya a lelkében hordoz ezekkel a zarándoklatokkal kapcsolatban?

– (…) Bizonyos vagyok benne, hogy a legtöbben, akik ott voltunk, megerősödtünk a reménységben. Ferenc pápának éppen ez volt a célja ezzel a jubileummal, hogy megerősödjünk a reménységben. A remény zarándokaiként voltunk ott, és megerősített bennünket a többiek hite, hiszen láttuk azt, hogy másokat is megviselnek nehézségek, ugyanakkor lelkesedéssel, örömmel akarják követni az Urat, és az Egyházért akarnak dolgozni. Erős impulzust kaptak mindazok, akik az egyházmegyéinkből részt vettek ezeken a zarándoklatokon. A megújulás nem úgy történik, hogy ma elterveztem és holnapután megvalósul. Ez úgy valósul meg, hogy minden nap egy-egy lépést teszünk ebbe az irányba.
(…)

– A szinodális csoportok zarándoklatán hangzott-e el olyan üzenet vagy megerősítés, esetleg javaslat, ami különösen is vonatkozik a mi egyházmegyénkre vagy amit püspök atya különösen is fontosnak talál?

– A mi egyházmegyénk számára fontos, ahogy a többiek számára is az, hogy élő személyes kapcsolatban legyünk Jézus Krisztussal, hiszen tőle jön a segítség, Tőle kapjuk az indíttatást, a bátorítást, a vezetést, ha elesünk ő emel fel. Nekünk van ez a gazdagságunk, hogy soknemzetiségű az egyházmegyénk. Ez első látásra talán nehézségnek tűnhet – és néha az is –, ugyanakkor ez egy nagy gazdagság, ajándék, aminek eredménye, hogy még inkább nyitottak vagyunk a különbözőségekre. És amit már olyan sokszor hangoztattunk, hogy itt, a Bánságban, ebben az egyházmegyében az emberek megszokták azt, hogy a másik más, és szabad neki másnak lennie. Sőt, jó, hogy más, mert így tudja gazdagítani a többieket. És ez nem csak szólam, mert a nyelvi vagy kulturális, esetleg vallási különbözőség belefolyik a családok életébe is, ahol a férj és a feleség rájönnek arra, hogy nem akarják uniformizálni a másikat, hanem elfogadják, tisztelik egymásban ezt a különbözőséget, és segítik egymást annak megélésében. Úgy gondolom tehát, hogy a szinodalitás lelkülete nagyon-nagyon passzol a mi egyházmegyénkhez, és nekünk különösen sokat mond. Lehet, hogy ott, ahol egyetlen nyelven történik a pasztoráció, talán nem is érzik át annyira ennek a szükségességét, de én nagy reménységgel jöttem haza, és nagy reménységgel folytatom a szinodális utat.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír