25 éves fennállását ünnepelte a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulancia Székesfehérváron

Az ünnepségen részt vett a fenntartó Katolikus Karitász elnöke, Spányi Antal püspök; a város polgármestere, Cser-Palkovics András; az önkormányzat egészségügyi tanácsnoka, Östör Annamária, valamint az országos RÉV-hálózat intézményeiből érkező vendégek, volt és jelenlegi fehérvári kollégák, a társintézmények képviselői.

A RÉV Ambulancia 1997. április 15-én kezdte meg működését Székesfehérváron, a Katolikus Karitász kezdeményezésére. Az intézmény

igényes szakmaisággal, elfogadással támogatja a különböző függőségekben élő, de változtatásra hajlandó szerhasználókat és hozzátartozóikat, és nagy hangsúlyt helyez a kapcsolattartásra a társintézményekkel, az egészségügyi szolgáltatókkal.

A jubileum alkalmából rendezett közösségi napon az intézmény munkáját támogatók és a szolgálatban hatékonyan részt vállaló szakemberek áttekintést adtak a szervezet indulásáról, céljairól és eredményeiről, a kezdetektől egészen napjainkig.

Spányi Antal megyéspüspök, karitászelnök köszöntőjében arról beszélt, a keresztény ember a Bibliát olvassa, amely irányt ad az életének, és próbálja megélni azt a mindennapokban. Máté evangéliumának 25. fejezete azt írja, szétválasztják a jókat és rosszakat annak alapján, amit Jézus mondott: „Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.” Ez a RÉV munkájának is alapja – hangsúlyozta a főpásztor, majd Szent II. János Pál pápát idézve kiemelte: az embert ott kell segíteni, abban az élethelyzetben, amiben van. Ezek lehetnek függőségek, összeférhetetlenségek és emberi gyengeségek egyaránt, és ezekben a helyzetekben kell az ember mellé állni, Krisztus szeretetét közvetíteni, és egy új élet lehetőségét megmutatni.

A változás megszületéséhez kell a szakértelem, a hit, az imádság és a család támogatása. De először fel kell ébreszteni a vágyat a betegben a változásra.

A szakértelem segít gyógyítani a bajban lévő embert, az imádság pedig azt a kegyelmi erőt közvetíti, amely ehhez szükséges. (…)

A RÉV egy felkínált oázis annak, aki keres, aki új és teljes életet akar élni, aki szabad akar lenni.

Az ambulancia 25 éve dolgozik és teszi a szolgálatát, amely nemcsak a bajban élő embert és családját, hanem annak tágabb környezetét is érinti.”

Székesfehérvár város közössége nevében Cser-Palkovics András polgármester gratulált az intézménynek és fejezte ki köszönetét a RÉV munkájáért, amely egyházi szervezeti struktúrán keresztül működő szakmai szervezetként segíti a fehérváriakat.

A városvezető fontosnak tartotta, hogy széles összefogásban kell a szenvedélybetegek ellátásának kérdésében gondolkodni. „25 év sikere mögött ott van a Gondviselés támogatása és nagyon sok ember együttműködése. (…) Az eredményekhez azonban kell az állam és az Egyház, ezen belül az önkormányzati, egyházi és a civil szektor együttműködése, amely alap nélkül egy város közössége, szociális rendszere egyszerűen nem tud működni.” „Egy város erejét éppen az mutatja meg a leginkább, hogy miként tudunk gondoskodni azokról, akik rászorulnak arra, hogy segítsünk nekik. Fontos, hogy jó helyen tudjuk az adott ellátási formát biztosítani. (…) A RÉV ott van jó helyen, ahol létrehozták, és úgy van jól, ahogyan működtetik” – fogalmazott a polgármester, majd elismerő emléklappal ajándékozta meg a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulanciát.

Sinkovicsné Máté Hortenzia, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatóhelyettese a RÉV elmúlt 25 évéről adott áttekintést. Mint mondta, ez idő alatt az ambulancia nem csak fennmaradt, de jelentősen fejlődött szakmailag és infrastrukturálisan is. A munkatársak szolgálatukat küldetésnek tekintik. Kiemelte,

minden eset más és más, ám a kliensekben mégis van egy közös: önmaguk értéktelenségének az élménye. Küldetésük, hogy a RÉV-hez forduló felebarátokat Isten felé vezessék azért, hogy megtalálják értékes emberi mivoltukat.

Az ünnepségen Cserta Gáborné korábbi intézményvezető az ambulancia történetéről, szakmai működéséről, intézményi hátterének fejlődéséről adott áttekintést. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor az egyházi spirituális segítségre támaszkodva ketten kezdték el a segítő munkát, német támogatással.

Elmondta, a RÉV az elsők között kezdett holisztikus, vagyis rendszerszemléletben tekinteni a szenvedélybeteg-problémára. Nem egyes személyként, kiragadva a környezetéből, közösségéből keresték a megoldást a segítséget kérő gondjaira, hanem nézték a családot, az iskolát, a munkakörülményeket. Céljaik között szerepelt, hogy személetmódváltást indítsanak el a társintézményekben és a fehérvári közösségekben is – vagyis próbálják úgy nézni a beteg problémáját, hogy az egy meglévő kapcsolatrendszer tünete. Foglalkozni kell mindazokkal, akiket érint a szenvedélybeteg-probléma, akár egy lakóközösségben élő emberről vagy egy osztálytársról van szó, aki jelzett a RÉV felé.

Dr. Sörédi Pál pszichiáter, addiktológus főorvos a kezdetekben is jelen volt az intézmény szakemberei között, majd néhány éves kihagyás után visszatért a RÉV-hez. Előadásában elmondta, jelenleg a világban a szenvedélybetegségek ellátásának fő modellje a medicinális modell, amelyet jórészt a pszichiátriai és addiktológiai szakellátások visznek, illetve a különböző pszichoszociális módszerek, amelyeket inkább a társadalmi szervezetek, alapítványok, egyházak, önkormányzati fenntartású intézmények gyakorolnak. „A RÉV-ben a kezdetektől fogva az volt a törekvés, hogy ezeket a módszereket ötvözzük. A munka fő vonalát a különböző pszichoszociális kezelési módszerekben képzett szakemberek végzik, az ő támogatásukra kezdetektől fogva ott volt egy pszichiáter addiktológus szakorvos, aki részben a diagnosztikai munkában, részben a betegellátásban, másrészt a kollégák szakmai támogatásában, szupervíziójában volt a csapat segítségére.”

A főorvos arról is beszélt, hogy az intézmény egyfajta személyközpontú szemlélet alapján működik, ami az embert a maga teljességben szeretné látni. A RÉV egyházi fenntartású, a modellt a német Caritas dolgozta ki. A rendszerváltás után a Magyar Katolikus Egyházat támogatva sokféle projektet behoztak, és ezek egyike a RÉV volt, amelyet a magyar Katolikus Karitász átvett, és több városban kiépített. „Ennek az a specialitása, hogy

a szakmailag korrekt biopszichoszociális modell, amely az embert test, lélek szerint és társas kapcsolataiban szemléli, kiegészül egy spirituális dimenzióval.

Mert hisszük, hogy az ember több annál, mint ami látható belőle. Ez az a plusz, amit a RÉV keresztény katolikus szemlélettel hozzáad ahhoz a munkához, amelyet a modern kezelési módszerek legkorrektebb módján igyekszünk kivitelezni.”

Az előadók sorát Farnas István jelenlegi intézményvezető zárta. Kiemelte, hogy a RÉV számára a munkatársak jelentik a legnagyobb értéket, az intézmény pedig fontos eleme az élethelyzetek helyreállítási folyamatának.

A találkozó végén a vezető régi fotókat, felvételeket vetített kollégáinak, és egy személyes tanúságtételt az intézmény egyik betegétől.

Szöveg: Berta Kata

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Simon Erika

Magyar Kurír