Mária igent mond ránk is – Nagyboldogasszony ünnepe egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én Palánki Ferenc megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a bárándi Nagyboldogasszony-templomban, amelynek külső felújítása az elmúlt egy esztendőben valósult meg. A főpásztor a szentmise keretében megáldotta a megújult templomot, valamint a Komádiban felállítandó keresztet és a hagyomány szerint a hívek által hozott gyógynövényeket is. Az ünnepi alkalmon Gyetkó László plébánosi beiktatására is sor került.

Homíliájában Palánki Ferenc megyéspüspök rámutatott: az élet nehézségei és szenvedései között sem maradunk magunkra, hiszen Krisztus ígérete szerint velünk van minden nap a világ végéig. Mária élete sem volt mentes a fájdalomtól és az áldozattól, mégis mindvégig Istenre és az ő tervére hagyatkozott. A megyéspüspök hangsúlyozta: a keresztény ember reménye abból fakad, hogy Isten a nehézségeket is képes jóra formálni.

A püspök kiemelte Mária példáját is, aki először szívébe fogadta az isteni szeretetet, majd világra hozta azt. „Nekünk is ez a dolgunk, mi is befogadhatjuk a mennyet, hogy aztán majd a menny bennünket is befogadjon” – fogalmazott.

Mária egész életével Krisztusra mutatott, ezért az ő ünnepe arra hívja a híveket, hogy saját életükkel ugyanezt tegyék: befogadják Isten szeretetét, és életük tanúságával másokat is Krisztushoz vezessenek.

A főpásztor a megújult bárándi templomra is lelki jelként tekintett: a külső megújulás akkor válik teljessé, ha azt a közösség lelki megújulása is követi. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy ebben a megújult templomban megújult lélekkel dicsőítsék Istent, hiszen ahol Isten dicsősége van, ott van a mennyország.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Győri Egyházmegye

Máriát fölvette az Úr a mennybe. Örvendezik az angyalok kórusa – szólt az Alleluja augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén a Nagyboldogasszony-székesegyházban a Veres András megyéspüspök főcelebrálásával bemutatott szentmisén.

Mit tanít számunkra ez az ünnep? – tette fel a kérdést Veres András püspök. Mindenekelőtt azt, hogy Isten sohasem és legfőképpen nem a földi életből való távozáskor hagyja magára azokat, akik az ő útján igyekeznek járni. A Szűzanyának egyetlen vágya volt, hogy legyen meg Isten akarata. Kész volt ezt az akaratot szolgálni. Így ha hozzá hasonlóan szeretjük Istent, és felismerjük szeretetét, és arra szeretettel válaszolunk, akkor egészen biztosan elkerüljük a bűnt.

Mit tegyünk tehát? Mindennap a felébredés pillanatában szítsuk fel magunkban Isten iránti szeretetünket. Ha Istent szeretjük, akkor nem lesz nehéz az embertársainkat sem szeretni Isten szeretetével, megbocsátással, irgalommal, megértéssel. A másik teendőnk felszítani Isten szeretete mellett az embertársak iránti szeretetünket is. A házastárs, a gyermek, a szülő, a munkatárs, a szomszéd iránti szeretetet. Nem szeretjük Istent, ha nem szeretjük embertársainkat (vö. 1Ján 4,8).

A harmadik válasz arra a kérdésre, hogy mit tegyünk: törekedjünk szemlélni nap mint nap a Szűzanyát. Erre talán a rózsafüzér imádság a legalkalmasabb. Szemlélni a Napba öltözött Asszonyt, azt, aki egész személyével sugározza felénk Isten szeretetét, Isten békéjét. Olyan gyönyörű az egyházi himnuszban szereplő kifejezés:

Egészen szép vagy, Mária. Szemléljük őt, az ő lelki szépségét, és akkor ez bennünket is egészen biztosan alakítani, formálni fog.

Adja meg a Szűzanya a segítséget, hogy ezt nap mint nap megtegyük, és vele közösségben, őt szemlélve, hozzá hasonlóvá váljunk: egészen széppé Isten előtt és embertásaink előtt – zárta prédikációját Veres András püspök

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Ábrahám Kitti

Forrás: Győri Egyházmegye

*

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nagyszámú zarándok jelenlétében augusztus 15–16-án tartották Máriapócson Nagyboldogasszony búcsúját.

A 24. Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat résztvevői Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én délután érkeztek meg Máriapócsra. Az ünnep előestéjén római katolikus szentmisét és görögkatolikus Szent Liturgiát is tartottak a kegytemplomban, illetve az Istenszülő tiszteletére az Akathisztosz himnuszt is elimádkozták. Az este virrasztással folytatódott.

Másnap, augusztus 16-án az utrenyét és a római katolikus szentmisét követően Czirják János hajdúsámsoni parókus tartott katekézist a mennybe fölvett Anya vigasztaló könnyeiről.

Vasárnap a Szent Liturgia főcelebránsa Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita volt, koncelebrált Szocska Ábel nyíregyházi, illetve Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök.

Az ünnep főszónoka Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt.

Székely János szentbeszédében feltette a kérdést: Mi ennek a mai ünnepnek az üzenete, örömhíre a számunkra? Talán így is megfogalmazhatjuk: nyisd ki a szívedet, az életedet az ég felé, Isten felé, ahogyan a Szűzanya tette az ő hatalmas igenjével. És akkor te is megtapasztalod azt a boldogságot, amely ajándékul osztályrésze lett a Boldogasszonynak – fogalmazott. – Nyisd meg az életedet az ég felé! Nincs más teljesség, ami az emberi szívet egészen be tudná tölteni, csak a föntről jövő isteni béke.

A földi dolgok sebzettek és végesek. Az emberi szívet, a családjainkat, a társadalmat egészen betölteni, a helyes útra rásegíteni csak a teremtő Isten tudja. Ha szeretnénk boldog emberi életet, boldog családokat, boldog társadalmat, olyasfajta életet, amely osztályrésze lett a Boldogasszonynak, akkor ki kell nyitni az életünket, családjainkat, társadalmunkat az ég felé.

Székely János teljes szentbeszédét ITT olvashatják.

A búcsúról szóló bővebb beszámolót ITT olvashatják.

Forrás: Görögkatolikus Metropólia 1, 2

Fotó: Tóthné Espán Margaréta/Görögkatolikus Metropólia

*

Miskolci Egyházmegye

Nagyboldogasszony ünnepén a miskolci székesegyház búcsúját tartották. Az Orosz Atanáz megyéspüspök által vezetett Szent Liturgián Marincsák László edelényi parókus, a Miskolci Egyházmegye ökonómusa tartott elmélkedést.

„Az Istenszülő Mária názáreti igenje nem egy egyszeri dolog volt” – hangsúlyozta. Mária egész életét Isten rendelkezésére bocsátotta, és akkor is hűséges maradt, amikor egyre világosabban látta a Fiára és saját magára váró szenvedéseket.

Példája arra hív, hogy mi is felelősen éljük meg a jelenünket. Isten nem hagy bennünket céltalanul sodródni „az idő óceánján”, hanem gondoskodik rólunk. Ennek egyik jele égi Édesanyánk közelsége, a pócsi Szűz könnyei, a Mária-jelenések, a liturgikus- és népénekeink is: „Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk, aki a mennyországból gondot visel ránk.”

A szónok arról is elmélkedett, vajon Máriának milyen intelmei lennének a mai ember számára. Valószínűleg ugyanazt mondaná, amit a kánai menyegzőn a szolgáknak mondott: „Tegyétek meg, amit mond!” (Jn 2,5).

Az ünnep ezért arra szólít, hogy újítsuk meg Jézus melletti döntésünket, erősítsük meg a vele való kapcsolatunkat, és mondjunk igent a krisztusi erényekre: a szelídségre, a türelemre, az alázatra, a szolgálatra és a szeretetből meghozott áldozatokra.

A püspöki Szent Liturgián Jeviczki Ferenc, a székesegyház parókusa, Juhász Géza elsőhelynök, Galambvári Péter bírósági helynök, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola megbízott rektora, Gyurkovics Miklós, a főiskola tanára, Orosz István Imre, a papnevelő intézet propedeutikus év elöljárója, Kiss Máté püspöki titkár, Stefán Zoltán miskolc-szirmai parókus és Molnár Ádám segédlelkész koncelebráltak.

A búcsúi liturgia a hagyományoknak megfelelően ünnepi körmenettel, evangéliumolvasással, püspöki áldással és olajkenettel ért véget.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

*

Pannonhalmi Főapátság

Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én hagyományosan gyógynövényáldással zárult a szentmise Pannonhalmán: a szerzetesközösség a hívekkel és a főapátság munkatársaival közösen kérte Istent, hogy halmozza el az általa sarjasztott növényeket gyógyító áldásával, „hogy a betegek testük és lelkük gyógyulására használhassák” és így betegségükből felépülve áldhassák őt. A Boldogasszony-kápolnában tartott szentmisén Hirka Antal OSB hirdetett igét.

Szentbeszédében az emberi életet a hegymászó útjához hasonlította, „aki minden erőfeszítését arra összpontosítja, hogy felérjen a csúcsra.” Mint mondta, nagy élmény részese, aki először éri el a csúcsot, és példájával az „utána jövőket is felsegítheti a csúcsra”, akiknek így szintén részük lesz az élményben.

Hirka Antal úgy fogalmazott, Szűz Máriára is hasonlóan tekinthetünk. „Ő – Jézus közelsége és segítsége folytán – közülünk, emberek közül elsőnek jutott el a test szerinti dicsőséghez, a végső cél eléréséhez, ahová mindannyian tartunk. Ez reménnyel tölt el bennünket, mert mi is eljuthatunk oda. Mária segíti utunkat – erőfeszítéseink, szenvedéseink közepette – a feltámadott Krisztus felé, a Vele való dicsőséges közösség felé.” Mária – testben-lélekben megdicsőülve – mintaképe a teljesség felé tartó Egyháznak, és a remény, vigasztalás jeleként világít Isten zarándok népe előtt, különösen az Eucharisztia közös ünneplésekor, amíg el nem jön az Úr nagy napja.

A népi hagyomány szerint Nagyboldogasszony napjához kötődik a gyógynövények megáldása. Amikor véget ért a nyári termés begyűjtése, az emberek kosárban vitték a gyógynövényeket a monostorba, hogy azokra az apát vagy valamelyik szerzetes áldást mondjon. Ezt a régi szokást több mint tíz éve keltette újra életre a főapátság. A szentmise zárásaként ma is azzal a több mint háromszáz éves imával kérték Isten áldását a termésre, amelyet a monostor levéltárában őrzött, 1697-es áldásgyűjteményben jegyeztek le a szerzetesek.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

*

 

Pécsi Egyházmegye

Mária mennybevételének ünnepe, augusztus 15-e a Pécsi Egyházmegye fogadalmi búcsúja, melyet minden évben a máriagyűdi kegyhelyen ünnepel a hívek közössége. A szabadtéri oltárnál bemutatott szentmise idei főcelebránsa és szónoka Felföldi László pécsi megyéspüspök felkérésére és meghívására Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát volt. A jelen lévő papsággal együtt koncelebrált Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök is.

Hortobágyi T. Cirill beszédében úgy fogalmazott, „az ünnep nemcsak Máriáról szól, hanem rólunk is. Sokan sokféle félelmet hordozunk magunkban, melyeket talán magunkkal hoztunk ide, Máriagyűdre is. Van, aki betegségtől, öregedéstől fél, valaki a világ kiszámíthatatlansága, a felmelegedés, a háborúk és az erőszak miatt szorong, valaki anyagi nehézségek terhét hordozza, családja egyben maradásáért aggódik, gyermekei és unokái jövőjét félti. Van, aki attól tart, hogy fogyó erejével lassan feleslegessé válik a világban, de ott van a nagy félelmünk is, hogy mi lesz velünk, ha az életünk véget ér.”

A bencés főapát aláhúzta: a keresztény remény lényege nem a jövő pontos ismerete, hanem a bizalom abban, hogy az emberi élet Isten kezében van.

Az ünnep nem a földi terhek valóságát tagadja, hanem azt hirdeti, hogy azokat senkinek sem kell egyedül hordoznia, és az utolsó szó nem a pusztulásé, hanem az Istené, aki az élet Istene és az ő kezéből még a halál sem ragadhat ki bennünket.

A szentmise után a papság és a hívek rózsafüzér-körmenetben vonultak a kegyhelyen található Fájdalmas Szűzanya szobrához, így fejezve ki tiszteletüket a Szűzanya iránt, akinek anyai közbenjárását kérték életük megpróbáltatásaiban. A fogadalmi búcsú keresztúti imával, majd pedig litániával zárult a Sarlós Boldogasszony-kegytemplomban.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Nagyboldogasszony napja a legrégibb Mária-ünnepünk, amely Szent István városában azért is kiemelt ünnep, hiszen államalapító uralkodónk ekkorra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot, és ekkor tartott törvénykezést. Augusztus 15-én este a székesfehérvári Szent István király székesegyházban mutatott be szentmisét Spányi Antal megyéspüspök.

Szentbeszédében a főpásztor a jó és a rossz örök küzdelméről szólt, arról, hogy a sötétség és gonoszság fölött mindig ott volt a kegyelem, a reményt keltő fénysugár az emberiség megmentésére. „Nagyboldogasszony ünnepe, a kegyelem ünnepe, a kegyelem diadala, amelyet ajándékul kapott a bűn nélkül fogantatott Szűzanya, aki világra hozta az Isten Fiát, és mindig hűséges maradt az Úrhoz, az ő útját járta. Halálakor testében nem látott pusztulást, hanem elszenderült, és az égbe emeltetett fel.”

A megyéspüspök a Szűzanya életét felidézve kiemelte Mária hűségét Istenhez akkor is, amikor Fiát barlangistállóban kellett megszülnie vagy a keresztútra kísérnie. „Mária mindig igent mondott. Amikor Fiát látja a keresztúton, nem lázad, pedig anyai szíve tele volt fájdalommal.

Amikor ott áll a kereszt alatt, akkor is elfogadja az isteni akaratot. Sőt elfogadott bennünket, akik Fiának halálát okoztuk bűneinkkel. Elfogad, mert Jézus így akarta. »Íme, a fiad; íme, a te anyád« – s mi tudjuk jól, ez nem csak Jánosra és Máriára vonatkozott, hanem mindnyájunkra. Igent mond ránk az Istennek.”

Bíznunk és hinnünk kell Isten kegyelmének győzelmében nemcsak az üdvösség történetében, hanem személyes életünkben is – tette hozzá a főpásztor.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Kornél és Kovács Marcell

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Szűz Mária mennybevételének ünnepén, augusztus 15-én különleges alkalomra gyűlt össze a tési közösség a Szent István király-templomban. A szentmisét Udvardy György veszprémi érsek mutatta be, az idei Nagyboldogasszony-naphoz pedig kettős jubileum is kapcsolódott: 750 évvel ezelőtt, 1276-ban történt tési templom első hiteles írásos említése, valamint 301 évvel ezelőtt szentelték fel újra a templomot.

A keresztény ember ismeri Isten szeretetét, a keresztségben megkapta a Szentlelket, ismeri Jézus Krisztust, ezért van oka arra, hogy hálát adjon Isten ajándékaiért, saját életéért és az elmúlt évszázadokért

– mondta az érsek homíliájában.

Nagyboldogasszony ünnepe nem csupán Mária megdicsőülésére irányítja figyelmünket. Amikor azt ünnepeljük, hogy földi életének befejeztével Isten testestül-lelkestül fölvette őt a mennyei dicsőségbe, saját keresztény meghívásunk végső célját is szemléljük. Mária példaként áll előttünk: befogadta Isten igéjét, megőrizte szívében, és egész életével aszerint cselekedett. Az ő mennybevétele azt hirdeti, hogy mindazok útja, akik Krisztushoz tartoznak, Istenhez vezet.

Az ünnep Tésen különösen is összekapcsolta Mária mennybevételét a helyi közösség több évszázados történetével. Az érsek hangsúlyozta: amikor egy közösség templomot épít, abban nem csupán az emberi erőfeszítés jelenik meg. A templom magában hordozza az elődök hitét, kultúráját, felelősségvállalását és azt a vágyukat, hogy életüket Isten jelenlétében szenteljék meg. A templom ezért nem egyszerűen egy régi épület, amelynek évszázados történetére büszkén tekinthetünk.

„A templom az üdvösség háza.” Itt ünnepli a közösség a szentségeket, itt keresztelik meg a gyermekeket, itt járulnak szentgyónáshoz és szentáldozáshoz, itt köttetnek házasságok, és itt imádkoznak az elhunytakért. Ugyanitt remélhetjük azt is, hogy az utánunk következő nemzedékek egykor értünk imádkoznak majd. A templom így egyszerre őrzi a múltat, szolgálja a jelent és mutat a jövő felé – mondta a főpásztor.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

*

Udvardy György érsek mutatta be Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen az augusztus 15–16-án tartott Nagyboldogasszony-főbúcsú ünnepi szentmiséjét vasárnap. 

Udvardy György homíliájában arról beszélt, hogy a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének napján azt a nagy titkot ünnepeljük, hogy Mária hathatós segítség a számunkra, és a mi hívő utunk is kapcsolódik az övéhez.

Mária és Erzsébet találkozásának evangéliumi történetére utalva rámutatott: ők ketten megismerték Isten üdvözítő szándékát, és új módon történt ez az istenismeret: feltárult előttük Isten szeretetének a titka. „Találkozni akarnak egymással, meg akarják tudni, hogy kik is ők valójában, meg akarják ismerni, hogy mi a jövőjük, mi a feladatuk, együtt akarnak lenni a találkozás örömében, jelen lenni Isten szeretetében.” 

Új módon ismerik meg Istent, és új módon értelmezik az életüket: „a magasztalás szavaiban ott van Isten logikája: a kicsinyek felmagasztalása”.

A mai hívők is e titok tudói – folytatta az érsek –, „mert a keresztségben, a szentségek erejében megismerték az Isten szeretetét. Ma pedig találkozni akarunk Máriával, az Egyház Anyjával, a példaképünkkel, ugyanakkor egymással is; ide hozzuk döntéseinket, örömeinket, gondjainkat, terheinket, betegségeinket, azért, hogy új módon értelmezzük ezeket.”

Az ünnepről szóló beszámolónk ITT olvasható.

Fotó: Merényi Zita

Szerző: Körössy László/Magyar Kurír

Kiemelt fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír