Jöttek és imádták – Adventi könnyűzenei dicsőítő estet tartottak a Mátyás-templomban

A három részből álló dicsőítő est 17 órakor a Mátyás-templom bejáratánál adventi flashmobbal kezdődött – a jelenlévők az előadókkal együtt énekelték a Venite adoremus kezdetű dalt, amelyet advent első vasárnapján tett közzé az Eucharist együttes. Az adventi forgatagban megállt kicsit az idő: turisták és nézelődők is bekapcsolódtak a közös éneklésbe, ha másként nem, felvételt készítve az eseményről. 

A megmozdulás ötletgazdája Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára volt, aki civil vendégként személyesen is részt vett az eseményen. A Mátyás-templom adventi vásárában rögzített felvétel a flashmobról, ami a napokban fog megjelenni, a közeledő ünnep valódi üzenetére kívánja majd irányítani a figyelmet a karácsonyi készület utolsó napjaiban.

A program 18 órakor szentmisével folytatódott, melynek kezdetén Erdő Péter bíboros, prímás így köszöntötte a jelenlévőket: „Különös örömmel üdvözlöm azt, hogy a Kodály-kórusiskola és az Eucharist együttes együtt fog gyönyörű műsort adni nekünk. Tudom, hogy még a magyar népénekes könyvben is sok gondot okoz, hogy a különböző stílusok összeférjenek. Tehát azt hiszem, hogy

Krisztus szeretete és az Egyház iránti szeretet mindannyiunkat összekapcsol. Ez az öröm járja át a mai estét.”

Erdő Péter bíboros, prímás szentbeszédét az alábbiakban teljes egészében közöljük. 

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai evangéliumban valami nagyon érdekes dologról hallunk. Keresztelő János, aki a Szentírás tanúsága szerint elsőként ismerte fel Jézusban a Megváltót, aki rámutatott Jézus megkeresztelkedésekor, hogy „Íme, az Isten Báránya”, aki tanúságot tett róla, most bizonytalankodni kezd.

Követeket küld hozzá, hogy megkérdezzék: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy várjunk valaki mást?” Szóval bizonytalanná válik abban, hogy tényleg Jézus a Messiás. Hogy fordulhatott ez elő? Ő, a Keresztelő, aki Istentől csodálatos éleslátást is kapott, akinek az egész élete és küldetése arra irányult, hogy előkészítse a Megváltónak az útját, aki fel is ismerte Jézusban a Megváltót, egyszerre csak bizonytalankodni kezd. Vajon miért?

Azért, mert ő is, mint sokan kortársai közül, tisztességgel és becsülettel olvasta a Szentírást, igyekezett Isten akaratát megtalálni, de a saját korának emberi elképzelései határozták meg, hogy hogyan is gondolja ő el a Messiás alakját.

Ha tetszik:

könnyű volt megérezni Jézusban a Messiást pályája kezdetén. De később, ahogy az idő múlik, kiderül, hogy nem ő lesz az a győztes király, nem ő lesz az az aranyos öltözékben föllépő nagy közéleti személyiség, aki előtt mindenki meghódol.

Szóval amilyennek a Messiást sokan elképzelték, olyat Jézustól hiába várnak.

2. Milyennek képzelték el? Tudjuk, hogy Jézus halála és feltámadása után nem sokkal történik egy érdekes politikai esemény Izraelben. Maga a király, Heródes Antipász az, aki megpróbál a zsidóknak kedvezni, aki megpróbál a rómaiakkal szemben valami különleges önállóságot kiharcolni, kipolitizálni. Ezért nem csoda, hogy megérzi benne a zsidó nép a szimpátiát, és egyesek Messiásnak, sőt Istennek kijáró tisztelettel kezdik övezni ezt a megjelenésében is nagyon pompás uralkodót. Tudjuk, hogy az Apostolok cselekedetei meg a későbbi keresztény reflexió az ő hamar bekövetkezett, tragikus halálában Isten büntetését látja azért, mert nem tiltakozott ez ellen a túlzott megtiszteltetés ellen.

Szóval igencsak elterjedt volt az a felfogás, hogy a Messiás e világi értelemben is nagy uralkodó lesz. Sokak várakozása szerint az lett volna az igaz Messiás, aki pompás uralkodóként áll ki a nép elé. Ezt szerették volna látni, és gondolkodásában – úgy látszik –Keresztelő Szent János sem tudott szabadulni az efféle elképzelésektől. Ezért bizonytalanodott el.

3. Jézus válaszában pontosan rámutat arra, hogy igenis, ő a Messiás. De ne feledkezzenek meg róla, hogy miféle Messiás az, akit az Isten akart, és aki ő valójában. Ezért utal az ószövetségi jövendölésekre. Azokra a jövendölésekre, melyeket a mai olvasmányban felolvastunk: hogy a vakok látnak, a sánták járnak, hogy a süketek füle megnyílik és így tovább. Mert ezek azok a jövendölések, amelyekben ő meglátja az igazi Messiást, azt, akinek saját magát vallja.

De ennek a Messiásnak a képéhez Izajás könyvében hozzátartozik a szenvedés, hozzátartozik a megöletés, és ezt is vállalja Jézus, ahogy majd a kereszten kimondott szavai is utalnak rá.

Ez az, amivel a kortársak nem tudtak megbékülni. Ez az, ami nem fért bele a győztes királyról alkotott képükbe. Ezért inognak meg sokan azok közül is, akik felismerni vélik benne az Isten Küldöttét.

4. De Jézus nemcsak megválaszol Jánosnak, hogy „vakok látnak és sánták járnak”, hanem azt is mondja: „Boldog, aki bennem meg nem botránkozik!”, azaz, boldog, aki nem ütközik meg azon, hogy nem pontosan olyan vagyok, mint amilyennek sokan a Megváltót elképzelik. Nem pontosan az teljesül be, amit ki-ki, személy szerint, várakozással megálmodott.

5. Így vagyunk mi is Jézussal és Jézus közeledtével. Sőt, így vagyunk az Egyházzal is, amelynek az a küldetése, hogy folytassa, jelenvalóvá tegye Krisztus művét a világban. Sokszor várunk az Egyháztól is sikeres társadalmi vezető szerepet. Olyankor is, amikor nem tehet mást, mint hogy prófétai alázattal és bátorsággal tartja egyén és közösség elé az evangélium igazságának tükrét.

Elképzelünk magunknak gyakran sok mindent a vallásosságról is. Arról is, hogy hogyan tudunk Krisztus tanítványai lenni. És sokszor új meg új arcát mutatja ez a tanítványság. Sokszor hétköznapibb és nehezebb, mint amilyennek elképzeltük, amikor hinni kezdtünk. De hát „boldog, aki bennem meg nem botránkozik”.

Hiszen nem olyan az életünk és az együttlétünk Jézussal, ahogyan mi elképzeljük vagy megálmodjuk. Az ő valósága szabja meg nekünk a játékszabályokat és az igazi boldogság, az igazi szabadulás az, ha ezt el tudjuk fogadni. Ám Jézus tanítványának lenni nemcsak mindennapos küzdelem, nemcsak nehéz döntések vállalása, hanem kifogyhatatlan öröm forrása is.

Maga Krisztus adja meg a kegyelmet ahhoz, hogy napról napra megvívjuk a hit jó harcát és átéljük az ő irgalmas szeretetének örömét és bátorítását.

Ehhez kérjük az éleslátást, ehhez kérjük a találékonyságot és az erőt Tőle, ebben az adventi időben és egész keresztény életünk folyamán. Ámen.

*

A záróáldás előtt Gável András szervező megköszönte Erdő Péter bíborosnak, hogy elvállalta a szentmise bemutatását advent harmadik vasárnapján, amely az öröm üzenetét hordozza. Az énekes hálát adott a főpásztor személyes jelenlétéért, amely egy kicsit az idei Dicsőítő Szigeten elmaradt hasonló találkozás „pótlása” is volt. 

A szentmise után, az adventi est utolsó – koncert – részében a hagyományos keresztény könnyűzenei dalok mellett klasszikus karácsonyi énekek is felcsendültek, amelyeket a jelenlévők a kórussal együtt énekelhettek. 

A koncert felvezetőjében Gável András elmondta: „Jézus születésnapjára készülünk ezzel a mai koncerttel.

A lényeg már megtörtént a szentmisében: őt már a szívünkbe fogadtuk az Oltáriszentségben.

Úgy vagyunk, mint Jézus édesanyja, Mária, aki már a szíve alatt hordta a magzat Jézust, miközben a választott nép vágyakozott a Messiásra. A remény jele volt ő. Mi is ugyanilyen módon a remény zarándokai vagyunk” – buzdított a szervező a közös istendicséretre a Venite adoremus kezdetű mottódalához kapcsolódva. Az Eucharist együttes vezetője idézte Izajás próféta adventben elhangzó szavait: Isten csodákra képes. A pusztában egymás mellé ülteti a fenyőt, a platánt és a cédrust. A különböző felekezetekhez vagy zenei stílusokhoz tartozó előadók ilyen módon Isten csodáját jeleníthetik meg.

Az Eucharist együttes láthatóan elkötelezett a keresztény zenei összefogás mellett. Ennek adta jelét azzal, hogy már nem első alkalommal hívott meg koncertjére más dicsőítő előadókat.

A szentmise záróénekét, a Sapszon Ferenc és Gável Gellért által szerzett Ave című Üdvözlégy Mária-megzenésítést közösen énekelte a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kilencvenfős énekkara és az Eucharist együttes. Az eget a földre hívogató furulyajátékával Szurasenkó Dániel messiáshívő zsidó rabbi kápráztatta el a közönséget. Sillye Jenő a hazai keresztény könnyűzene „veterán apostola” ezen az estén újra a Gável fiúkkal énekelt, korát meghazudtoló fiatalos energiával és lankadatlan evangelizációs hittel.

Dolhai Attila Kindelmann Győző közismert, Ne félj című énekét egy emberként zengte a közönséggel és Sillye Jenővel. A felvidéki magyar keresztény közösséget Gábriel Denisza képviselte a koncerten a sokak szívét elvarázsoló Emmanuel című szerzeményével. A Fóris család ezúttal sem okozott csalódást: az angyalian tiszta vokálra épülő, a Messiás eljövetelét megjövendölő prófécia ebben az előadásban egészen a közönség szívéig ért. Csiszér László Atyám, Istenem című éneke Isten mindennél nagyobb és tökéletes szeretetéről tett tanúságot, amely már az anyaméhben körbevesz bennünket. A Kazetta katolikus zenei képzés egyik szervezője és muzsikusa, Csanády Lőrinc hegedűjátékával gazdagította a közös produkciót, emellett a Trüffel Quartet vonósnégyes könnyed játéka is emlékezetes élményt nyújtott. Hegyi Barnabás, a Mátyás-templom karnagyának zenei szolgálata pedig bearanyozta a dicsőítő est lelki mondanivalóját. A koncert dalai között Földi-Kovács Andrea tolmácsolt lelki üzeneteket. 

Fotó: Gyarmati Krisztián/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Tóth András/Dicsőítő Sziget

Nádudvari Dorottya/Magyar Kurír