A szentségimádás a húsvéti titokban történő részesedést segíti – Érseki szentmise Egerben

Hazai – 2020. június 5., péntek | 18:07

Június 4-én – katekézissel és szentségimádással, Az Eucharisztia az evangelizáció forrása és csúcspontja címmel – folytatódott az elsőcsütörtöki szentmisesorozat Egerben. Ternyák Csaba egri érsek mutatott be szentmisét a Dobó téri Szent Antal minorita templomban. A szentmisén Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora mondott tanítást.

„Egy hónapja az egri szeminárium kápolnájában a kispapokkal, néhány paptestvérrel és a virtuálisan bekapcsolódó hívekkel voltunk együtt, akik közül sokan most itt vannak valóságosan is” – mondta a szentmise elején a főpásztor. Kiemelte: Jézus Krisztus, az örök főpap ünnepe van. Ez az új ünnep felhívja a figyelmet arra, hogy az Eucharisztiában találjuk meg az erősítő forrást, amely mindenki számára boldogságot, örömöt, békességet ad, akkor is, amikor az elmúlt száz évre visszatekintve arra gondolhatunk, hogy milyen sorstragédiák érték népünket. Mégis előre akarunk tekinteni. Nem szomorúság tölti el a szívünket, hanem hála, hogy minden nehézség, sorscsapás ellenére népünk megmaradt, és mindig voltak és vagyunk olyanok, akik hűségesen kitartunk Jézus Krisztus mellett, akinek testével és vérével táplálkozunk, megerősödünk, aki fontos számunkra.

A mai nap, mely nemzeti összetartozásunk ünnepe is, örömmel tölt el, mert érezzük, hogy Jézus Krisztushoz való tartozásunk egymással is összeköt minket – hangsúlyozta Ternyák Csaba érsek.

„Adja Isten, hogy ez az öröm soha ne csapjon át szomorúságba! És amikor visszatekintünk és szomorúan állapítjuk meg mégis a veszteségeinket, akkor merjünk Ferenc pápa szavaiból erőforrást meríteni, hogy a Szűzanya segítségével fonjuk össze a jövő szálait; hogy a körülöttünk élő népeknek legyen bátorságunk, erőnk békejobbot nyújtani; hogy együtt tudjunk egy szebb, közös jövőt építeni. Ehhez kérjük Jézus Krisztus, az örök főpap kegyelmét.”

A katolikus keresztények életében az Eucharisztia három formában van jelen: a szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás által – szögezte le tanításában Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora. – Ha megkérdeznék tőlünk, ezek közül melyik a legfontosabb, remélhetőleg mindannyian azt válaszolnánk, hogy a szentmise. Mert hallottuk, hogy az utolsó vacsorán Jézus azt mondta: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”; az élet kenyeréről szóló beszédében pedig így figyelmeztet: „ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” Az Eucharisztia szentsége elsősorban a szentmisét jelenti, amelyhez hozzátartozik a szentáldozás. Hittel valljuk, és remélhetőleg már megtapasztaltuk, hogy a szentmise és a szentáldozás megerősíti a hitünket és a Krisztussal való életközösségünket. A Megváltó Jézus mint az élet kenyere a szentáldozás által képessé tesz arra, hogy gyengeségeink ellenére is Isten törvényei és Jézus tanítása szerint tudjunk élni.

Az eucharisztikus lelkiség másik fontos jele, eszköze a szentmisén kívüli szentségimádás, mely egyre több templomban megjelent. Új formák is kialakultak, melyek a fiatalok körében is népszerűek; több templomban tartottak olyan tanfolyamot, mely a szentségimádás iskolája nevet kapta. Szükségünk van arra, hogy megtaláljuk a helyes módszereket. Vannak, akik összetévesztik a szentségimádást a beszéd és gondolat nélküli keleti meditációval. Pedig az elnevezés is mutatja: imádásról van szó, nem meditációs gyakorlatról. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt: olykor elcsendesedve forduljunk Jézushoz, máskor közösségben és élő szóval is kifejezzük imádatunkat. Nem lenne helyes, ha keresztény hitünk szóban is megfogalmazható igazságai helyett csak tartalom nélküli megnyugtató érzésekre használnánk a szentségimádást. A szentségimádás másik szokása a szentséglátogatás, amikor pár percre betérünk a templomba, hogy köszöntsük az Oltáriszentségben közöttünk lévő Jézust.

Ezt követően a szentségimádás történetéből kiindulva a pápai megnyilatkozásokon keresztül mutatta be Dolhai Lajos a szentmise és a szentségimádás benső, lényegi és elválaszthatatlan kapcsolatát:

Jézus szentségi, de valóságos jelenlétéből következik, hogy az Eucharisztiában jelen lévő Krisztusnak kijár a tiszteletnek azon formája, amit imádásnak nevezünk. Nekünk adja önmagát. Az Isten Fiával találkozunk. A szentmiséhez is hozzátartozik a szentségimádás, erre a liturgia is felhívja a figyelmet – látható jelekkel is: amikor letérdelünk. XVI. Benedek pápa meglátása szerint a szentségimádás a szentáldozás személyes aspektusa, az eucharisztikus ünneplés fejleménye, melyet a szentmisén kívüli szentségimádás elmélyít.

Az első századokban nem volt szokás. A XIII. századtól vált általánossá a gondolat, hogy a szentségi Jézust imádni kell. IV. Orbán pápa az Eucharisztia tiszteletére vezette be az úrnapja ünnepet. A szentségimádás szokása a reformáció után erősödött meg: minthogy a protestánsok nem vallják Jézus valóságos jelenlétét, mi, katolikusok igyekeztünk megvallani hitünket. Az 1881-től négyévente megrendezett nemzetközi eucharisztikus kongresszusnak köszönhetően a hívek lelkiségében megerősödött Jézus eucharisztikus jelenlétének tudata.

A II. vatikáni zsinat után kezdett háttérbe szorulni a szentségimádás. Főként Nyugat-Európában vannak olyan helyek, ahol teljesen kihalt e szokás. Szent VI. Pál pápa ezért körlevélben foglalta össze a szentségimádással kapcsolatos tanítást, mely a szentáldozás és a szentségimádás egyensúlyáról szólt.

A szentségimádás neveli erkölcsünket, erősíti a gyengéket, vigasztalja a szomorkodókat, hogy mindenki szelíd és alázatos szívű legyen, Krisztus példáján. A száz éve született Szent II. János Pál pápa a szentségimádásról mint az életszentség kimeríthetetlen forrásáról beszél; emlékeztet, hogy az Eucharisztia szentmisén kívüli tiszteletének felbecsülhetetlen értéke van az Egyház életében. A szentek példája is erre figyelmeztet – tette hozzá az Egri Hittudományi Főiskola rektora.

Az Eucharisztia tiszteletének elsődleges formája tehát a szentmise. A szent pápa is rámutat, hogy az Eucharisztia imádása nem egy megközelíthetetlen, természetfeletti imádása, hanem Isten szeretetének imádása. A szentségimádásnak sokszor az a célja, hogy a szentségi Jézus segítsen abban, hogy az imádságok által jobban tudatosítsuk Isten jelenlétét. De ez önmagában kevés. Azt a Fiút imádjuk, aki meghalt és közbenjár értünk. A meghalt és feltámadt üdvözítő Jézus csodálatos jelenlétét imádjuk. Az Egyház szándéka szerint a szentségimádás a húsvéti titokban történő teljes részesedést segíti, s a hálaadás kegyelmét fokozza az Egyház tagjaiban.

XVI. Benedek apostoli buzdításában a közösségi szentségimádás fontosságára emlékeztet, akár a régi, akár az új formákról van szó. A szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás nemcsak az egyes ember lelki tökéletességének épülését, hanem az Egyháznak, Krisztus titokzatos testének építését is szolgálja. Ez is volt a célja az elmúlt időszakban tartott elsőcsütörtöki együttléteknek – zárta tanítását Dolhai Lajos.

Az elsőcsütörtöki szentmisét közös szentségimádás követte.

Szöveg: Bérczessy András

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria