Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápa De la Croix kórházban elhangzott beszédének magyar fordítását.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Szabáh al-khajr! [Jó napot kívánok!]
Köszönöm a meleg fogadtatást! Shukrán! [Köszönöm!]
Örülök, hogy találkozhatom veletek; vágytam rá, mert itt Jézus lakik: bennetek, betegekben, és bennetek is, akik gondozzátok őket: a nővérekben, az orvosokban, valamennyi egészségügyi dolgozóban és a személyzetben.
Először is szeretettel köszöntelek benneteket, és biztosítlak arról, hogy szívemben hordozlak benneteket és imádkozom értetek. És köszönöm a szép himnuszt, amelyet énekeltetek! Köszönet a kórusnak és a zeneszerzőknek: ez a remény üzenete!
Ezt a kórházat a Boldog Jacques atya, Yaacoub atya [Boldog Abouna Yaacoub Al-Haddad] alapította, a tevékeny szeretet fáradhatatlan apostola, akinek megemlékezünk életszentségéről, mely különösen a legszegényebbek és a szenvedők iránti szeretetben mutatkozott meg.
Az általa alapított Keresztes Ferences Nővérek folytatják az ő művét, és nagyon értékes szolgálatot végeznek. Köszönöm, kedves nővérek, hogy örömmel és odaadással folytatjátok ezt a küldetést!
Hálás szívvel szeretném köszönteni a kórház személyzetét is. Szakszerű és gondoskodó jelenlétetek, a betegekről való gondoskodásotok Krisztus együttérző szeretetének kézzelfogható jele. Olyanok vagytok, mint az irgalmas szamaritánus, aki megáll a sebesült mellett, gondjaiba veszi, hogy enyhítse szenvedését és előmozdítsa gyógyulását.
Előfordulhat, hogy fáradtság vagy csüggedés vesz erőt rajtatok, különösen azok miatt a nem mindig kedvező körülmények miatt, amelyek között dolgoztok.
Bátorítalak benneteket, hogy ne veszítsétek el e küldetés örömét, és a nehézségek ellenére mindig tartsátok szem előtt azt a jót, amit lehetőségetek van megvalósítani. Isten szemében ez nagy érték!
Ami ezen a helyen történik, mindannyiunk számára figyelmeztetés, a ti országotoknak, de az egész emberiségnek is: nem feledkezhetünk meg a legsebezhetőbbekről, nem képzelhetünk el olyan társadalmat, amely teljes sebességgel rohan, a jólét hamis mítoszaiba kapaszkodva, miközben szegénység és törékenység megannyi helyzetét figyelmen kívül hagyja. Különösen nekünk, keresztényeknek, akik az Úr Jézus Egyháza vagyunk, gondoskodnunk kell a szegényekről: maga az evangélium kéri tőlünk, és – ne feledjük –
a szegények kiáltása, mely az egész Szentírásban jelen van, megszólít bennünket: „A szegények megtört arcán az ártatlanok szenvedését, s ezért magának Krisztusnak a szenvedését látjuk” (Dilexi te apostoli buzdítás, 9).
Titeket, kedves beteg testvéreim, csak arra szeretnélek emlékeztetni, hogy mennyei Atyánk szívében vagytok. Ő tenyerén hordoz és szeretettel kísér benneteket.
Gyöngéd szeretetét azok keze és mosolya által mutatja meg nektek, akik gondoskodnak rólatok.
Ma mindegyikteknek megismétli az Úr: szeretlek, fontos vagy nekem, gyermekem vagy! Ezt sose felejtsétek el!
Köszönöm mindnyájatoknak! Shukrán! Allah ma’akum [Köszönöm! Isten veletek!]
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria









