XIV. Leó pápa vasárnap délben: Az élet nem versengés, az Egyház legyen az alázat edzőterme

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Együtt lenni az asztalnál, különösen a pihenő- és ünnepnapokon, minden kultúrában a béke és a közösség jele. A mai vasárnap evangéliumában (Lk 14,1.7–14) Jézust a farizeusok egyik vezetője hívta meg ebédre.

A vendégfogadás kitágítja szívünk terét, annak elfogadása pedig, hogy vendégek legyünk, megkívánja azt az alázatot, hogy belépjünk mások világába.

A találkozás kultúráját ezek az egymáshoz közelebb vivő gesztusok táplálják.

A találkozás nem mindig könnyű. Az evangélista megjegyzi, hogy a meghívott farizeusok „figyelték” Jézust, és általánosságban is igaz, hogy a hagyományok legszigorúbb értelmezői bizonyos gyanakvással tekintettek rá. A találkozás mégis megtörténik, mert Jézus valóban közel jön, nem marad kívül a helyzeten. Valóban vendéggé válik, tisztelettel és hitelesen. Nem törődik azokkal a viselkedési szokásokkal, melyek csupán a kölcsönös érintkezés elkerülésére szolgáló formaságok. Így a maga stílusában, egy példabeszéddel írja le, amit lát, és gondolkodásra készteti az őt figyelőket. Észrevette ugyanis, hogy versenyt futnak az első helyekért. Ez ma is előfordul, nem a családban, hanem olyan alkalmakkor, amikor fontos, hogy „kitűnjünk”; ilyenkor az együttlét versengéssé válik.

Testvéreim, együtt ülni az eucharisztia asztalánál, az Úr napján, számunkra is azt jelenti, hogy hagyjuk Jézust beszélni. Ő szívesen vendégünk lesz, és el tudja mondani, amilyennek ő lát bennünket.

Nagyon fontos, hogy az ő tekintetével lássuk magunkat: hogy elgondolkodjunk azon, hogy az életet gyakran versengésre redukáljuk, hogy összetörjük magunkat, csak hogy némi elismerést nyerjünk, hogy feleslegesen egymáshoz hasonlítgatjuk magunkat. Álljunk meg, hogy elgondolkodjunk, hagyjuk, hogy felrázzon bennünket Isten igéje, mely megkérdőjelezi a szívünket jellemző prioritásokat: ez a szabadság megtapasztalása. Jézus szabadságra hív bennünket.

Az evangélium az „alázat” szót használja a szabadság kiteljesedett formájának leírására (vö. Lk 14,11). Az alázat ugyanis az önmagunktól való szabadságot jelenti. Ez a szabadság akkor születik meg, amikor Isten országa és annak igazsága valóban fontossá válik számunkra, és megengedhetjük magunknak, hogy messzire nézzünk: nem az orrunk hegyéig, hanem messzire! Általában úgy tűnik, hogy akik magukat felmagasztalják, nem találtak semmi érdekesebbet önmaguknál, de végeredményben nem is nagyon biztosak önmagukban. De

aki felismerte, mennyire értékes Isten szemében, aki mélyen átérzi, hogy Isten gyermeke, annak nagyobb dolgai vannak, amelyekkel felmagasztalhatja magát, és önmagától sugárzó méltósága van.

Ez a méltóság kerül előtérbe, ez áll az első helyen – erőfeszítés és stratégia nélkül –, amikor a helyzetek kihasználása helyett megtanulunk szolgálni.

Szeretteim, azt kérjük ma, hogy az Egyház legyen mindenki számára az alázat edzőterme, vagyis olyan otthon, ahol mindig szívesen látnak, ahol nem kell harcolni a helyekért, ahol Jézus még mindig szót kaphat, és nevelhet bennünket az ő alázatára, az ő szabadságára. Mária, akihez most imádkozunk, ennek a háznak valóban az édesanyja.

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Sajnos, az ukrajnai háború folytatódik, halált hoz és pusztít. Ezekben a napokban is több várost bombáztak, köztük a fővárost, Kijevet, ami számos áldozatot követelt. Ismételten kifejezem közelségemet az ukrán néphez és minden szenvedő családhoz.

Mindenkit biztatok, hogy ne engedjen a közönynek, hanem váljon felebaráttá imával és konkrét, jócselekedetekkel. Nyomatékosan megismétlem sürgető felhívásomat az azonnali tűzszünetre és a párbeszéd iránti komoly elkötelezettségre.

Itt az ideje, hogy a vezetők feladják a fegyverek logikáját s a nemzetközi közösség támogatásával a tárgyalás és a béke útjára lépjenek. A fegyverek hangjának el kell hallgatnia, s a testvériség és az igazságosság hangjának kell hangossá válnia.

[Angolul] Imáinkban gondolunk az amerikai Minnesota államban egy iskolai mise során történt tragikus lövöldözés áldozataira, továbbá a világszerte meggyilkolt és megsebesített számtalan gyermekre. Könyörögjünk Istenhez, hogy állítsa meg a fegyverek világunkat megfertőző világjárványát. Szűz Mária, a Béke Királynője segítsen nekünk beteljesíteni Izajás jövendölését: „Ők ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé” (Iz 2,4).

[Olaszul folytatja] Fáj a szívünk azért a több mint ötven emberért is, akik meghaltak és azért a mintegy száz emberért, akik eltűntek, amikor Mauritánia atlanti partjai közelében hajótörést szenvedett egy migránsokkal teli hajó, mely a Kanári-szigetekre tartott és ezerszáz kilométeres utat kívánt megtenni. Ez a halálos tragédia nap mint nap megismétlődik mindenütt a világon.

Imádkozzunk, hogy az Úr tanítson meg bennünket egyénileg és társadalomként is teljes mértékben gyakorlatba ültetni az ő szavát: „Idegen voltam, és befogadtatok” (Mt 25,35).

[Angolul] Minden sérültet, eltűntet és halottat, mindenütt, Megváltónk szerető ölelésébe ajánlunk. [Ugyanezt elmondja olaszul is.]

[Olaszul folytatja] Holnap, szeptember 1-jén lesz a teremtésvédelem imanapja. Ezt a világnapot tíz évvel ezelőtt vezette be Ferenc pápa – I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkával összhangban – a Katolikus Egyház számára. Ez a nap fontosabb és sürgetőbb, mint valaha, és idén „A béke és remény magjai” a témája. Ezt a világnapot az összes kereszténnyel együtt tartjuk és hosszabbítjuk meg a „Teremtés időszakában” október 4-ig, Assisi Szent Ferenc ünnepéig. Az általa nyolcszáz évvel ezelőtt írt Naphimnusz szellemében dicsőítsük Istent, és újítsuk meg elkötelezettségünket, hogy nem romboljuk az ő ajándékát, hanem gondját viseljük közös otthonunknak!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívek, Olaszországból és különféle országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm Quartu Sant’Elena, Morigerati, Venegono, Rezzato, Brescello, Boretto és Gualtieri, Val di Gresta, Valmadrera, Stiatico, Sortino és Casadio plébániai csoportjait; valamint a Via Francigena úton érkezett luccai családok csoportját.

Köszöntöm továbbá a padovai Dimesse Nővérek világi testvériségét, a Katolikus Akció és a Reggio Calabria-i AGESCI fiataljait, a Gorla Maggiore-i fiatalokat és a Castel San Pietro Terme-i bérmálkozókat; valamint a San Miniato-i Shalom Mozgalmat az Angiolo del Bravo filharmonikusokkal, a tavianói „Note libere” Egyesületet és az „Orsenigo Szülők” csoportot.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír