Fohász a békéért és az igazságosságért – Szentmise az 1943. évi doni áttörés 80. évfordulóján

Az 1943. évi doni áttörés 80. évfordulóján megtartott ünnepi szentmisén jelen volt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Vargha Tamás miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár, Gion Gábor, stratégiai elemzésért és humánpolitikáért felelős államtitkár és Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka.

Katonák ültek a Mátyás-templom minden padsorában a szentmisén, amelynek zenei szolgálatában a Veszprémi Légierő Zenekar közreműködött. Az evangéliumban Jézus boldogmondásait hallhatták a jelenlévők.

Berta Tibor, a Magyarországi Katonai Ordinariátus püspöke homíliája kezdetén megemlékezett azokról a katonákról, akik 1942-43-ban a Don melletti csatákban haltak meg, akik a harcok után veszítették el életüket, s akik munkaszolgálatosként, hadifogolyként hunytak el.

A püspök elmondta: „nem szabad elfelednünk a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáit, akikről több évtizedig alig lehetett beszélni, vagy ha igen, akkor megalázó módon nyilatkoztak róluk.”

„1942-ben a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonái aggodalommal és félelemmel a szívükben engedelmeskedtek a katonai eskünek és parancsnak, s kötelességtudó lélekkel indultak el, hogy teljesítsék katonai szolgálatukat. Megannyian közülük azt gondolták: családjukat óvják, nemzetüket oltalmazzák, hazájukat védik. A nagy sokaság bátran, hősiesen és áldozatkész lélekkel harcolt. Voltak közöttük ártatlan szenvedők, voltak, akik a borzalmas körülmények miatt emberi méltóságukból kivetkőztek, voltak, akik méltatlanul és kegyetlenül bántak embertársaikkal. Bizonyos, hogy számtalan embertelenséget felidézhetnénk, de

ne engedjük, hogy a szélsőséges magatartások eltakarják előlünk a nemes cselekedeteket, amikor az ember ember tudott maradni, amikor a bajbajutott megszűnt ellenségnek lenni és felebaráttá szelídült”

– tette hozzá a püspök. 

Berta Tibor kifejtette: az Eucharisztia egybefogja a múlt, a jelen és a jövő dimenzióit az emlékezésben.

Ezért válhat a katonaelődeinkre való mostani megemlékezésünk az igazságosság és a béke megőrzésének nagy fohászává, az isteni ingyenes megbocsátás mérhetetlenségének tükröződésévé,

amelyben – nem feledve katonáink háborús tragikumát – gátat szabhatunk annak, hogy ugyanaz a gonoszan romboló erő uralkodjék el rajtunk, mint ami az ő tragédiájukat okozta, s ezzel megállíthatjuk a sátáni pusztító erők tombolását és a bosszúállás fertőzését.”

A továbbiakban a katonai ordinárius jelen korunkról szólva elmondta: Ferenc pápa szavaival élve nagy szomorúsággal kell megvallanunk, hogy egy „darabokban zajló világháború” zajlik, amelyben valamiképpen az országok sorsa összefonódik.

Felidézte Szent XXIII. János pápa 1963-ban megjelent Békét a földön (Pacem in terris) kezdetű enciklikáját, amelyben az egyházfő azt írta: : „szinte lehetetlen elgondolni, hogy az atomkorszakban a háború az igazságosság eszközeként használhat”. A püspök hozzátette: sajnos úgy tűnik, nem sikerült tanulnunk a múlt szörnyűséges bűneiből és hatalmas károkat okozó hibáiból... Most, amikor úgy tűnik, hogy túl vagyunk a koronavírus-járvány drámai időszakán, egy újabb szörnyűség sújtja világunkat.

Egy háborúnak vagyunk tanúi Ukrajnában, mely hatásaiban hasonlítható a világjárványhoz, de amelyet bűnös emberi döntések irányítanak. (vö. Ferenc pápa üzenete a béke 56. világnapjára)

Berta Tibor püspök arról is beszélt, hogy korunkban úgy tűnik, az agresszivitás lett az uralkodó magtartás az emberi élet szinte minden területén, a társadalmi és munkahelyi kapcsolatokban, a különböző médiaplatformokon, számos közösségben és családban, az idősek, a fiatalok, de még a gyermekek világában is.

A püspök ebben a helyzetben útmutatóként idézte Ferenc pápa 2020-ban kiadott Mindnyájan testvérek (Fratelli tutti) kezdetű enciklikáját, melyben a kedvességről ír: „A fogyasztói társadalom énközpontú és öntörvényű emberképe számtalan visszaélést okoz. A kedves emberek ugyanakkor olyanok, mint a sötétségben ragyogó csillagok. Szent Pál apostol a Szentlélek gyümölcsei között említi a kedvességet (Levél a galatákhoz 5,22), ezt jóságos és támogató, bátorító lelkületet. A kedvesség elviselhetőbbé teszi mások életét, különösen a problémák, gondok és szorongatás idején. A kedvesség megszabadít bennünket a kegyetlenségtől, a szétszórtságtól, a kapkodástól. A kedvesség a szorongás és számos szenvedély ellenszere is, mert ezek arra késztetnek bennünket, hogy csak magunkra gondoljunk és elzárkózzunk másoktól. (...)

A kedvesség – mivel alapja a megbecsülés és a tisztelet – amint kultúrává válik, mélyen át tudja alakítja a társadalom életét.”

A kedvességet kereső és megélő emberek hiszik és tudják, hogy az Isten iránti nyitott szív nélkül nincs szilárd alapja a megbocsátásnak és a testvéri, felebaráti szeretetnek; reálisan nézik az életet, és minden alkalmat megragadnak hogy javítsanak a saját és embertársaik helyzetén, környezetük és a világ sorsán.

Az előbbieket összegezve Berta Tibor Szent II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikája nyomán leszögezte: „Ha nem létezik transzcendens igazság, amelytől az ember engedelmessége révén teljes önazonosságát kapja, akkor valójában nincs olyan biztos elv sem, amely az emberek közötti jogszerű kapcsolatokat garantálná, hiszen a különböző érdekek elkerülhetetlenül szembeállítják őket egymással. A modern önkényuralom gyökere az emberi személy, az istenképmás transzcendens méltóságának tagadásában rejlik.”

Végső soron minden az istenkérdéstől függ. A hit vagy Istenbe vetett hit, vagy nem létezik. A magasabb dimenzió elhagyása mindig együtt jár a kultúra, az erkölcs és az etika szintjének apadásával – mutatott rá a püspök, aki Pál apostol szavaival arra buzdított, hogy legyünk éberek, keressük a jót, az igazságosságot és az igazságot: „Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”

Ez felhívás arra, hogy virrasszunk, ne zárkózzunk be a félelembe, a szomorúságba és a lemondásba, ne csüggedjünk el, hanem tegyünk inkább úgy, mint az őrök, akik képesek állhatatosan figyelni.

Csak együtt vagyunk ugyanis képesek arra, hogy békét teremtsünk, biztosítsuk az igazságot és túljussunk a legfájdalmasabb eseményeken. Csak a testvéri és önzetlen szeretetből fakadó béke segíthet legyőzni a személyes, társadalmi és globális válságokat.

„Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni” (Mt 5,9) – utalt Berta Tibor beszéde végén a misén felolvasott evangéliumi szakaszra, s leszögezte:

a béke igenis lehetséges, s Isten és ember közös alkotásává válhat.

A homília után a szentmisében többek közt az 1942-43-ban a Don melletti csatákban és azt követően, munkaszolgálatosként, hadifogolykért elhunyt katonákért, valamint minden ártatlan  áldozatért is elhangzottak könyörgések. 

A mise végén Berta Tibor megismételte: „Meggyőződésem, hogy a békét és az igazságosságot a kedvességgel, ezzel a nagyszerű erénnyel lehet megvalósítani. Igaz, hogy nem mindig sikerül kedvesnek lenni, de a kereszténységben éppen az a nagyszerű, hogy ennek a szándékunknak újból és újból neki lehet rugaszkodni, hogy tetté váljon, s ez a magyar katonák, a magyar honvédség feladata is.” Mindehhez „erőt, kitartást, egészséget, katonaszerencsét és az Úr áldását” kívánta a katonai ordinárius az 1943. évi doni áttörés 80. évfordulóján.

Szöveg: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír