ADHD mint kockázati tényező a függőség távlatában – A Katolikus Karitász szakmai műhelye Fehérváron

Hazai – 2023. február 13., hétfő | 11:19

Szakmai műhelyt szervezett a Katolikus Karitász székesfehérvári RÉV Szenvedélybetegeket Segítő Ambulanciája február 3-án Székesfehérváron, a Hiemer-házban. A fórumon a szenvedélybetegségek hazai helyzetéről, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok munkájáról esett szó; a függőség távlatában vizsgálták az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) jelenségét.

A Belügyminisztérium és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával megvalósuló szakmai műhely résztvevői a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos állami szerepvállalásról, a kábítószert birtoklók eltereléséről is tanácskoztak, illetve betekintést nyújtottak az ADHD tüneteibe, kezelési lehetőségeibe. Elsőként beszéltek arról, hogy a korai diagnózis és hatékony terápia megelőzheti az ADHD egyik leggyakoribb szövődményét, az addikciót, vagyis a függőséget.

A területi módszertani szakmai műhely ötödik alkalmán, az ADHD jelensége kapcsán szervezett projektzáró eseményen Farnas István, a Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulanciájának székesfehérvári intézményvezetője elmondta: egyre több megkeresés érkezik intézményükhöz ADHD, hiperaktivitás, figyelemzavar problémával, és látják, hogy ez gyakran társul valamilyen függőséggel. Elmondta, hogy az elmúlt években az oktatási intézményekben különböző sorozatokkal, tematikus foglalkozásokkal már jelen voltak. Különböző célcsoportokkal, de elsősorban a fiatalokkal foglalkoztak, „mert azt gondoljuk, hogy a megelőzés ott kezdődik el, az iskolában, a családban; de a közösség hatása, a kortársak szerepe is nagyon fontos. Főleg, ha ez valamilyen irányított értékközvetítő környezetben történik, akkor annak nagyon nagy jelentősége van a nemet mondás készségének kialakításában és a függőségek megelőzésében. A projektünk címe Változás. Azért választottuk ezt, mert az életünkben azt látjuk, hogy a különböző életciklusokban folyamatosan változunk, és a különböző kihívások során különböző feladatokkal kell szembenéznünk. Ezekben vannak úgynevezett normatív krízisek, de vannak paranormantív krízisek, amikor valami nehézséget okoz, és ilyenkor szoktunk találkozni a különböző függőségekkel.” Ezért a segítségnyújtás különböző formáit valósították meg a projektben: volt köztük szülőcsoport, párkapcsolati szerviz; klubfoglalkozások fiataloknak, tinédzsereknek; gyermekotthonokban művészetterápiás foglalkozásokat tartottak. Két év alatt több mint ezer embert értek el.

„Elkötelezettek vagyunk a segítségnyújtásban, különösen a párok, a családi rendszer megsegítésében szakembereken keresztül.” Ez a szakmai nap egy folyamatnak része, olyan szakmai műhely, amely a területi szakmatámogatási rendszer keretén belül valósul meg. „Szeretnénk minél több intézményt bevonni, és minél szélesebb körben nyilvánossá tenni azokat a feladatköröket, amiket a mi intézményünk, illetve a többi intézmény a szenvedélybeteg-ellátás területén végez” – hangsúlyozta a székesfehérvári RÉV vezetője.

A konferencián Dr. Komlósi Piroska klinikai szakpszichológus pár- és családterapeuta A fejlesztendő kompetenciák a segítő foglalkozásokban címmel tartott előadást; Mészáros Mercédesz, a Váltó-Sáv Alapítvány szakmai vezetője az egészségfejlesztés és drogprevenció lehetőségeit mutatta be a büntetés-végrehajtásban. A fórumon Östör Annamária egészségügyi, sport- és társadalmi fenntarthatósági tanácsnok hangsúlyozta: fontos, hogy a szakemberek összetartsanak, és együtt gondolkodjanak a problémákról. A covid-járvány miatt ugyan megtorpant a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum munkája, de eljött az ideje, hogy a segítő szakemberek újraélesszék kapcsolataikat, a közös munkát, és megelőző, közös segítő programokat, projekteket szervezzenek.

A kábítószerügy egészségügyi, szociális, köznevelési, felsőoktatási, bűnmegelőzési, igazságügyi, sőt nemzetgazdasági kérdés is – szögezte le Majzik Balázs, a Nemzeti Népegészségügyi Központ Drogmegelőzési Osztályának osztályvezetője. – Nagyon fontos egységben látni és koordinálni. Az államnak irányt kell mutatnia; szerepvállalása megkerülhetetlenül fontos. Az illegális droghasználat a magyar lakosság mintegy 2–3 százalékát érinti. A szenvedélybetegség tárgya azonban sokféle lehet, például legális kemikáliák, alkohol, dohányzás, játékok stb. Ennek alapján már sokkal szélesebb körű társadalmi problémáról beszélhetünk – hangsúlyozta Majzik Balázs.

A tanácskozás kiemelt témája az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) gyermekekre, felnőttekre, családi életre, párkapcsolatokra gyakorolt hatása, kezelésének lehetősége volt. A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes, amely gyermekkortól végigkíséri az érintettek életét. Az általános iskolás korúak 3–5 százaléka, a felnőttek körülbelül 2 százaléka küzd ilyen problémákkal. A pozitív változás abban áll, hogy az ellátórendszer javul, és egyre több esetet ismernek fel.

A témához kapcsolódóan Dr. Sörédi Pál pszichiáter, addiktológus a felnőttkori ADHD kivizsgálási és kezelési lehetőségeiről beszélt, továbbá arról, hogy milyen összefüggés van a kezeletlen ADHD és a felnőttkori függőségek kialakulása között. Előadásában rávilágított, hogy a kezeletlenül maradt tünetegyüttesnek fiatalkorban, majd felnőttként is egészen súlyos következményei lehetnek. „Sajnos nagyon sok ADHD-val küzdő beteg jut el oda, hogy valamiféle addikciót is kifejleszt. Hiszen bizonyos drogok, legalábbis kezdetben, enyhítik a tüneteket, és ennek mentén jutnak el odáig, hogy valamiféle szerhasználatba kezdenek öngyógyító kísérletként. De egy idő után a szerhasználat súlyosbodik, és valódi drogfüggőség alakul ki” – figyelmeztetett a szakember. Hozzátette: a terápiás kezeléseken túl vannak hatékony gyógyszerek, amelyekkel a funkciószint sok esetben jól helyreállítható, és dolgoznak azon, hogy a pszichológiai módszerek is elérhetőek legyenek, amelyeket Magyarországon még nem alkalmazzák.

Dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter az ADHD a családra, az életminőségre gyakorolt hatásairól tartott előadást. Kiemelte: az ADHD megterheli a kapcsolatokat, mert ezek a gyerekek és felnőttek, akik átviszik a gyerekkorból a felnőttkorba az ADHD-t, nagyon sokszor nem azt csinálják, amit szeretnének, vagy a legjobb belátásuk szerint tennének, hanem a hirtelen impulzusok, behatások vezérlik őket. Azt szokták mondani, hogy egy ADHD-snak mindig a legfontosabb az utolsó érdekes inger. Ha az éppen mondjuk a házastársa, akkor tud rá figyelni, de ha éppen valami más, akkor másra fog figyelni, és a másik fél az érintett jelenlétének a hiányát és ennek mindenféle következményeit éli meg, illetve azokat a nehézségeket, amelyeket az ADHD okoz: elmaradt feladatok, beteljesítetlen ígéretek, állandó újdonságkeresés, folyamatos elégedetlenség, a valami nem jó alapérzése. Ez az ADHD-sok nagy részére jellemző: hogy semmi nem jó eléggé, hogy valami mindig kéne még, amitől úgy gondolják, hogy jobb lenne – fejtette ki a szakember. Kiemelte: az egyik legfontosabb, hogy felismerjük a betegséget, a másik a hozzáállásunk. Fontos lenne tudni, hogy a számunkra és az ADHD-sok számára is kellemetlen, hátrányos dolgok, amiket csinálnak, nem azért vannak, mert ők úgy szeretnék. Ezek nem szándékos dolgok. Persze fontos, hogy ezt ne használjuk mentségnek, mert

nem a teljes felmentésre, hanem a megértésre van szükségük.

Amiben segíteni tudunk: ha tudjuk, hogy hol juthatnak megfelelő segítséghez, és arrafelé tereljük őket. Mert az ADHD nagyon jól kezelhető kisgyerekkorban, de később, kamasz- és felnőttkorban is sok segítséget kaphatnak – mondta a gyermekpszichiáter.

Dr. Kárpáti Róbert pszichiáter az ADHD-val élőkre jellemző tüneteket ismertette. Előadásában leszögezte: a szakembereknek nagy felelősségük abban, hogy megismertessék a társadalommal, a szülőkkel, a pedagógusokkal ezt a kórképet. „Az a baj, hogy aluldiagnosztizáltuk a társadalomban a figyelemzavaros hiperaktivitással élők számát, akik körülbelül 2,5, sőt 3 százaléka is lehet a magyar lakosságnak. Sokan nem tudnak róla, úgy gondolják, hogy a gyerek azért nem tanul jól, mert rossz, mert nincs kedve, stb. Közben a gyermek a betegségénél fogva az órán nagyon hamar elveszti a fonalat, és nem tud visszatérni, és onnantól kezdve pedig nem tud mást tenni, mint mozog, nézelődik, beszélget. Nagyon nagy a pedagógusok felelőssége abban, hogy ezekről a zavarokról tudjanak, és ne megbélyegezzék a gyermeket azzal, hogy rossz. Miközben lehet, hogy valóban ezzel a betegséggel küzd. Megvannak a lehetőségek arra, hogy ezeket a gyerekeket és persze felnőtteket is diagnosztizáljuk (…) Nagy a felelősségünk, hogy megismertessük a társadalommal, a szülőkkel, a pedagógusokkal ezt a kórképet, ezt az állapotot. És felhívjuk a figyelmet arra, hogy igenis van megoldás, és segíteni kell azokat a gyermekeket és felnőtteket, akik ebben szenvednek.”

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Szöveg: Berta Kata

Forrás: Katolikus Karitász; Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Somogyi Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria