XIV. Leó pápa az 500 éve született Palestrina örökségéről: A polifon zene egység a sokféleségben

Leó pápa az ünnepségen üdvözölte az őt köszöntő Dominique Mamberti bíborost és Raffaella Petrini nővért, a Vatikánvárosi Állam Kormányzóság elnökét. Kifejezésre juttatta, hogy örömmel vesz részt a megemlékezésen, amelyen szavakkal és zenével ünnepelik Palestrinát.

Az ünnepségen bemutatták a Vatikáni Posta által a zeneszerző születésének ötszázadik évfordulójára megjelentetett új vatikáni bélyegeket.

Kompozíciói szorosan egyesítik a zenét és a liturgiát

Giovanni Pierluigi da Palestrina az egyháztörténelem azon zeneszerzőinek egyike, akik a leginkább hozzájárultak az egyházi zene népszerűsítéséhez az ellenreformáció kényes és izgalmas időszakában „Isten dicsőségére és a hívek megszentelésére és épülésére” – idézett a Szentatya Szent X. Piusz pápa 1903-ban közzétett motu propriójából. A mester ünnepélyes és szigorú, a gregorián által inspirált kompozíciói szorosan egyesítik a zenét és a liturgiát, ahogy a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúciója tanítja: „Ezért a szent zene annál szentebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményekhez: bensőségesebben fejezi ki az imádságot, növeli a lelkek egységét, gazdagítja és ünnepélyesebbé teszi a szent szertartásokat” (SC 112).

A polifon zene az imádság és a keresztény élet számára is jelentőséggel bír

Maga a polifónia ráadásul olyan zenei forma – folytatta Leó pápa – amely az imádság és a keresztény élet számára is jelentőséggel bír. Mindenekelőtt ugyanis a szent szöveg inspirálja, amelyet „illő dallammal kíván felöltöztetni”, hogy jobban eljusson „a hívek értelméhez”. Ráadásul ezt a célt úgy éri el, hogy a szavakat több hangra bízza, amelyek mindegyike a maga eredeti módján, változatos és egymást kiegészítő dallam- és harmóniamozgásokkal ismétli azokat. Végül mindent harmonizál, köszönhetően annak az ügyességnek, amellyel a zeneszerző a dallamokat egymásba szövi, egymás visszhangjává teszi, néha disszonanciákat is létrehozva, amelyek aztán új akkordokban találnak feloldást. A sokféleség e dinamikus egységének – amely a Szentlélek vezetése alatti járt közös hitbeli utunk metaforája – az a hatása, hogy a hallgatót hozzásegíti ahhoz, hogy egyre mélyebben belemerüljön a szavak által kifejezett misztériumba.

Palestrina hatalmas művészeti és lelkiségi örökséget hagyott ránk

Éppen e formai és tartalmi gazdagság miatt a polifonikus hagyomány, amellett, hogy hatalmas művészeti és lelkiségi örökséget hagyott ránk, a zene területén ma is olyan hivatkozási pont, amelyre – bár megfelelő kiigazításokkal – a szent és liturgikus zeneszerzésben is érdemes odafigyelni, hogy az éneken keresztül „a hívek teljes mértékben, tudatosan és aktívan részt vehessenek a liturgiában” (SC 14). Mindezekre kiváltképpen is példa a Missa Papae Marcelli, a Marcellus pápa miséje, valamint a felejthetetlen Domenico Bartolucci bíboros, zeneszerző – aki közel ötven éven át a pápai Sixtus-kápolna kórusának igazgatója volt – által ránk hagyott értékes kompozíciós repertoár.

Ezért XIV. Leó köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a találkozót: a Bartolucci-alapítványnak, a felszólalóknak, a kórusnak és mindenkinek. A Szentatya imáiban megemlékezik róluk. Szent Ágoston a húsvéti Alleluja énekléséről szólva tanította: „Énekeljük hát most, testvéreim! Ahogy az útonjárók szoktak énekelni, énekeljetek, de haladjatok! Haladjatok előre, haladjatok előre a jóságban. Énekeljetek, és járjatok! Ne térjetek le az útról, ne forduljatok vissza, ne álljatok meg!” (Sermo 256,3). Tegyük magunkévá az ő felhívását, különösen a jubileum szentév idején – kérte Leó pápa, majd apostoli áldását adta a jelenlévőkre.

Palestrina többek között 104 misét komponált

Palestrina nagyon termékeny zeneszerző volt. Több száz művet hagyott ránk, többek között 104 misét, több mint 300 motettát, 68 offertóriumot, 72 himnuszt, 140 madrigált, 4 vagy 5 siralmi éneket, 35 magnificatot és számos más művet. Miséi Itáliában az első nemzeti jelegű vallási zeneművek voltak. Közülük a leghíresebb a patrónusának, II. Marcell pápának ajánlott Missa Papae Marcelli.

Palestrina művészi teljesítményének és a pápák által elismert szolgálatának is köszönhetően már életében is rendkívül népszerű volt, és halála után elismertsége még tovább növekedett. Tevékenysége az ellenreformáció idejére esett, amikor a Tridenti Zsinaton a többszólamúság egyházi zenében való teljes tiltásáról tárgyaltak. Palestrina viszont kiállt a többszólamú zene mellett, mondván, hogy az is éppúgy kifejezhet vallásos üzenetet, mint a hagyományos egyházi zene. A zsinat megenyhült, így Palestrinát a polifon egyházi zene „megmentőjének” is tartják.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News; Wikipedia

Magyar Kurír