XIV. Leó pápa a libanoni De la Croix kórházban: A mennyei Atya tenyerén hordoz benneteket

XIV. Leó pápa – 2025. december 2., kedd | 11:38

December 2-án, libanoni apostoli látogatásának utolsó napján reggel a Szentatya a Bejrúttól 11 kilométerre fekvő Dzsal ed Dib városba utazott, hogy meglátogassa a Keresztes Ferences Nővérek Kongregációja által működtetett kórház dolgozóit és betegeit. A kongregáció általános elöljárónőjének, Marie Makhlouf anyának a köszöntése, egy beteg nő és egy beteg férfi tanúságtétele után mondta el beszédét.

Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápa De la Croix kórházban elhangzott beszédének magyar fordítását.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Szabáh al-khajr! [Jó napot kívánok!]
Köszönöm a meleg fogadtatást! Shukrán! [Köszönöm!]

Örülök, hogy találkozhatom veletek; vágytam rá, mert itt Jézus lakik: bennetek, betegekben, és bennetek is, akik gondozzátok őket: a nővérekben, az orvosokban, valamennyi egészségügyi dolgozóban és a személyzetben.

Először is szeretettel köszöntelek benneteket, és biztosítlak arról, hogy szívemben hordozlak benneteket és imádkozom értetek. És köszönöm a szép himnuszt, amelyet énekeltetek! Köszönet a kórusnak és a zeneszerzőknek: ez a remény üzenete!

Ezt a kórházat a Boldog Jacques atya, Yaacoub atya [Boldog Abouna Yaacoub Al-Haddad] alapította, a tevékeny szeretet fáradhatatlan apostola, akinek megemlékezünk életszentségéről, mely különösen a legszegényebbek és a szenvedők iránti szeretetben mutatkozott meg.

Az általa alapított Keresztes Ferences Nővérek folytatják az ő művét, és nagyon értékes szolgálatot végeznek. Köszönöm, kedves nővérek, hogy örömmel és odaadással folytatjátok ezt a küldetést!

Hálás szívvel szeretném köszönteni a kórház személyzetét is. Szakszerű és gondoskodó jelenlétetek, a betegekről való gondoskodásotok Krisztus együttérző szeretetének kézzelfogható jele. Olyanok vagytok, mint az irgalmas szamaritánus, aki megáll a sebesült mellett, gondjaiba veszi, hogy enyhítse szenvedését és előmozdítsa gyógyulását.

Előfordulhat, hogy fáradtság vagy csüggedés vesz erőt rajtatok, különösen azok miatt a nem mindig kedvező körülmények miatt, amelyek között dolgoztok.

Bátorítalak benneteket, hogy ne veszítsétek el e küldetés örömét, és a nehézségek ellenére mindig tartsátok szem előtt azt a jót, amit lehetőségetek van megvalósítani. Isten szemében ez nagy érték!

Ami ezen a helyen történik, mindannyiunk számára figyelmeztetés, a ti országotoknak, de az egész emberiségnek is: nem feledkezhetünk meg a legsebezhetőbbekről, nem képzelhetünk el olyan társadalmat, amely teljes sebességgel rohan, a jólét hamis mítoszaiba kapaszkodva, miközben szegénység és törékenység megannyi helyzetét figyelmen kívül hagyja. Különösen nekünk, keresztényeknek, akik az Úr Jézus Egyháza vagyunk, gondoskodnunk kell a szegényekről: maga az evangélium kéri tőlünk, és – ne feledjük –

a szegények kiáltása, mely az egész Szentírásban jelen van, megszólít bennünket: „A szegények megtört arcán az ártatlanok szenvedését, s ezért magának Krisztusnak a szenvedését látjuk” (Dilexi te apostoli buzdítás, 9).

Titeket, kedves beteg testvéreim, csak arra szeretnélek emlékeztetni, hogy mennyei Atyánk szívében vagytok. Ő tenyerén hordoz és szeretettel kísér benneteket.

Gyöngéd szeretetét azok keze és mosolya által mutatja meg nektek, akik gondoskodnak rólatok.

Ma mindegyikteknek megismétli az Úr: szeretlek, fontos vagy nekem, gyermekem vagy! Ezt sose felejtsétek el!

Köszönöm mindnyájatoknak! Shukrán! Allah ma’akum [Köszönöm! Isten veletek!]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria