Székely János: Minden gyermeknek joga van a minőségi oktatáshoz

Egy társadalom legalapvetőbb feladatai közé tartozik a gyermekek számára a lehető legjobb oktatást és nevelést biztosítani.

Minden erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy a legszegényebb családok gyermekei is minőségi oktatáshoz jussanak.

A hátrányos és a halmozottan hátrányos gyermekek aránya Magyarországon vármegyénként nagy eltéréseket mutat. Amíg például Győr-Moson-Sopron Vármegyében 1,3 százalék az arányuk (az általános iskolás gyermekeket tekintve), addig Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében 32,4 százalék, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében pedig 34,8 százalék. Országos átlagban a tankerületi fenntartású (azaz állami) általános iskolákban a hátrányos és a halmozottan hátrányos gyermekek aránya 13,1 százalék, a római katolikus egyházmegyék által fenntartott iskolákban 9,1 százalék, a görögkatolikus egyház iskoláiban 14,1 százalék, a baptisták iskoláiban 20,8 százalék, a református iskolákban 7,3 százalék, az evangélikus iskolákban 2,9 százalék, a szerzetesi iskolákban 3,2 százalék. Azon iskolák aránya, ahol egyetlen hátrányos helyzetű gyermek sem tanul a tankerületi iskolák esetében 61 százalék, a katolikus egyházmegyék által fenntartott iskolákban 69,7 százalék.

Miskolcon például körülbelül 10 százalék a hátrányos helyzetű gyermekek aránya. A városban 3 olyan állami (tankerületi) fenntartású iskola is van, ahol nincs hátrányos helyzetű gyermek, és 3 olyan állami iskola is van, ahol pedig az arányuk 50% feletti. Azokon a településeken, ahol csak két általános iskola van, és ezek közül az egyik egyházi fenntartású, gyakran mutatkozik jelentős különbség a hátrányos helyzetű gyermekek arányát tekintve, azonban néhány olyan esetben is megfigyelhető ugyanez a jelenség, ahol mindkét iskola állami fenntartású. Fontos talán azt is figyelembe venni, hogy egy település értelmiséget (pl. orvost, tanárt) megtartó képessége azon is múlik, hogy van-e ott olyan iskola, ahol az oktatás kellő színvonalú, és a tanuláshoz szükséges nyugalom is biztosítva van a gyermekek számára.

A hátrányos helyzetű gyermekek egy-egy iskolába való koncentrálódása tehát elsősorban nem az egyházi oktatás miatt következik be, hanem főként a családok iskolaválasztási döntései, illetőleg a településszerkezet miatt adódik.

A számokon túllépve természetesen helytelen az, ha egy egyházi iskola alapításának (vagy egyházi átvételnek) a legfőbb célja az, hogy egy hátrányos helyzetű gyermekektől mentes iskolát hozzanak létre. Ilyen célú átvételt az egyházaknak nem volna szabad kezdeményezni, az állami szerveknek pedig nem volna szabad engedélyezni. Ahhoz azonban, hogy ez az alapelv minden család számára valóban elfogadható legyen az szükséges, hogy az iskoláinkban a nevelés hatékonyan, nyugodt körülmények között tudjon folyni.

Lényeges volna, hogy a leghátrányosabb helyzetű családok is törekedjenek a lehető legjobb iskolába íratni a gyermekeiket, ezek az iskolák pedig, amennyiben a gyermek képes követni az iskola tanulmányi színvonalát, örömmel befogadják őt, és segítsék a tanulmányait.

Fontos azt is leszögezni, hogy a szabad iskolaválasztás jogának biztosítása helyes, a szülő gyermekneveléssel kapcsolatos elsődleges jogából és kötelességéből fakad. A gyermek nevelésével kapcsolatos döntések meghozatalának joga elsősorban nem az államot, hanem a szülőt illeti meg.

A szülő döntheti azt el, hogy milyen nevelést szeretne a gyermeke számára. A magyar társadalom jelentős többsége ért egyet ezzel a joggyakorlattal. A 33 OECD ország közül csak 8 országban van szigorú, körzetes beiskolázás, a többiben – természetesen különböző módozatokban – a szabad iskolaválasztás elve érvényesül.

Befejezésül a témához hadd idézzem fel a nyíregyházai Huszár telepi iskola történetét. A Huszár (vagy régi nevén Guszev) telep Nyíregyháza erősen szegregált városrésze, 2003-ban a lakók 85 százaléka vallotta magát romának, a telepen ekkoriban egyetlen felsőfokú végzettséggel rendelkező személy sem lakott. A Huszár telepi iskolát az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány nyomására a Nyíregyházi Önkormányzat 2007-ben bezáratta, a 103 – többségében hátrányos helyzetű – gyerekeket 6 kijelölt iskolában osztotta szét. A szétosztott gyerekeket többnyire nem fogadták szívesen a kijelölt iskolák, a gyerekek pedig nemigen bírták az új iskoláik magasabb tanulmányi követelményeit. A következő tanévben igen sokan lemorzsolódtak (osztályt kellett ismételniük, iskolaelhagyók vagy magántanulók lettek), főként a felsősök. 2011-ben a Huszár telepi iskolát újraalapította a Görögkatolikus Egyház. Az új iskola (Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola) alapelve, hogy nem a gyerekeket akarja az iskolához alakítani, hanem az iskolát alakítja és teszi otthonossá a gyerekek számára. Az iskola diákjai kiemelkedően teljesítenek a sport (atlétika, futball, ökölvívás) és a művészetek (hangszeres zene, néptánc, képzőművészet, előadó művészet, modern tánc) területén. Minden gyermeket egyéni fejlesztési terv alapján segítenek a tanulásban. A nyolcadikosok mindegyike továbbtanul, többen gimnáziumokban vagy technikumokban. Vagyis ez a „szegregált” iskola integrál, segíti a gyermekek felzárkózását, kibontakozását.

A magyar helyzet jó kezelésének a kulcsa elsősorban a minőségi oktatás biztosítása a leghátrányosabb helyzetű gyermekek számára, a leszakadó térségekben is.

Ehhez kellenek anyagi plusz források, kellenek elkötelezett és tehetséges tanárok, kellenek olyan szülők, akik együttműködnek az iskolával, akik értékelik a tudást és őszintén támogatják a gyermekük tanulmányait.

Székely János püspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Roma Pasztorációs Bizottságának elnöke

Fotó: Merényi Zita (nyitókép); Lambert Attila. Az archív képek illusztrációk

Magyar Kurír