„Csibék” Szent Ferenc nyomában – Assisiben járt a jubiláló pasaréti lánykórus

A pasaréti ferences templom Csibekórusa idén ünnepli alapításának 40. évfordulóját. Négy évtized alatt közel kétszáz, a plébániai közösséghez tartozó család lánygyermeke énekelt a kórusban, amely a vasárnapi miséken és általában az egyházi év ünnepi szertartásain a liturgia énekes szolgálatát látja el. A kórus összetartó közösség, kirándulásokat, táncesteket, nyári táborokat szerveznek közösen. A templomi ministránsok fiúcsapatával együtt a pasaréti plébániához tartozó gyerekek egy erős és megtartó közösség tagjaiként cseperednek fel.

A Csibekórus alapításának jubileuma jelentős esemény a közösség életében, vannak olyan édesanyák, akik maguk is az első „csibék” között énekeltek, s most már gyerekeik járnak a kórusba. Régóta körvonalazódott már a terv, hogy az évfordulón a ferences templom lánykórusa eljusson egy „turnéra” a szerzetesrend bölcsőjébe, Assisibe. A terveket tettek követték, s egy évvel ezelőtt megkezdődtek az előkészületek, összeállt a koncertprogram, majd következett az utazásszervezés. Az általános és középiskolás kórustagok többsége élete első assisi útján vehetett részt a múlt hónap végén megtartott olaszországi „turnén”, amelyet a pasaréti ferencesek és hívek szerveztek Radványi Atanáz OFM vezetésével.

Az egy hét során a „csibék” és a velük utazó gondos segítők (néhány áldozatos, minden részletre odafigyelő szülő, egy huszonéves fiatalember, Zsombor, valamint két ferences testvér, Quirin és Simon) fr. Atanáz vezetésével eljutottak Aquileiába, Gradóba a tengerhez, Padovába, Ravennába és természetesen Assisibe, ahonnan túra keretében ellátogattak Carceribe, egy remeteségbe is, nem messze Szent Ferenc városától.

Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános az első naptól kezdve együtt zarándokolt a csapattal, így emlékezik az útra: Közel 30 éve a mi esztergomi osztályunk volt az első, akikkel Kapisztrán atya szervezésének köszönhetően – aki egyébként korábban a Csibekórus alapítója volt Pasaréten –, elindult az a folyamat, hogy a fiatalokat egy Assisi zarándoklat során vigyük közelebb Szent Ferenc lelkiségéhez.

A legnagyobb élmény számomra az a tapasztalat volt, hogy ami akkor elkezdődött, mára milyen szépen kiteljesedett, már a gyerekek is részesei ennek, s hogy a nálam 20 évvel fiatalabb Atanáz testvér és egykori osztálytársa, a városnak éppen azokra a nem ismert szent helyeire viszi el a gyerekeket, ami engem, bennünket is megérintett 1993 őszén – mondta a ferences szerzetes.

Jó volt tapasztalni, hogy a gyerekek számára készítetett feladatsorfüzet (például: keresd meg a Szent Ferenc-bazilikában a születés-jelenetet és mutasd be) milyen leleményesen ismertette meg velük a művészeti, hitbeli értékeket.

Majd amikor Ravennában a S. Apollinare Nuovóban elkezdtük megfejteni a mozaikábrázolások bibliai jeleneteit, s magyaráztam az egyes stílusjegyeket, ikonográfiai elemeket, azon kaptam magam, hogy a gyerekeknek ösztönösen a pasaréti templomra hivatkozva mutatom be: a szentek oltár felé „vonulása”, a bárányok, a pálmafák, a folyó képét, az azonosság miatt pedig ők pasaréti templomtapasztalatuk alapján érthették meg ezeket. És persze ott voltak a hétköznapi események, ahogy a nagyobbak terelgették a kisebbeket, a fagyizások, az étkezések, amikor jobban megismerhettem azok életét, akik a templom tőlem fizikailag legtávolabbi pontjáról, a kórusról végzik liturgikus szolgálatukat – tette hozzá a pasaréti plébános.

A „csibék” és kísérőik számára minden bizonnyal feledhetetlen élmény marad a mise a Szent Ferenc-bazilika egyik kápolnájában, Giotto freskósorozata a háromszintes templomban, az ima a Poverello sírjánál, vagy a közös éneklés a Szent Klára-bazilikában, a San Damiano-i kereszt előtt, az út a ferences Golgotára, Alvernára, a fáklyás körmenet az Angyalos Boldogasszony templomnál.

A lányok az utazást követő néhány hét elteltével is lelkesen nézegetik a fotókat, s emlékeznek a meghitt sétákra az ódon városkában, a gyönyörűséges utcarészletekre, a virágokra, a domboldalról feltáruló látképre, s persze a háromfogásos vacsorára is, meg a remek olasz fagyira, sőt…

A 12 éves Adél meséli, hogy az egyik este a Porciunkula kápolna előtti ima után különleges meglepetés is érte a csibéket. Az Angyalos Boldogasszony bazilikából kilépve a kölni katedrális fiúkórusával „futottak össze”. A fiúcsapat éppen Assisiben járt, s a templom előtti térre érkezett. Felelgetős kóruséneklés – ahogy Adél mondja, „spontán dalpárbaj” – kezdődött az olasz városka terén, amely a fiúk és a lányok közös öröménekében csúcsosodott ki, majd a magyar hölgyek egy gyönyörű dallal tették még varázslatosabbá a nyáreste hangulatát: Erdő mellett estvéledtem…

Rám a legerőseb hatást a San Damiano templomban látható „beszélő feszület” tette. Itt mondta Krisztus Szent Ferencnek, hogy építse újjá omladozó házát. Megrendítő érzés volt egy ilyen szent helyen együtt imádkozni a barátaimmal  – folytatja Adél.

Angi (10 éves) pedig így vall az olaszországi útról: Rengeteg élménnyel gazdagodtam, csodák színhelyén járhattam, gyönyörű templomokat, városokat nézhettem meg. Nem fogom elfelejteni a hangulatos koncerteket, közös imádkozásokat, a tengeri fürdőzéseket és a finom olasz fagyikat! Számomra a legkülönlegesebb hely mégis Alverna volt, ahol Szent Ferenc megkapta Krisztus szent sebhelyeit. Nagyon fájhattak szegény Ferencnek ezek a sebek, de ő mégis elviselte és vállalta ezeket a Jó Isten iránti szeretetből. Angi nagyon hálás a kórus vezetőjének, Emesének, a segítő anyukáknak és Atanáz testvérnek az utazásért.

Alverna misztikája hatott Rékára is (16 éves), ő azt vallja, ott „valahogy erősebben lehetett érezni Isten jelenlétét”.

Zsófi (12 éves) arra emlékezik szívesen, hogy a „csibék” sok esetben egyszerűen csak a járókelőknek énekeltek. Eszébe jut, hogy Assisi keskeny, hangulatos utcácskáin át, kőházak között, szökőkutas tereken keresztül haladva eljutottak a kicsiny Szent István kápolnába (San Stefano) is, ahol énekelve imádkoztak.

Amikor Katát (17 éves) kérdezem, hogy számára melyik volt a „legszentebb hely”, ő is erre a kápolnára, s a kápolnában a feszület lélekig ható (Szent Ferenc-i) egyszerűségére emlékezik. Megérintette őt a kereszt üzenete a puritán térben; pedig az aznapi nagy hőségben a Carceri remeteségbe vezetett túra után azt gondolta, a templomépületek sokasága, látványgazdag világa után egy újabb szakrális tér talán már sok lesz a szemnek is, a léleknek is…

Barátnőjét, Bambit szintén megfogta a San Stefano szellemisége. Emellett meghatottan emlékezik az olaszországi út utolsó napjára, amikor a felnőtt kísérők átadták a csibéknek a szüleik által írt (mindaddig titokban tartott) személyes hangvételű, szeretetteljes leveleket, s meg-megcsillantak a könnyek a gyermekarcokon. Jóleshetett akkor Quirin vagy Simon testvér tapintatos, megértő szava, vagy baráti gesztusa.

S ha már a fiúkról esik szó, a segítő felnőtt csapatot erősítő Zsombort is megkérdeztük az úton tapasztaltakról. Assisi számomra megkérdőjelezhetetlenül az első számú olaszországi úti cél, megelőzve többek között a fővárost, Rómát is. Egyfajta „spirituális otthonérzet” járja át a várost. Mindenképpen kiemelném azonban a San Stefano-kápolnát, amelyhez engem és Atanáz testvért is különleges kapcsolat fűz.

Mindig ez az egyszerű és eldugott, éppen ezért általában üres templom az a hely, ahol legkönnyebben át tudom adni magamat az imának, a belső elcsendesedésnek. Számomra itt koncentrálódik leginkább az az érzés-benyomás is, amelyet Assisivel azonosítok. Kifejezetten örülök, hogy a csibéknek is megmutathattuk ezt a különleges hangulatú kápolnát.

Atanáz testvér a jubiláló Csibekórus olaszországi útjának vezetője így összegez: minden a legnagyobb rendben ment az Assisi turnénk alkalmával. Leírhatatlan élmény volt Szent Ferenc életének legfontosabb helyszíneit meglátogatni. Nem csak a szent helyeken érezhettük az Istennel való kapcsolatunkat formáló erőt, hanem a kórus közösségében is.

Szeretetben voltunk együtt ez alatt a hét alatt, a közös szentmisék, a bazilikákban a közös éneklések, imádságok, a szabadtéri koncertjeink, az éjszakai fagyizások, a tengeri fürdések, a közös esti imák mind segítettek abban, hogy igazán átélhető legyen számunkra az a mélységes szeretet, amit Ferenc és Klára is megtapasztalt.

Szöveg: Körössy László

Fotó: Pasaréti Ferencesek

Magyar Kurír