A mi kiérlelt szeretetünk a hűség – Cigánypasztorációs lelkigyakorlatot tartottak Gyöngyösön

Bángi-Magyar Anna, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Boldog Ceferino Intézetének szakmai vezetője kérdésünkre elmondta, az első cigánypasztorációs lelkigyakorlat egy esztergomi közösség kezdeményezésére jött létre, majd a szervezést átvette a Boldog Ceferino Intézet. A lelkigyakorlatokra általában 70–120 ember jelentkezik, a kialakult mag mellett mindig olyanok is, akik a környéken élnek. Ezért is szervezik mindig máshová a lelkigyakorlatot, melynek eddig Máriapócs, Nagykálló, Szombathely, Péliföldszentkereszt, Hajdúdorog és Budapest, most pedig Gyöngyös adott helyet.

„Most nyolcvanan voltunk az ország tíz egyházmegyéjéből és a Gyulafehérvári Főegyházmegyéből, ahonnan Kalányos Ottó atya érkezett. Szoktunk hozzá menni tanulmányutakra, voltunk például a csíksomlyói bazilikában a roma világnap megünneplésén, és próbálunk liturgikus eseményeken, szakmai napokon, lelkigyakorlatokon is együttműködni – mondja Anna. – A lelkigyakorlaton papok is részt vettek, Balog Gyula helyi plébános nagyon támogat minket.

Négy püspök, Szocska Ábel, Orosz Atanáz, Ternyák Csaba és Székely János jelenléte jelzi, mennyire keresik a párbeszédet, a közös pontokat.

Örülünk, hogy többen azért jöttek el, mert szeretnének másokat közelebb vinni Istenhez a lakókörnyezetükben vagy a munkahelyükön. A másfél napos rendezvényen hamar kialakult a családias légkör, mosollyal, feltöltődve, feloldódva távozik mindenki.”

Anna beszámolt arról is, hogy szombaton hatórás lelki programra került sor a Szent Bertalan-templomban, aminek során szinte elillant az idő. „Szocska Ábel háromszor félórás elmélkedést tartott a maga közvetlen, derűs stílusában az egymásnak való megbocsátásról, Isten megbocsátásáról, és hogy hogyan kérjünk bocsánatot tőle. Lólé Attila volt a tanúságtevő, akinek a személyes élettörténete sokakat meghatott.”

A vasárnapi szentmisén kettős ünnepre gyűltek össze a Szent Bertalan-templomban: az országos cigánypasztorációs lelkigyakorlat záró szentmiséjére és a templom búcsújára.

A szentmisén szívből köszöntötték az érseket, a cigányokat, megköszönték Balog Gyula plébánosnak és Ternyák Csabának, hogy vendégül látták őket, Székely Jánosnak a szervezést, és többen kifejezték a közös ünneplés örömét. A koncelebráló papok között voltak roma származásúak is, akik részt vettek a lelkigyakorlaton.

Lovári nyelven hangzott el a szentlecke és a Miatyánk. Zenei szolgálatot végzett a templom énekkara klasszikus egyházi kórusműveket és gregorián énekeket előadva, valamint a cigány közösség gitáros-dobos zenekara. A többféle kulturális hagyomány gyümölcsözően keveredett a liturgiában és a szentmisét követő körmeneten.

Ternyák Csaba érsek szentbeszédében először Szent Bertalan apostol evangéliumban hallott történetét magyarázta. Vajon mit látott Jézus a fügefa alatt, amikor látta Nátánáelt? Mi az, amiért megdicséri? Jézus igaz izraelitának nevezi őt, akiben nincsen semmi kétszínűség, pedig Jézus sokat korholja az írástudókat és farizeusokat, hogy másnak mutatják magukat, mint amilyenek valójában. Nátánáel alázatosan fogadja Jézus szavait. Az igazi alázat abban különbözik az alázatoskodástól, hogy az nem tagadja, ami igaz, nem udvariaskodik, hanem elfogadja azt – magyarázta az érsek.

Bertalan azt gondolta, senki nem látta a tettét, Jézus mégis észrevette, és megdicsérte miatta. Az érsek hozzátette: azok az igazi jó cselekedetek, amiket úgy teszünk, hogy mások ne is tudjanak róla, csak az Isten. Az az egyedül fontos, ami a szívünkben játszódik, a szív titkait Isten ismeri.

Az igazi vallásosság jele, amikor titokban tudjuk tartani a jótetteinket.

Kerülnünk kell azt a magatartást, amit Jézus elítélt: „Ne kürtöltessetek magatok előtt, mint a farizeusok.”

Ahogyan Jézus belelátott Bertalan apostol lelkébe, ugyanúgy ismer bennünket is – szólt a hívekhez. – Tudja, hogy azért vagyunk itt, mert szeretjük őt. Minden fontos, amit szeretetből teszünk, azok a leghitelesebb és legértékesebb tetteink.

A szeretet soha el nem múlik, de átalakul: az idő múlásával a neve hűség lesz.

A hűséggel is meg tudjuk mutatni szeretetünket: a gyöngyösi hívek és a roma testvérek jelenlétében megmutatkozik Jézus Krisztushoz és az ő Egyházához való hűség.

A cigányokat megszólítva elmondta nekik: „Rátok is érvényes, ami Szent Bertalan apostolra.

Az Úr ismeri a cigány nép szenvedéseit, szeretetét és hűségét Istenhez. Jézus úgy lát titeket a templomban, mint Bertalant a fügefa alatt, tudja, szeretitek az Istent, és szívből ragaszkodtok Szűz Mária ősi tiszteletéhez, ami a lelkiségetekben olyan mélyen húzódik meg. Igaz cigány emberek vagytok, és tudja, hogy egyre igazabbak akartok lenni.”

Az olvasmányban elhangzott Izajás-részletre utalva hangsúlyozta, hogy a cigány népet is egybegyűjti Isten, közülük is választ magának papokat és levitákat (mint ahogy az a mai szentmisén és az Egri Főegyházmegyében is megvalósul), hogy a cigány nép apostolai legyenek, és hogy a cigányok rádöbbenjenek arra, hogy az Egyházban hivatásuk van, az Egyház hordozza őket, fontosak az Istennek.

Jézussal járni nem pillanatnyi lelkesedést, hanem életprogramot jelent, ami elkísér, és kapaszkodókat nyújt a legnehezebb élethelyzetekben – tette hozzá. „Amikor gyász ér, ki tudna jobban megvigasztalni bennünket, mint az Atyaisten, aki a Fiát adta értünk? Ő azt is tudja, mi az öröm, mert egy megtérő bűnősnek jobban örül, mint kilencvenkilenc igaznak. Keressük őt a szívünk mélyén, a »fügefa alatt«, hiszen ő a rejtekben is lát minket.

Odaadja értünk az életét, mert fontosak vagyunk neki, országot készített nekünk a mennyben, ahol nincs férfi vagy nő, zsidó vagy pogány, cigány vagy magyar, mert mindnyájan egymás testvérei vagyunk.

Mindannyian hivatalosak vagyunk ebbe a városba, a mennyországba” – zárta homíliáját.

„Az Egri Főegyházmegye híveinek egy része a cigányok közül kerül ki. Bármerre megyek, örömmel látom, amikor egyházi eseményeken feltűnnek ők is. Mindig azt kérem a hívektől, legyenek befogadóak, és szeretettel forduljanak feléjük, mert a cigány testvérek sokszor bátortalanok, főleg akkor, ha kevesen vannak, és egy nagyobb közösségben kell helyet találniuk – válaszolta Ternyák Csaba a szentmise után kérdésünkre. – Ilyen szempontból ez a mai liturgia példamutató volt: egy egyházközség búcsúünnepén a cigány testvérek vendégként voltak jelen, mégis aktívan bekapcsolódtak a liturgiába, ami így egy szép közös ünneppé vált.

Azt hiszem, ez lenne a jövő felé mutató út, ha egymásra találnának a magyar és a cigány hívek, hiszen mindnyájan ugyanannak a mennyei országnak leszünk a polgárai.”

Az egyházmegyei cigánypasztorációval kapcsolatban elmondta: „Törekszünk arra, és magam is igen fontosnak tartom, hogy meglátogassuk a cigány közösségeket. Minden évben, általában a tavaszi időszakban felkeresünk néhány családot, és megáldom a házaikat. A családokkal elbeszélgetünk, ha megkínálnak valamivel, azt elfogadjuk. Viszek én is nekik egy házi áldást, ami később is emlékezteti őket a látogatásomra. Ezekkel az egyszerű kezdeményezésekkel a papjaimat is szeretném buzdítani arra, hogy ne feledkezzenek meg a családlátogatásról, mert ez a lelkipásztorkodásnak egyik nagyon szép műfaja. Fontos, hogy a papok kapcsolatban legyenek a családokkal, a cigány családokkal is, akik nagyon hálásak a figyelemért. Katolikus iskoláink is jó lehetőséget adnak a cigánypasztoráció elmélyítéséhez.”

Az érsek hozzátette, hogy régebben mindig az Egri Főegyházmegye adott helyet az éves cigánytalálkozóknak az egri szemináriumban, egészen addig, míg az épület felújítása el nem kezdődött. „Ezért a mostani lelkigyakorlat résztvevői közül is többeket személyesen ismerek. Nagyon hasznosnak tartom ezeket a lelkigyakorlatokat, mert bátorítja és megerősíti azokat, akik ezen a területen dolgoznak. Jó volt együtt látni az egyházmegyék felelőseit, a közösségek képviselőit és legaktívabb, lelkes tagjait, akik egymást segítik.”

Székely János kérdésünkre elmondta, a lelkigyakorlat nagy öröme volt, hogy Alcsíkról eljött Kalányos Ottó atya romapasztorációs referens a világi munkatársával. „Néhány éve vezeti az erdélyi cigánypasztorációt gyönyörű eredményekkel, ötven önkéntes munkatársával látogatják a cigány családokat. Szépen alakulnak a közösségek körülötte, sokan lettek elsőáldozók, bérmálkozók. Ottó atya roma származású, de egy székely család nevelte fel. A hite, kultúrája inkább innen ered, de megvan a cigányos stílusa a papságának és egész lényének.”

A püspök ismertette a lelkigyakorlat tanításait is, melyek fő témája a szentévhez kapcsolódóan a megtérés volt. „Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök a megbocsátásról beszélt, ami nélkül az ember élete nem tud gyümölcsöt teremni, hiszen terhet hordozva, haraggal, bosszúvággyal a szívben nagyon nehéz kinyílni Isten felé, a szeretet felé vagy akár a gyermekáldás felé. A tanítás után nagyon sokan gyóntak. Én arról is beszéltem, hogy vannak tipikus nemzeti gyöngeségek. A magyar népnek a panaszkodás, borúlátás, széthúzás, irigykedés; de a romáknak is vannak ilyenek. Fontos, hogy a megtérésen gondolkodva ezeket lássuk, és tudatosan küzdjünk ellenük.

A romáknak rengeteg nemzeti értékük, kincsük van, ilyen a családszeretet, a gyerekszeretet, az érzelemkifejezés könnyedsége, hogy a szívüket hamar ki tudják nyitni, tudnak ünnepelni, énekelni. Sok roma szinte érzi az Isten jelenlétét, közelségét, természetes módon hisz benne, fohászkodik hozzá.

De vannak nemzeti gyöngeségek is, például a becsületesség, a kimondott szó értéke, a tulajdon tisztelete, érzelmek és indulatok kezelése terén. Boldog Ceferino nagy példa ebben is: ha indulatosabb lett, mindig elment sétálni, amitől megnyugodott. A tervezés hiánya is nagyon jellemző a romákra, sokan nem tudják beosztani a havi jövedelmet, nem tervezik meg az életüket. Arról is beszéltünk, hogyan lehetne ezeken a gyengeségeken úrrá lenni.

Amíg nincsenek igazán megtért, keresztény cigányok, és amíg a többségi társadalom felől nincsenek igazán kinyújtott kezek, addig nincs igazi integráció, evangelizáció.”

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír