Párbeszéd nélkül a világ megfullad – Konferencia a hatvanéves a Nostra aetate zsinati dokumentumról

A konferencia résztvevőit Kriza János unitárius püspöki helynök mint házigazda, valamint Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a Keresztény–Zsidó Tanács (KZST) elnöke köszöntötte.

A II. Vatikáni Zsinaton 1965. október 28-án közzétett, az Egyház nem keresztény vallásokkal való kapcsolatáról szóló nyilatkozata,

a Nostra aetate történelmi jelentőségű volt, egyrészt azért, mert kimondta, hogy az Egyház semmit sem vet el abból, ami a különféle vallásokban igaz és szent, másrészt azért is, mert „új fejezetet nyitott az Egyház és a zsidóság kapcsolatában”

– ahogy azt Székely János az MKPK elnöke hangsúlyozta a konferencián.

A püspök megjegyezte, hogy e dokumentum létrejöttének hátterében meghatározó a zsinatot megnyitó XXIII. János pápa tapasztalata, aki korábban, a II. világháború idején isztambuli diplomataként zsidó emberek ezreit rejtegette, mentette.

Székely János úgy fogalmazott: a Nostra aetate egy hosszú, kétezer éven át tartó fájdalmas történetnek (amelynek sötét fejezeteiről Theodor Herzl részletesen ír A zsidó állam című könyvében) vetett véget.

Az MKPK elnöke arra is emlékeztetett, hogy a zsinati dokumentum megjelenésének ötvenedik évfordulóján a keresztény-zsidó párbeszédet szorgalmazva huszonöt ortodox rabbi nyilatkozatot adott ki, amelyben többek közt kifejtik, hogy „A Nostra aetate és az ennek szellemiségét követő hivatalos egyházi okmányok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmus minden formáját, megerősítik Isten és a zsidó nép felbonthatatlan szövetségét, elutasítják az istengyilkosság vádját, és a keresztények és zsidók közötti egyedülálló kapcsolatot hangsúlyozzák”, valamint rámutatnak, a nyilatkozat rögzíti: „ahogy azt Maimonidész és Jehuda Halévi is tette, mi is elismerjük, hogy a kereszténység létrejötte nem hiba vagy véletlen műve, hanem isteni akarat eredménye volt és ajándék a nemzeteknek.” (A 2015-ös nyilatkozat teljes szövege ITT olvasható.)

Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát a konferencián az előadásában kiemelte: Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy „falak helyett hidakat kell építeni”. Nem véletlen, hogy Giovanni Battista Re bíboros is idézte ezt a híres mondatot a pápa temetésén mondott szentbeszédében – tette hozzá a főapát.

Hortobágyi Cirill OSB a Nostra aetatéról elmondta, „kevés olyan egyházi irat van, amely ennyire megváltoztatta volna a Katolikus Egyház önképét és a világ vallásaihoz fűződő viszonyát”.

Alapelvei – a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet, a béke és az együttműködés – máig aktuális üzenetet hordoznak.

A főapát felhívta a figyelmet arra, hogy a II. világháború borzalmai, a holokauszt, a gyarmati rendszerek felbomlása, a hidegháború feszültségei – mind azt üzenték: az emberiség vagy megtanul együtt élni és együttműködni egymással, vagy elpusztítja önmagát. Ebben a világhelyzetben született meg a Nostra aetate.

„Eredetileg nem a világvallások voltak a fókuszban. A kiindulópont a zsidósághoz való viszony újragondolása volt. Az előkészített munkadokumentum címe: Decretum pro Iudeis (A zsidókról szóló határozat). A holokauszt utáni években sokan érezték: a keresztény teológia évszázadokon át táplált előítéletei – az »istenölő nép« toposza, a zsidóság elutasítása – hozzájárultak ahhoz a kulturális közeghez, amelyben a zsidógyűlölet elburjánzott.”

XXIII. János pápa a korábban már említett tapasztalatok miatt mélyen átélte ennek a súlyát, ő kezdeményezte, hogy a nagypénteki liturgiában hagyják el a „pro perfidis Judaeis” („hűtlen/álnok zsidókért”) kifejezést, illetve, hogy dolgozzanak ki egy nyilatkozatot, amelyben az Egyház elismeri a zsidósággal közös gyökereit, és elutasít minden antiszemitizmust.

A munkát Augustin Bea bíboros, a Keresztények Egységét Előmozdító Titkárság vezetője koordinálta.

Az ázsiai és az afrikai püspökök kérték, hogy a dokumentumot terjesszék ki minden nem keresztény vallásra.

A végleges szöveget 2221 igen, 88 nem szavazattal fogadták el.

A főapát az előadásában vázolta a zsinati dokumentum meghatározó gondolatait, többek közt azt, hogy az Egyház nem tagadja meg saját hitének egyediségét, de nyitott arra, elismeri, hogy Isten Lelke más vallásokban is működik. 

A zsidóságról szóló (leghosszabb) részben a Nostra aetate kijelenti: „A zsidók nem tekinthetők sem valamiféle kollektív bűnben részesnek Jézus haláláért, sem Isten által elvetett népnek.” A záró szakasz pedig univerzális:

minden emberben testvért lát, mert „mindnyájan Isten gyermekei vagyunk”.

A dokumentum megjelenésének következménye az Egyház és a zsidóság kapcsolatának újjászületése volt. VI. Pál 1970 decemberében felállította a Keresztény–Zsidó Kapcsolatokat Ápoló Nemzetközi Bizottságot. Szent II. János Pál pápa 1986-ban ellátogatott a római zsinagógába; később XVI. Benedek és Ferenc pápa is folytatták a párbeszéd útját.

A Nostra aetate előkészítette a talajt a keresztény–iszlám kapcsolatok új fejezetéhez is. Ferenc pápa 2019-ben Abu-Dzabiban aláírta az emberi testvériségről szóló nyilatkozatot az al-Azhar egyetem és mecset főimámjával, Ahmad et-Tajjebbel – a zsinat szellemében.

Zárszavában Hortobágyi Cirill leszögezte: a párbeszéd nem luxus, hanem a békés együttélés feltétele.

A Nostra aetate nem a relativizmus dokumentuma. Azt állítja, hogy az igazság teljessége Krisztusban van, de Isten Lelke máshol is működik, az igazi vallás pedig mindig a béke forrása.

Minden ember Isten képmása, minden vallásban ott a vágy az igazság és a szeretet után. A párbeszéd nem gyengeség, hanem a szeretet bátorsága – ott kezdődik, ahol hajlandóak vagyunk meghallgatni a másikat. Aki Istenre hivatkozva gyűlöl, az elárulja saját hitét” – figyelmeztetett a főapát.

A továbbiakban felsorolta azokat az eseményeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben a pannonhalmi szerzetesközösség szervezett a Nostra aetate szellemében, megemlítve számos vallási vezető ottani látogatását.

Radnóti Zoltán főrabbi, a Keresztény–Zsidó Tanács társelnöke a Prédikátor könyve 3. fejezetének 5. verséből vett részlet – „ideje van az ölelésnek” – alapján beszélt a kereszténység és a zsidóság kapcsolatáról a történelemben: az egymástól való távolodásról és az egymáshoz való közeledésről. Mint mondta,

a jelenben, itt és most tapasztalható közelség, az „ölelés”, amely nem csupán egy gesztus, hanem „teológiai kategória”, válasz a múlt bűneire, az emberi méltóság helyreállítása, egyúttal a jövő reménye.

„Nem naivitás, hanem hit. 2025 az ölelés ideje.”

Radnóti Zoltán emlékeztetett, hogy a múltban az említett kapcsolatra a bizalmatlanság, a zsidókra kollektíve kimondott „istengyilkosság” vádjából eredő távolságtartás volt a jellemző; „olykor párhuzamosság, de semmiképpen sem közösség”. A politikum világába emelt antiszemitizmus révén a párhuzamosságból aztán kirekesztés lett.

A főrabbi egyúttal megjegyezte: a történelem e sötét korszakában, a holokauszt idején „rengeteg egyházfi állt a zsidók mellé”, bújtatta, segítette őket. 1965-ben pedig megszületett a II. Vatikáni Zsinaton a Nostra aetate nyilatkozat, „az első ölelés”.

„Húsz évvel a holokauszt után nem lehetett még egyszer csendben maradni” – fogalmazott a főrabbi. A dokumentum megfogalmazásai „óvatosak, de őszinték” voltak, az azóta eltelt hatvan év pedig a párbeszéd (a kommunikáció) virágzásának az időszaka.

Radnóti Zoltán felsorolta e folyamat állomásait, külön megemlítve a magas szintű találkozókat, valamint Ferenc pápa és Abraham Skorka rabbi barátságát, illetve a Szentatyával való személyes budapesti találkozásának alkalmát is, amikor a pápa megkérte őt, hogy betegségében imádkozzon érte.

A konferencián Fabiny Tamás evangélikus püspök, a KZST alelnöke az egyházak prófétai szerepét, a teológia és a társadalmi kérdések összefüggését emelte ki. Előadásának középpontjába helyezte az Egyházak Világtanácsának 1998-ban Hararéban (Zimbabwe) megtartott történelmi jelentőségű ülését, amelyen a szervezet (a Leviták könyve 25. fejezete, a jóbel évről szóló rész alapján) nyilatkozatban hirdette meg az adósságelengedés idejét az adósságspirálban vergődő „harmadik világ” számára „a mammon trónfosztása érdekében” – dollármilliárdokban kifejezhető, kézzelfogható eredménnyel.

„A jubileumi (jobel) év bibliai hagyománya a társadalmi kérdések felé sarkalja az egyházakat. Ahogy Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológus mondta a II. világháború idején:

nem énekelheti hitelesen a gregoriánt az, aki nem emel szót az üldözöttek mellett.”

A konferencia második szekciójában Szőke Pétertől, a Sant’Egidio közösség regionális és budapesti vezetőjétől arról hallhattak a jelenlévők, hogy a közösség idén október utolsó hétvégéjén XIV. Leó pápa részvételével Rómában rendezi meg azt a hagyományos vallásközi találkozót, amely továbbviszi Szent II. János Pál pápa 1986-ben Assisiben megtartott imatalálkozójának szellemiségét. „Assisi szelleme” – maga a Szentatya használta ezt a kifejezést, aki először hívta össze a világ vallási vezetőit, hogy együtt imádkozzanak a békéért, és aki „idősebb testvéreinknek” nevezte a zsidókat.

II. János Pál pápa a vallásokat a béke mellett akarta elkötelezni, és ez a törekvés tovább élt XVI. Benedek, Ferenc pápa, és tovább él XIV. Leó pontifikátusának idején is. Még Ferenc pápa fogalmazta meg: „a világ párbeszéd nélkül megfullad” (Ferenc pápa beszéde a Sant’Egidio közösséghez, 2014).

A konferencián Szuhánszky T. Gábor metodista lelkész a megszentelődésből fakadó jó cselekedetekről, egyúttal a személy és a közösség (társadalom) kapcsolatáról beszélt a metodista lelkiség tükrében.

Czire Szabolcs unitárius lelkész, egyetemi tanár pedig kifejtette, hogy az embereket az asztal köré gyűjtő Jézus képe meghatározó jelentőségű az evangéliumokban.

Az asztalközösség radikális nyitottsága Isten országának reálprezenciája – mondta az unitárius lelkész. – A különféle felekezetekben az Úrvacsora gyakorlata a befogadásról, a testvéri szeretetről kell hogy szóljon.

Székely János püspök, az MKPK elnöke a konferencia zárszavában hangsúlyozta, hogy fontos lenne a falak helyett a hidakat építeni a zsidók, a cigányok, a szegény emberek felé a hétköznapokban is – nem csak a konferenciákon, vagy a párbeszéd ünnepi pillanataiban.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír