Leó pápa a libanoni fiatalokhoz: Építsetek a mainál jobb világot!

Asszálamu alejkum! [Béke veletek!]

Kedves libanoni fiatalok, asszálamu alejkum!

Ez a feltámadt Jézus köszöntése (vö. Jn 20,19), és megerősíti találkozónk örömét: a szívünkben érzett lelkesedés Isten szeretetteljes közelségét fejezi ki, aki testvérekként gyűjt egybe bennünket, hogy megosszuk a benne való hitünket és a köztünk lévő közösséget.

Köszönetet mondok mindnyájatoknak a meleg fogadtatásért, valamint őszentségének szívélyes üdvözlő szavaiért. Külön is szeretném köszönteni a Szíriából és Irakból érkezett fiatalokat, valamint azokat a libanoniakat, akik különböző országokból tértek vissza hazájukba.

Azért gyűltünk itt össze, hogy meghallgassuk egymást, és hogy kérjük az Úr világosságát jövőbeli döntéseink meghozásához.

E tekintetben Anthony, Maria, Elie és Joelle tanúságtétele valóban megnyitja szívünket és elménket.

Beszámolóik a szenvedésben tanúsított bátorságról szólnak. Csalódás közepette is reményről, háborúban is belső békéről beszélnek. Olyanok, mint a fénylő csillagok a sötét éjszakában, amelyben már észrevesszük a hajnal derengését. Ezekben az ellentétekben sokan közületek magukra ismerhetnek, jóban és rosszban egyaránt.

Libanon története tele van dicsőséges időszakokkal, de mély, nehezen gyógyuló sebeket is hordoz. E sebek okai áthúzódnak a nemzeti határokon, és nagyon bonyolult társadalmi és politikai folyamatokkal fonódnak össze. Kedves fiatalok, vélhetően elszomorít benneteket, hogy háborúk által megtépázott és társadalmi igazságtalanságok által eltorzított világot örököltetek. Mégis van remény, és a remény bennetek van!

Nektek olyan ajándékotok van, amely mintha sok esetben kicsúszna a felnőttek kezéből. Nektek van reményetek! Időtök is van! Több időtök van álmodni, szervezni és jót tenni. Ti vagytok a jelen, és kezetekben már épül a jövő!

És megvan bennetek a lelkesedés, hogy megváltoztassátok a történelem folyását! A rosszal szembeni igazi ellenállás nem a rossz, hanem a szeretet, amely saját sebeire is gyógyírt talál, miközben mások sebeit ápolja.

Anthony és Maria rászorulók iránti odaadása, Elie kitartása és Joelle nagylelkűsége egy új jövő próféciái, amelyet kiengesztelődéssel és kölcsönös segítségnyújtással kell hirdetni. Így teljesedik be Jézus szava: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld” és „Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,5.9).

Kedves fiatalok, éljetek az evangélium fényében, és boldogok lesztek az Úr szemében!

Hazátok, Libanon, újra szép és erős lesz, mint a cédrus, mely a nép egységének és termékenységének szimbóluma.

Jól tudjátok, hogy a cédrus ereje a gyökereiben van, amelyek rendszerint akkora kiterjedésűek, mint az ágai. Az ágak száma és ereje megfelel a gyökerek számának és erejének. Ugyanígy, a sok jó, amit ma a libanoni társadalomban látunk, azon emberek alázatos, rejtett és becsületes munkájának a gyümölcse, akik a jót szolgálják, annak a sok jó gyökérnek a gyümölcse, amelyek nem azon munkálkodnak, hogy a libanoni cédrus egyetlen ága növekedjen, hanem az egész fa, a maga teljes szépségében. Merítsetek azoknak a jó gyökereiből, akik a társadalomért, és nem a „társadalomból” élnek, nem saját érdekeiket keresik. Az igazságosságért végzett szorgalmas munkával a béke és a fejlődés jövőjét tervezzétek együtt. Legyetek a remény éltető nedve, amelyre az ország vár!

Ebben az összefüggésben kérdéseitek alapján fel tudunk vázolni egy bizonyára megterhelő, de éppen ezért lelkesítő utat.

Azt kérdeztétek, hol található az a biztos pont, amely kitartóvá tesz bennünket a békéért végzett elkötelezett munkában. Kedves barátaim, ez a biztos pont nem lehet egy eszme, egy szerződés vagy egy erkölcsi elv.

Az új élet igazi alapja a fentről jövő remény: Krisztus! Jézus mindenki üdvössége érdekében halt meg és támadt fel. Ő, az Élő, a mi bizalmunk alapja; ő az az irgalmas tanú, aki megszabadítja a világot minden rossztól.

Ahogy Szent Ágoston Pál apostolt visszhangozva emlékeztet: „Őbenne van a mi békénk, és tőle jön a mi békénk” (Beszédek János evangéliumáról, LXXVII, 3).

A béke nem valódi, ha csupán részérdekek gyümölcse, de igaz akkor, ha azt teszem a másikkal, amit szeretném, hogy velem tegyen (vö. Mt 7,12).

Találóan mondta Szent II. János Pál: „Nincs béke igazságosság nélkül, nincs igazságosság megbocsátás nélkül” (Üzenet a béke világnapjára, 2002. január 1.). Valóban így van: a megbocsátásból fakad az igazságosság, amely a béke alapja.

Második kérdésetekre épp ebben a dinamikában található meg a válasz. Igaz, olyan időket élünk, amikor a személyes kapcsolatok törékenynek bizonyulnak, úgy használódnak el, mintha tárgyak volnának. A fiatalabbak körében is előfordul, hogy a másikba vetett bizalommal szemben az egyéni érdek lép előtérbe, a másik iránti odaadás helyett pedig inkább a saját hasznot részesítik előnyben. Ezek a viselkedésformák felszínessé teszik még az olyan gyönyörű szavakat is, mint a barátság és a szeretet, amelyeket gyakran összetévesztenek az önző kielégülés érzésével.

Ha a barátság vagy a szerelem középpontjában a saját énünk áll, ez a kapcsolat nem lehet termékeny. Ugyanígy nem szeret igazán az, aki csak bizonyos ideig szeret, ameddig egy érzés tart: a lejárati idejű szeretet silány szeretet. Ezzel szemben a barátság akkor igaz, amikor a „te” megelőzi az „én”-t. Ez a tiszteletteljes és befogadó tekintet a másik felé lehetővé teszi, hogy nagyobb „mi”-t építsünk, amely nyitott az egész társadalomra, az egész emberiségre. És a szerelem akkor hiteles és akkor tarthat örökké, amikor Isten örök ragyogását tükrözi vissza, aki szeretet (vö. 1Jn 4,8). Szilárd és termékeny kapcsolatok a kölcsönös bizalomra, erre az „örökké”-re épülnek, amely ott dobog minden családos életre, illetve szerzetességre szóló hivatás szívében.

Kedves fiatalok, mi fejezi ki leginkább Isten jelenlétét a világban? A szeretet, a másiknak áldozatosan jót akaró szeretet! A szeretet egyetemes nyelven szól, mert minden emberi szívet megszólít. Nem puszta eszmény, hanem egy történet, amely Jézus és a szentek életében tárult fel, akik útitársaink az élet próbatételeiben. Különösen azokra a fiatalokra nézzetek, akik hozzátok hasonlóan nem hagyták magukat elbátortalanítani az igazságtalanságok és az Egyházban is előforduló rossz példák miatt, hanem próbáltak új utakon elindulni Isten országának és igazságosságának keresésében.

A Krisztustól kapott erővel építsetek jobb világot annál, mint amit találtatok!

Ti, fiatalok sokkal közvetlenebbül tudtok kapcsolatokat kialakítani másokkal, még az eltérő kulturális vagy vallási háttérrel rendelkezőkkel is. Az igazi megújulás, amelyre egy fiatal szív vágyik, a mindennapi gesztusokkal kezdődik: a hozzánk közel állók és a tőlünk távol állók befogadásával, azzal, ha kezet nyújtunk a barátnak és a menekültnek, az ellenségeinknek való nehéz, mégis kötelező megbocsátásból.

Tekintsünk arra a sok csodálatos példára, amelyet a szentek hagytak ránk! Gondoljunk Pier Giorgio Frassatira és Carlo Acutisra, arra a két fiatalra, akiknek a szentté avatása az idei szentévben volt! Tekintsünk a sok libanoni szentre! Milyen egyedülálló szépség ragyog Szent Rafqua életéből, aki éveken át erősen és szelíden viselte betegségének fájdalmát! Hány együttérző tettet vitt végbe Boldog Jakub El-Haddad, amikor a legelhagyatottabbakat és mindenki által elfeledetteket segítette!

Milyen erős fény árad abból a félhomályból, amelybe Szent Charbel visszavonult, aki Libanon egyik jelképévé vált az egész világ számára! Szemét mindig csukva ábrázolják, mintha egy végtelenül nagyobb misztériumot őrizne. Szent Charbel szemein keresztül, melyek csukva vannak, hogy jobban lássák Istent, mi is egyre tisztábban ragadjuk meg Isten világosságát. Gyönyörű a róla szóló ének: „Ó, te, aki alszol, és szemeid világosságot adnak a mieinknek, szemhéjadon tömjénszem bújt elő.”

Kedves fiatalok, a ti szemeteken is ragyogjon az isteni fény, és áradjon az ima tömjénének illata! A mai szétszórttá tevő és hiúsággal teli világban szenteljetek időt mindennap arra, hogy lecsukjátok szemeteket, és csak Istenre tekintsetek.

Ő, ha olykor némának vagy távolinak tűnik is, kinyilvánítja magát annak, aki őt csendben keresi. Miközben igyekeztek jót tenni, kérlek benneteket, hogy legyetek szemlélődők, mint Szent Charbel: imádkozzatok, olvassátok a Szentírást, vegyetek részt a szentmisén, időzzetek el a szentségimádásban! XVI. Benedek pápa ezt mondta a közel-keleti keresztényeknek: „Arra buzdítalak, hogy az imádság erejével ápoljátok az igaz barátságot Jézussal” (Ecclesia in Medio Oriente apostoli buzdítás, 63).

Kedves barátaim, valamennyi szent között különösen is tündököl az Egészen Szent, Mária, Isten Anyja és a mi édesanyánk. Sok fiatal viszi magával a rózsafüzért a zsebében, a csuklóján vagy a nyakában. Milyen jó Mária szívének szemével Jézusra tekinteni! Itt is, ahol most együtt vagyunk, milyen jó felemelni tekintetünket Libanon Miasszonnyára, reménnyel és bizalommal!

Kedves fiatalok, végül hadd adjam át nektek a Szent Ferencnek tulajdonított egyszerű és gyönyörű imát: „Uram, tégy engem békéd eszközévé: ahol gyűlölet van, oda én szeretetet vigyek; ahol sértés van, oda én megbocsátást vigyek; ahol széthúzás van, oda én egységet vigyek; ahol kételkedés van, oda én hitet vigyek; ahol tévedés van, oda én igazságot vigyek; ahol kétségbeesés van, oda én reményt vigyek; ahol szomorúság van, oda én örömöt vigyek; ahol sötétség van, oda én fényt vigyek.” Ez az ima tartsa elevenen bennetek az evangélium örömét, a keresztény entuziazmust! Az entuziazmus szó azt jelenti, hogy „Istent hordozzuk a lelkünkben”;

amikor az Úr bennünk lakik, a tőle kapott remény termékennyé válik a világ számára.

Látjátok, a remény egy szegény erény, mert üres kézzel jelenik meg: ezek a kezek szabadok arra, hogy megnyissák azokat az ajtókat, amelyek a fáradtságtól, a fájdalomtól és a csalódástól zártnak tűnnek.

Az Úr mindig veletek lesz, és biztosak lehettek abban, hogy az egész Egyház mellettetek áll életetek döntő kihívásaiban és szeretett országotok történetének fordulópontjain. Isten Anyjának és a mi édesanyánknak az oltalmába ajánllak benneteket, aki e hegy csúcsáról tekint erre az új virágzásra.

Libanoni fiatalok, növekedjetek erőteljesen, mint a cédrusok, és virágoztassátok fel a világot reménnyel!

Köszönöm mindnyájatoknak!
Shukran! [Arab nyelven]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír