Kegyelmi áradat, mely átalakítja a fogvatartottak életét – A börtöncursillo ünnepén jártunk

2015 óta hazánkban húsz helyszínen ötven alkalommal tartottak lelki elmélyülésre, megnyugvásra, a keresztény hittel való találkozásra, Isten feltétel nélküli szeretetének, irgalmának megtapasztalására épülő börtöncursillót. Húsz pap és lelkész több mint száz önkéntes bevonásával mintegy nyolcszáz fogvatartottat szólított meg az évek során Isten üzenetével, mely képessé tette őket arra, hogy új szívvel éljék meg börtönéveiket, és immár megújult, megváltozott emberként térjenek vissza a társadalomba.

Az esemény a parancsnoki épületben kezdődött Mészáros Ferenc börtönlelkész és Együd József BV alezredes, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön parancsnokának köszöntőszavaival. Együd József hangsúlyozta a börtöncursillo és a lelkigondozás jelentőségét és hasznosságát a fogvatartottak körében.

A köszöntést követően a jelenlévők átvonultak a börtön épületébe, ahol a kápolnában ökumenikus istentiszteleten vettek részt.

„Tárjátok kezeitek az élő Isten felé…” – énekelték teli torokból a fogvatartottak és az őrök együtt az istentiszteletre készülve, melyre bevonult Székely János szombathelyi megyéspüspök, Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke; Tóth Viktória és Mészáros Ferenc, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön református, illetve római katolikus lelkésze.

Barna Sándor református püspök Szent Pál második korintusi levelének ötödik fejezetéből olvasott fel arról, hogy ne önmagunknak, hanem annak éljünk, aki értünk meghalt és feltámadt. Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot, azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk.

A református püspök elmondta, sok minden hajtja az embert, de a mi motiváló erőnk Krisztus szeretete, mely a kereszten mutatkozik meg. Jézus megtette értünk, amit önmagunkért nem tudtunk volna, kereszthalála és feltámadása távlatot nyit: megbocsátást nyerünk, tiszta lapot kapunk.

Jézus szeretete változást visz végbe, nem a külsőt nézi, nem címkéz. Istennek minden ember számít, nincs reménytelen ember előtte.

Krisztus áldozata elengendő ahhoz, hogy megtisztítsa a legszennyesebb életet. Isten megtisztítja a szívünket, elveszi a bűntudatot, megszenteli az életünket, újjá tesz minket.

Az istentiszteleten tanúságot tett két fogvatartott, akik részt vettek börtöncursillón, és az azt követő ultreya elnevezésű utánkövető alkalmakon. Az egyikük ezeken megtapasztalta, ott nem úgy néznek rá, mint rabra, bűnözőre, hanem mint testvérre. Érezte, Jézus ott van köztük, felismerte Isten szeretetét.

Mikor visszamentem a zárkámba, új szívet kaptam, és új reményt, mindent és mindenkit más szemszögből láttam, megváltozott az értékrendem.

Azóta rendszeresen járok istentiszteletre, imádkozom. Hálás vagyok az emberekért, akik lehetővé tették, hogy részesüljek ebben a hatalmas változásban.”

A másikuk irodalmi igényességgel számolt be élete mélységeiről és magasságairól, istentapasztalatairól. Nehéz gyermekkora ellenére erős volt a hite, szépen ívelt a karrierje, mennyasszonyával tervezgették a jövőt, „Azt hittem, a boldogság vár ránk. De a büszkeség a bukás előhírnöke. Akkorát buktam, hogy a világ összetört. Elvesztettem az életem, a szerelmem, álmaim, céljaim, motivációm, de az Istenben való hitem megmaradt. Ekkor jött a cursillo, mely visszaadta a hitem az emberekben, hatalmas szeretetcsomagot adott.”

Székely János a tékozló fiú történetét olvasta fel és magyarázta. Mint mondta: „Az Úristen ránk bízza a legdrágább kincseket, a földet, pedig előre látta, mennyi háború lesz; a szülőkre bízza a gyermekeket, pedig látja, mennyi sebet át fognak örökíteni.” Rámutatott, hogy

amikor vétkezünk, az nem egy könnyű kis kaland, hiszen a bűneinkkel az életünket tékozoljuk, veszítünk a szemünk csillogásából, a gerincünk egyenességéből, a szeretteink nagyrabecsüléséből, a családjaink békéjéből.

A püspök kiemelte, az Atya messziről meglátta a fiát, végig lélekben vele volt, átélte a pokoljárását. Istennek anyai szíve van, megrendül, amikor látja, jövünk haza a tékozlásainkból. Megfeledkezve méltóságáról, elénk fut, átöleli, megcsókolja tékozló fiát. A cursillo három napja találkozás ezzel a végtelen irgalommal.

Székely János két történetet mondott el a jelenlevőknek börtöncursillós tapasztalataiból. Az egyik főszereplője, egy fiatalember a barátnője becsületét akarta védeni, verekedésbe keveredett. Két hónapja volt a börtönben, amikor megtudta, hogy a barátnője összeállt azzal a férfival, akivel szemben meg akarta védeni. Tele volt keserűséggel, bosszút tervezett éveken át. De amikor részt vett a cursillón, a lelke mélyén megjelent egy tiszta hang, ami a kiengesztelődésre vezette. Idővel felhívta a volt barátnőjét telefonon, szabadságot adott neki, sok boldogságot kívánt, és megnyugtatta, nem kell tőle félnie.

A másik történetben a férfi a börtönbevonulás előtt tudta meg, hogy barátnője gyereket vár. A férfi dühös volt, el akarta vetetni a gyereket. A cursillo záró miséjén a barátnője is jelen volt, kezében egy gyönyörű szép kislánnyal. A fogvatartott végigsírta a misét, bocsánatot kért. Székely János kiemelte:

A cursillo csodája, hogy találkozik az ember az élő Isten szeretetével, a kegyelmi áradatfolyammal, ami átalakítja az életét.

Nem az a dolgunk, hogy a rossz miatt panaszkodjunk, hanem hogy kiválasszuk a jót, és abból a lehető legjobbat hozzuk ki.”

Az istentisztelet végén a jelenlevőknek áldást adtak a püspökök, majd közösen elénekelték a Cursillo himnuszát.

Az ünnep előadásokkal, tanúságtételekkel folytatódott a parancsnoki épületben.

Székely János bemutatta a Cursillo történetét és az utat, mely az első magyarországi börtöncursillóhoz vezetett. A lelkiségi mozgalom gyökerei 1943-ra Spanyolországba nyúlnak vissza, amikor százezer, a hittől eltávolodott férfi számára zarándoklatot szerveztek Santiago del Compostelába. Zarándokvezetőket készítettek fel az alkalomra, papokat és főként világiakat, akik együtt hitelesen képviselték a Cursillo üzenetét. Kisközösségeket szerveztek, hiszen felismerték, hogy az örömhírt szeretettel, barátkozással kell átadni.

A kereszténység lényegét, Isten szeretetét nem elsősorban elmondani akarták, hanem átélhetővé tenni.

A Cursillo hamar elindult a börtönök felé. Volt olyan fiatalember, aki a börtönben még a teológiát is elvégezte, és ahogy szabadult, iskolákban tett tanúságot a fiatalok előtt, egy másikuk az eldugott cigány faluja apostola lett, ahová az Egyház máshogyan nem jutott volna el.

A szabadulás után testvéri közösséget ad a Cursillo.

Sok fogvatartott mindenkit elveszít a kinti világban, egyedül marad komoly adósságokkal. A cursillós közösség egy nagy baráti szeretetháló.

Szombathelyen a „Szent Márton köpenye” kezdeményezés tagjai még a szabadulás előtt szereznek munkahelyet a fogvatartottaknak, a börtönkapuban várják őket, az első hetekben a kezüket fogják, adnak nekik szállást ingyen, intézik a papírjaikat. A legtöbben szép új életet tudnak kezdeni. Székely János felhívta a figyelmet arra, hogy az adósságtörlesztés terén azonban komoly problémák adódnak: mivel sokszor a fizetésük felét elveszik, albérletet nem tudnak fizetni, és sodródnak a volt bűnös élet felé. Magyarországon 600-700 ezer embert érint ez a probléma. Óriási nemzetgazdasági haszna lenne, ha segítséget kapnának az adósságcsapdából való kijutáshoz.

Szilassy Roland BV alezredes azt ismertette, miért jó a börtöncursillo a reintegráció szempontjából. Mint mondta, nagy erővel indult a cursillo, a covidjárvány kezdetéig 578 fogvatartottat vontak be 34 alkalommal, közel 50 ultreya követte az alkalmakat. A lelkigyakorlatot elvégzők nem válnak visszaesővé, integrálódnak a társadalomba, munkát találnak. A vallásgyakorlás a fogvatartottak körében is számos előnnyel jár. Szilassy Roland beszámolt azokról a kutatási eredményekről is, melyeket börtönlelkészi szolgálat terén végeztek.

Butsy Lajos egykori börtönlelkész beszámolójában kiemelte szolgálatának jelszavát, mely így hangzik: „Szeresd őket!” Fontosnak tartja az odafigyelést, meghallgatást, együttérzést, a személyes tanúságtételt, és hogy

nem a múltról kell kérdezni a fogvatartottakat, hanem a jövő felé kell irányítani őket.

Bibliakört, hit- és erkölcsoktatást, imanapokat, bibliaversenyeket, sőt még sakk-szakkört is tartott nekik. Butsy Lajos megemlítette a MÉCSES levelező szolgálatát, akik olyan fogvatartottakkal tartják a kapcsolatot, akiknek kint senkije nincs.

Debreceni Csaba, a Börtöncursillo Titkárságának a vezetője elmondta, 1989-ben érkezett meg a Cursillo Magyarországra jezsuita és verbita közvetítéssel, a börtöncursillo gondolata azonban a 2010-es évek elején merült fel. Ennek a sátoraljaújhelyi épület lett a bölcsője, ugyanis itt tartották meg 2015 májusában az első háromnapos cursillót. Idővel, reformátusok bevonódásával ökumenikus jellegű lett a mozgalom. A háromnapos cursillót utógondozás követi, mely a lelki elmélyülés kulcsa.

Három felekezet vesz részt a börtöncursillóban, a görögkatolikus, református és római katolikus. Az első tevékenységét Szabó István mutatta be, aki papi élete kiteljesedésének tartja ezt a szolgálatot.

Tóth Viktória református lelkész elmondta, amikor 2019-ben először tért be olyan börtönbe, ahol férfiakat tartottak fogva, megtapasztalta, hogy nem nőként, hanem lelkészként tekintenek rá. 2022-ben elvállalta a börtönlelkészi szolgálatot a sátoraljaújhelyi férfi fegyházban. Legmegindítóbb élménye volt, amikor a cursillo zárónapján elhangzott egy fogvatartott szájából: „Köszönöm, Istenem, hogy börtönbe kerülhettem.”

Mészáros Ferenc, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön lelkésze felnőtt megtérőként került közel a cursillóhoz és a papi hivatáshoz.

Terebes Gergő, egykori fogvatartott 2015-ben végezte a cursillót, ami megváltoztatta az életét: elengedte a gyülölködést. A börtönben értelmet kaptak a szürke hétköznapok, megtanult szeretni.

Lólé Attila, a börtön volt fogvatartottjának élete is gyökeresen megváltozott. Bár egykor öngyilkossági kísérlete volt, második generációs drogos volt, már képes elfogadni mások szeretetét és szeretni magát. Mindazt a jót, amit a cursillo és az ultreyák során kapott, továbbadja másoknak: bejár a tököli börtönbe és a javítóintézetekbe, ahol a fiatalok hiteles példát látnak benne.

Az alkalom végén köszönetet mondtak mindazoknak, akik a börtönlelkészi szolgálatban részt vesznek, majd Székely János összegezte a nap legfőbb üzenetét:

A hit, a szeretet gyógyít, csodákat tesz, szabadít.”

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír