Az Egyház társadalmi tanításáról rendezett konferenciát a Ratzinger-alapítvány és a Pázmány

A nemzetközi tanácskozás előadói az Egyház társadalmi tanításának tükrében mutatják be azokat a társadalmi, gazdasági és spirituális változásokat, amelyek a közép-európai térségben az elmúlt harminc évben, a kommunizmus összeomlása után lezajlottak. Ennek során elsősorban az úgynevezett visegrádi országokat: Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot és Magyarországot vizsgálják.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntőjét távollétében felolvasták. Ebben többek között arról esett szó, hogy Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek teológiai munkássága kiemelkedik kortársai közül, szavai prófétainak mutatkoztak. Az emeritus pápa többek között arra is rámutatott, hogy a nyugati kultúra „bebeszéli az embereknek, hogy az élet célja a gyönyör”. Semjén Zsolt végül Szent II. János Pál pápa szavait idézte: „Európa pedig vagy visszatér keresztény gyökereihez, vagy nem lesz.”

Federico Lombardi SJ, a Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány (Fondazione Vaticana Joseph Ratzinger – Benedetto XVI) elnöke a megjelenteket köszöntve átadta Ferenc pápa és XVI. Benedek üdvözletét. Mint elmondta, még emlékszik a berlini fal leomlására; akkor egy vérontás nélküli forradalom zajlott le. A Kelet-Európában lakó emberek újra felfedezték kultúrájukat, identitásukat; Kelet és Nyugat együtt kezdett egy közös Európát felépíteni. Napjainkban azonban a társadalom építményét aláássa a spiritualitás hiánya. XVI. Benedek a csehszlovákiai bársonyos forradalom (1989) huszadik évfordulóján arra hívott mindenkit, hogy a vallási szabadság visszaállítása után fedezzék fel ismét a keresztény hagyományokat, a keresztény közösség pedig hallassa a hangját. A Caritas in veritate kezdetű enciklikájában pedig azt írta, hogy kerüljük el a kulturális vákuum létrejöttét – mert Isten nélkül az ember nem tudja, hogy kicsoda, és nem tudja, hogy merre haladjon. Napjainkban nem falakra, hanem hidakra van szükség, ezek felépítésében pedig Kelet- és Nyugat-Európának együtt kell működnie – zárta köszöntőjét Federico Lombardi.

„Egy makedón férfi eléje állt, és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!« Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot” – idézte az Apostolok cselekedeteit (16,9–10) Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, és rámutatott: Pál apostolnak ez a látomása új irányt adott Európának, ezt követően Krisztus örömhírét Európa-szerte hirdették.

A Diognétoszhoz írt levél arról beszél, hogy „a keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk... Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket.”

A francia forradalom idején bekövetkezett egy törés, ezt követte az ateizmus felemelkedése és „Isten halálának” kijelentése. A posztmodern korban eluralkodott a reményvesztés és önfeladás. Joseph Ratzinger 2005-ben hangsúlyozta, hogy felütötte fejét „a ködös vallási miszticizmus, az agnoszticizmus és a szinkretizmus”. A relativizmus diktatúrája szerint semmi nem végleges, és az ember saját akaratát teszi meg mértéknek. Ennek hátterében egy példátlan társadalmi átalakulás zajlik. Joseph Ratzinger munkássága arra irányítja a figyelmünket, hogy a hívő keresztények mindezek ellenére Jézus Krisztus evangéliumából élve adnak reményt a világnak. „A Magyarok Nagyasszonya segítse a konferencia munkáját” – fejezte be köszöntőjét Veres András püspök utalva a nap liturgikus ünnepére.

Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Karának dékánja köszöntő beszédében arról emlékezett meg, hogy az egyetemalapító Pázmány Péter látta, milyen fontos a kelet-európai népek együttműködése. Elsősorban azért, mert közösek a keresztény gyökereik. Ezt a kommunizmus széttörte, de a rendszerváltás után ismét lehetőség kínálkozott e gyökerek felfedezésére. Napjainkban pedig a felmerülő kérdésekre bátran adjunk választ az Egyház társadalmi tanítása alapján.

Az első előadást Erdő Péter bíboros, pírmás, esztergom-budapesti érsek tartotta A politikai rendszerváltás Közép-Európában és a Katolikus Egyház abban betöltött szerepe címmel. Magyarországon az 1956-os felkelés leverése után a társadalom túlnyomó többsége beletörődött a kialakult helyzetbe. A magyarok úgy érezték, a nyugati világ magára hagyta őket, és igyekeztek ezért a lehető legjobban élni a szocialista rendszer korlátain belül. Bár voltak, akik az 1989-as rendszerváltozás idején nagyobb politikai szabadságot reméltek, a legtöbben egyszerűen csak olyan jólétre vágytak, mint a németeké vagy az osztrákoké.

A békés átmenetnek ára volt – hangsúlyozta Erdő Péter. Az első demokratikus kormányok olyan megállapodások alapján jöttek létre, amelyeket kommunista vezetők kötöttek egymással vagy másokkal. Bár az átmenet nem volt mentes az ellentmondásoktól, a lakosság jelentős részének nem volt ellenére.

Erdő Péter bíboros ezután vázolta az Egyház rendszerváltás előtti helyzetét, majd kitért arra is, hogy milyen hatással volt az Egyházra a politikai berendezkedés változása. „A rendszerváltás fontos eleme volt a diplomáciai kapcsolatok újbóli felvétele a Szentszékkel az 1990. február 8-án aláírt rövid egyezmény révén, amely tartalmazza annak elismerését, hogy Magyarországon a Katolikus Egyház az Egyházi Törvénykönyv és az egyházi szabályok, valamint az 1990/IV. számú, a vallásszabadságról és egyházakról szóló állami törvény szerint működik.”

A főpásztor a továbbiakban az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, a rendszerváltás idején felmerült gazdasági kérdésekről, valamint arról a szolgálatról beszélt, melyet az Egyház a béke és a népek közötti kiengesztelődés ügyében végzett.

Erdő Péter bíboros, prímás beszédét ITT teljes terjedelmében olvashatják.

Mi teszi Európát egy közös otthonná? – tette fel a kérdést a konferencián Roland Minnerath dijoni érsek. Ennek alapja az egység és az a gondolat, hogy a Föld minden értéke közös. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával nyugaton – először a történelemben – az ember került a középpontba, keleten ugyanakkor a kollektivizmus érvényesült. A berlini fal leomlása után csatlakozhattak a szabad világhoz, de ez már nem a világháború előtti világ volt.

Az előadó beszélt az emberi jogok megértésének változásáról is. Kiemelte, hogy az emberi jogok értelmezésében az Európai Bizottság és az Európai Jogok Bírósága kulcsszerepet játszik. Az európai joggyakorlat szerint minden embernek joga van életével kapcsolatban döntéseket hozni. A keresztény antropológiát egy új emberfelfogás váltotta fel. E szerint az ember egy gondolkodó gép, az Alkotó helyébe pedig az emberi agyat helyezték. Privatizálták az ember lelkiismeretét, vallását, szociális kapcsolatát, szexuális életét. A személyes szféra jogi kategóriává vált, az abortusz, a válás, az eugenetika az emberi jogok közé került, a társadalmi nemet pedig eltávolították a biológiaitól. Mindenki szabadon dönthet a saját testéről, mert az nem az ember része, hanem egy tárgy, melyet a gondolkodás irányít.

A modern demokrácia tulajdonképpen az egész emberi élet felett rendelkezik. Régen egy uralkodó kevesebb joggal rendelkezett, mint egy mai parlament. Az előadó ezután Szent II. János Pál pápa meglátásait ismertette, mely szerint minden nemzetnek joga van a nyelvi és a kulturális identitásához. A kultúra ugyanakkor azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk az egyetemes felé.

Hanna Suchocka volt lengyel miniszterelnök, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem professzora Szent II. János Pál pápa tevékenységéről és jelentőségéről tartott előadást. A szent pápa rendkívül aktív volt a politikai területen, ez azonban szorosan kapcsolódott pasztorális feladataihoz. Részt vett a társadalmi változások alakításában, sőt, katalizátora volt ezeknek. Mindenki ismeri székfoglaló homíliájának e sorait: „Ne féljetek!”. A folytatást azonban ritkán teszik hozzá: „Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat!” Szent II. János Pál pápa szerint a változás az emberből indul ki.

A lengyel pápát mindig is európai identitás jellemezte; úgy látta, hogy meg kell szüntetni a kettéosztott világot. Kulcsszavai ezek voltak: erőszakmentesség, megbocsátás, szolidaritás, igazságosság és béke. Utóbbi azonban nem jelentett pacifizmust. Szent II. János Pál pápa a hit embere volt, olyan kommunikátor, akinek komoly, geopolitikai súlyú történelmi szerepe volt.

A konferencián a Kirkósa család zenélt.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír