EXKLUZÍV: Az emberi testvériségről szóló, Abu-Dzabiban aláírt történelmi jelentőségű dokumentum

2019. február 8., péntek | 10:35

Február 4-én sokakat meglepett, hogy az Egyesült Arab Emírségekbe látogató Ferenc pápa és a szunnita iszlám legfőbb vallási központjának vezetője, az al-Azhar egyetem és mecset főimámja az Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón közös nyilatkozatot írtak alá.

A közös nyilatkozatban az aláírók azt is kérik, hogy tanulmányozzuk és terjesszük ezt a jelentős dokumentumot. Az eredetileg arabul kiadott dokumentum magyar fordítását teljes egészében közreadjuk.

DOKUMENTUM AZ EMBERI TESTVÉRISÉGRŐL
A VILÁGBÉKE ÉS A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS ÉRDEKÉBEN


ELŐSZÓ

A hit arra készteti a hívőt, hogy a másikban testvért lásson, akit támogatnia és szeretnie kell. Hite Istenben, aki megteremtette a világmindenséget, a teremtményeket és az összes emberi lényt – kik egyenlők az ő irgalmassága számára –, arra szólítja fel a hívőt, hogy kifejezze ezt az emberi testvériséget, óvja a teremtést és az egész világot, és támogasson minden embert, különösen a leginkább rászorulókat és a legszegényebbeket.

Ebből a transzcendens értékből kiindulva, a testvériség és a barátság légkörében tartott találkozókon osztoztunk a mai világ örömeiben, bánataiban és problémáiban, egyrészt a tudományos és műszaki fejlődésnek, a gyógyászati eredményeknek, a digitális korszaknak, a tömegkommunikációnak a szintjén; másrészt a szegénységnek, a háborúknak, a világ különböző részein élő sok fivérünk és nővérünk szenvedéseinek szintjén, mely szenvedéseknek az okai a fegyverkezési verseny, a társadalmi igazságtalanságok, a korrupció, az egyenlőtlenségek, az erkölcsi romlás, a terrorizmus, a hátrányos megkülönböztetés, a szélsőségesség, és sok más.

Ezekből a testvéries és őszinte eszmecserékből, melyekben részünk volt, és az összes ember fényes jövőjét illetően reményteljes találkozóból született meg ennek az „Emberi testvériségről szóló dokumentum”-nak az ötlete. Ez egy őszintén és komolyan átgondolt dokumentum, jó és tisztességes akaratok közös nyilatkozata, mely arra hívja mindazokat, akik szívükben hordozzák az Istenben és az emberi testvériségben való hitet, hogy egyesüljenek és dolgozzanak együtt, hogy ez útmutatásul szolgáljon az új nemzedékeknek a kölcsönös tisztelet kultúrája felé, annak a nagy isteni kegyelemnek a megértésében, amely az összes embert testvérré teszi.

DOKUMENTUM

Isten nevében, aki minden embert egyenlő jogokkal, kötelességekkel és méltósággal teremtett, és aki meghívta őket, hogy testvérként éljenek együtt egymással, hogy benépesítsék a földet, és terjesszék benne a jónak, a szeretetnek és a békének az értékeit.

Az ártatlan emberi lélek nevében, amelynek megölését megtiltotta Isten, amikor kijelentette, hogy ha bárki megöl egy embert, az olyan, mintha megölte volna az egész emberiséget, és ha bárki megment egy embert, az olyan, mintha az egész emberiséget megmentette volna.

A szegények, a nyomorban élők, a rászorulók és a kirekesztettek nevében, akiknek megsegítését Isten megparancsolta, és azt minden embernek, különösen minden tehetős és jómódú embernek kötelességévé tette.

Az árvák, az özvegyek, a menekültek, valamint a lakóhelyükről és országukból elűzöttek nevében; a háborúk, az üldöztetések és az igazságtalanságok áldozatainak nevében; a gyengék, a félelemben élők, a háborús foglyok és a megkínzottak nevében, a világ bármely pontján éljenek is, megkülönböztetés nélkül.

Azon népek nevében, amelyek elveszítették a biztonságot, a békét és a békés együttélést, és pusztítás, rombolás és háború áldozataivá váltak.

Az „emberi testvériség” nevében, amely átfog minden embert, egyesíti és egyenlővé teszi őket.

Ennek a testvériségnek a nevében, amelyet megtépáznak az integralista és megosztó politikák, a féktelen nyereségre törekvő rendszerek és a gyűlölködő ideológiai tendenciák, amelyek manipulálják az emberek cselekvését és sorsát.

A szabadság nevében, amelyet Isten minden embernek megadott, amikor szabadnak teremtette, és ezzel megkülönböztető jelleget adott neki.

Az igazságosságnak és az irgalmasságnak, a jólét alapjainak és a hit sarokköveinek nevében.

Minden jóakaratú ember nevében, akik a föld minden szegletében jelen vannak.

Istennek és mindezeknek nevében, az Azhar Egyetem [Al-Azhar al-Sharif] – a keleti és a nyugati muszlimokkal – és a Katolikus Egyház – a keleti és a nyugati katolikusokkal – kijelentik, hogy elfogadják a párbeszéd kultúráját mint követendő utat; az együttműködést mint magatartást; a kölcsönös megismerést mint módszert és kritériumot.

Mi – akik hiszünk Istenben, a vele való végső találkozásban és az ő ítéletében –, vallási és erkölcsi felelősségünknél fogva, és ezen dokumentumon keresztül, azt kérjük magunktól, a világ vezetőitől, a nemzetközi politika és a világgazdaság irányítóitól, hogy komolyan vállalják a tolerancia, az együttélés és a béke kultúrájának terjesztését; a lehető legkorábbi beavatkozást ártatlan vér ontásának megakadályozására, valamint azt, hogy véget vetnek a háborúknak, a konfliktusoknak, a környezet pusztulásának és a világ által jelenleg tapasztalt kulturális és erkölcsi hanyatlásnak.

Az értelmiségiekhez, a filozófusokhoz, a vallás képviselőihez, a művészekhez, a média szakembereihez és a kultúra képviselőihez fordulunk a világ minden részén, hogy fedezzék fel újra a béke, az igazságosság, a jó, a szépség, az emberi testvériség és a békés együttélés értékeit annak érdekében, hogy megerősítsék ezeknek az értékeknek mint az üdvösség horgonyának fontosságát mindenki számára, és igyekezzenek terjeszteni őket mindenütt.

Ez a nyilatkozat, mai valóságunk mélyreható átgondolkodásából kiindulva, értékelve annak sikereit és átérezve annak fájdalmait, bajait és csapásait, határozottan úgy véli, hogy a modern világ válságának egyik legfontosabb oka az elaltatott emberi lelkiismeret és a vallási értékektől való eltávolodás, továbbá az individualizmus és az anyagelvű filozófiák túlsúlya, amelyek istenítik az embert, és a világias, anyagias értékeket helyezik a legfőbb és transzcendens alapelvek helyébe.

Jóllehet elismerjük modern civilizációnknak a tudomány, a technológia, az orvostudomány, az ipar és a jólét területén – különösen a fejlett országokban – elért pozitív eredményeit, hangsúlyozzuk, hogy ezen nagyszerű és nagyra értékelt történelmi fejlődés mellett a nemzetközi cselekvést befolyásoló erkölcsi romlásnak, a spirituális értékek és a felelősségérzet gyengülésének vagyunk tanúi. Mindez hozzájárul a frusztráció, az elszigeteltség és a kétségbeesés általános érzésének terjedéséhez, ami miatt sokan vagy az ateista és agnosztikus szélsőségesség örvényébe, vagy a vallási integrizmus, a szélsőségesség és a vak fundamentalizmus csapdájába esnek; és ily módon arra ösztönöznek másokat, hogy adják meg magukat a függőség, valamint az egyéni és kollektív önpusztítás formáinak.

A történelem azt mutatja, hogy a vallási és nemzeti szélsőségesség és az intolerancia a világban, mind Nyugaton, mind Keleten, oda vezetett, amit egy „darabokban zajló harmadik világháború” jeleinek nevezhetünk. Ezek a jelek a világ különböző részein és különböző tragikus körülmények között elkezdték megmutatni kegyetlen arcukat; olyan helyzetek ezek, amelyekről nem tudjuk, pontosan hány áldozatot szedtek, hány özvegyet és árvát hagytak maguk után. Emellett vannak olyan területek is, amelyek új konfliktusok helyszínévé válnak, ahol feszültségek keletkeznek, fegyvereket és lőszereket halmoznak fel, egy olyan globális környezetben, amelyet a bizonytalanság, a csalódás és a jövőtől való félelem ural és rövidlátó gazdasági érdekek irányítanak.

Azt is kijelentjük, hogy a súlyos politikai válságok, az igazságtalanság és a természeti erőforrások méltányos elosztásának hiánya – amely erőforrások csak egy gazdag kisebbség előnyeit szolgálja, a föld népei többségének kárára – hatalmas számú beteget, rászorulót és halottat eredményeztek és eredményeznek, halálos válságokat okoztak, amelyeknek sok ország áldozatául esett, azoknak a természeti erőforrásoknak és a fiatal nemzedékek erőforrásainak ellenére, amelyekkel ezek az országok rendelkeznek. Ezen válságokkal kapcsolatban, amelyek a szegénység és az éhség miatt már amúgy is emberi csontvázzá soványodott gyermekek millióinak éhhalálához vezetnek, elfogadhatatlan nemzetközi hallgatás uralkodik.

Ezzel összefüggésben nyilvánvaló, hogy a család, a társadalom és az emberiség alapsejtje lényegi fontosságú szerepet tölt be azáltal, hogy gyermekeket hoz világra, felneveli, oktatja őket, szilárd erkölcsöt és családi védelmet biztosít számukra. A család intézménye elleni támadás, annak megvetése vagy szerepe fontosságának kétségbevonása korunk egyik legveszedelmesebb csapása.

Tanúsítjuk a vallási érzék felébresztésének fontosságát és az új nemzedékek szívében való újjáélesztésének szükségességét, az egészséges oktatás, az erkölcsi értékekhez és a helyes vallási tanításokhoz való hűség által, hogy szembeszálljunk az individualista, önző, konfliktust kereső tendenciákkal, a radikalizmussal és a vak szélsőségességgel, annak minden formájában és megnyilvánulásában.

A vallások első és legfontosabb célja az, hogy higgyünk Istenben, tiszteljük őt, és minden embert meghívjunk arra, hogy ők is higgyék, hogy ez a világ Istentől függ, aki irányítja azt; hogy ő a Teremtő, aki isteni bölcsességével alkotott bennünket, és megajándékozott az élettel, amelyet védelmeznünk kell. Az élet olyan ajándék, amelyet senkinek sincs joga elvenni, fenyegetni vagy tetszése szerint manipulálni, épp ellenkezőleg, mindenkinek őriznie kell az életnek ezt az ajándékát, annak kezdetétől a természetes halálig. Ezért elítélünk minden gyakorlatot, amely veszélyezteti az életet, így a népirtást, a terrorcselekményeket, az elköltözésre való kényszerítést, az emberi szervek kereskedelmét, az abortuszt és az eutanáziát, valamint az ezeket támogató politikákat.

Továbbá határozottan kijelentjük, hogy a vallások soha nem ösztönzik a háborút, nem keltenek gyűlöletet, ellenségeskedést, szélsőségességet, nem szólítanak fel erőszakra vagy vérontásra. Ezek a csapások a vallási tanításoktól való eltérésnek, a vallások politikai felhasználásának a következményei, és olyan vallásos embercsoportok értelmezésének eredményei, akik a történelem bizonyos szakaszaiban visszaéltek a vallási érzésnek az emberek szívére gyakorolt hatásával, hogy őket olyan cselekedetre késztessék, amelyeknek semmi köze a vallás igazságához, hogy világias és rövidlátó politikai és gazdasági célokat térjenek el általuk. Ezért azt kérjük mindenkitől, hogy hagyjon fel a vallások eszközként való felhasználásával gyűlölet, erőszak, szélsőségesség és vak fanatizmust keltésére, és hagyjon fel azzal, hogy Isten nevét gyilkosság, száműzés, terrorizmus és elnyomás igazolására használja fel. Ezt Istenbe vetett közös hitünkre kérjük, aki nem arra teremtette az embereket, hogy megöljük őket, vagy, hogy azok szembeszálljanak egymással, és arra sem, hogy megkínozzuk vagy megalázzuk őket életükben és létükben. Isten, a Mindenható ugyanis nem szorul rá arra, hogy bárki is megvédje őt, és nem akarja, hogy nevét emberek terrorizálására használják.

Ez a dokumentum, a korábbi nemzetközi dokumentumokkal összhangban, amelyek hangsúlyozták a vallások szerepének fontosságát a világbéke építésében, megerősíti az alábbiakat:

– Erős meggyőződésünk, hogy a vallások igaz tanításai arra hívnak, hogy megmaradjunk a béke értékeibe gyökerezve; hogy támogassuk a kölcsönös megismerés, az emberi testvériség és a békés együttélés értékeit; hogy helyreállítsuk a bölcsességet, az igazságosságot és a szeretetet, és hogy felébresszük a vallásosság érzékét a fiatalok körében, hogy megvédjük az új nemzedékeket az anyagelvű gondolkodás uralmától, a féktelen nyereségre törekvő kapzsiság és a közömbösség – az erő törvényén és nem a törvény erején alapuló – politikáinak veszélyétől.

– A szabadsághoz minden embernek joga van: mindenki rendelkezik a hit, a gondolat, a kifejezés és cselekvés szabadságával. A vallások, a bőrszínek, a nemek, a fajok és a nyelvek sokfélesége és különbözősége isteni bölcs akarat rendelkezése, amellyel Isten az embereket teremtette. Ez az isteni bölcsesség az az eredet, amelyből a vallásszabadsághoz és a különbözőség szabadságához való jog származik. Ezért elítéljük az embereknek egy bizonyos vallás vagy kultúra elfogadására történő kényszerítését, továbbá olyan civilizációs életmód másokra kényszerítését, amelyet azok nem fogadnak el.

– Az irgalmasságon alapuló igazságosság a követendő út annak az emberhez méltó életnek az eléréséhez, amelyhez minden embernek joga van.

– A párbeszéd, a megértés, valamint a toleranciát, a másik elfogadását és az emberek közötti együttélést valló kultúra terjesztése nagyban hozzájárulna az emberiség nagy részét érintő számos gazdasági, társadalmi, politikai és környezeti probléma csökkentéséhez.

– A hívők közötti párbeszéd azt jelenti, hogy találkozunk a közös spirituális, emberi és társadalmi értékek hatalmas terében, és ezt befektetjük a vallások által szorgalmazott legmagasabb erkölcsi erények terjesztésébe; azt is jelenti, hogy kerüljük a felesleges vitákat.

– Az istentiszteleti helyek – zsinagógák, templomok és mecsetek – védelme a vallások, az emberi értékek, a törvények és a nemzetközi egyezmények által garantált kötelesség. Minden arra irányuló kísérlet, hogy megtámadják az istentiszteleti helyeket, vagy merénylettel, robbantással, rombolással fenyegessék azokat, a vallások tanításától való eltérés, továbbá a nemzetközi jog egyértelmű megsértése.

– Az emberek biztonságát fenyegető, mind Keleten és Nyugaton, mind Északon és Délen félelmet, rettegést és pesszimizmust keltő, szánalmas terrorizmusért nem a vallás okolható – még ha a terroristák eszközként használják is –, hanem a vallási szövegek megszaporodott téves értelmezései, az éhezéshez, szegénységhez vezető, igazságtalanságot, elnyomást, arroganciát alkalmazó politikák okolhatók; ezért meg kell szüntetni a terrorista mozgalmak támogatását pénzzel, fegyverekkel, tervekkel, igazolásokkal, médiában való megjelenéssel, és mindezt nemzetközi bűncselekményeknek kell tekinteni, amelyek veszélyeztetik a globális biztonságot és békét. Ezt a terrorizmust minden formájában és megnyilvánulásában el kell ítélni.

– Az állampolgárság fogalma a jogok és kötelességek egyenlőségén alapul, amelynek keretében mindenki igazságosságnak örvend. Ezért el kell köteleznünk magunkat arra, hogy társadalmunkban meghonosítjuk a teljes állampolgárság fogalmát, és lemondunk a kisebbségek kifejezés hátrányosan megkülönböztető használatáról, ami az elszigeteltség és a kisebbrendűség érzését hozza magával; utat készít az ellenségeskedéshez és a viszályhoz, elveszi egyes állampolgárok sikereit, vallási és polgári jogait azáltal, hogy hátrányosan megkülönbözteti őket.

– A Nyugat és a Kelet közötti kapcsolatra vitathatatlanul, kölcsönösen szükség van, az nem helyettesíthető és nem szabad elhanyagolni, hogy mindkettő gazdagodhasson a másik civilizációjával, a kultúrák cseréje és párbeszéde révén. A Nyugat orvosságot találhatna a Kelet civilizációjában a materializmus uralma által okozott némely spirituális és vallási betegségére. A Kelet pedig sok olyan tényezőt találhatna a Nyugat civilizációjában, amelyek segíthetik, hogy kilábaljon a gyengeségből, a megosztottságból, a konfliktusokból, valamint a tudományos, technikai és kulturális hanyatlásból. Fontos figyelmet fordítani a vallási, kulturális és történelmi különbségekre, amelyek elengedhetetlen szerepet játszanak a személyiség, a kultúra és a civilizáció alakításában Keleten; és fontos, hogy megszilárdítsuk az egyetemes és közös emberi jogokat, hogy segítsünk biztosítani a méltóságteljes életet az összes keleti és nyugati ember számára, elkerülve a kettős mérce politikájának használatát.

– Elengedhetetlenül szükséges, hogy elismerjük a nők oktatáshoz, munkához és politikai jogaik gyakorlásához fűződő jogát. Ezenkívül dolgoznunk kell annak érdekében, hogy megszabadítsuk őket a saját hitük elveivel és saját méltóságukkal ellentétes történelmi és társadalmi nyomásgyakorlástól. Továbbá védelmeznünk kell őket a szexuális kizsákmányolástól, és attól, hogy puszta árucikként, gyönyörforrásként vagy anyagi haszon forrásaként kezeljék őket. Ezért meg kell állítani minden embertelen gyakorlatot és vulgáris szokást, amely megalázza a nők méltóságát, és dolgoznunk kell annak érdekében, hogy megváltoztassák a törvényeket, amelyek megakadályozzák a nőket abban, hogy maradéktalanul élhessenek jogaikkal.

– A családok és a társadalom kötelessége, hogy védelmezze a gyermekeknek a családi környezetben való felnevelkedéshez, a táplálkozáshoz, az oktatáshoz és a gondozáshoz fűződő alapvető jogait. Ezeket a jogokat biztosítani és védelmezni kell, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni vagy megtagadni egyetlen gyermektől sem sehol a világon. El kell ítélni minden olyan gyakorlatot, amely sérti a gyermekek méltóságát vagy jogait. Az is fontos, hogy felfigyeljünk azokra a veszélyekre, amelyeknek ki vannak téve – különösen a digitális környezetben –, és bűncselekménynek tekintsük az ártatlanságukkal való visszaélést és gyermekkoruk bármilyen megsértését.

– Az idősek, a gyengék, a fogyatékkal élők és az elnyomottak jogainak védelme olyan vallási és társadalmi szükséglet, amelyet szigorú jogszabályokkal és erre vonatkozó nemzetközi egyezmények alkalmazásával kell biztosítani és védeni.

Ebből a célból a Katolikus Egyház és az al-Azhar, együttműködésükön keresztül, bejelentik és megígérik, hogy ezt a dokumentumot eljuttatják a hatóságokhoz, a befolyásos vezetőkhöz, a vallások képviselőihez az egész világon, az illetékes regionális és nemzetközi szervezetekhez, a civil társadalom szervezeteihez, vallási intézményekhez és vezető gondolkodókhoz; és vállalják, hogy terjesztik ennek a nyilatkozatnak az elveit minden regionális és nemzetközi szinten, és sürgetik, hogy fordítsák le őket politikai irányelvek, döntések, jogalkotási szövegek, tantervek és kommunikációs anyagok gyakorlati nyelvére.

Az Al-Azhar és a Katolikus Egyház azt kéri, hogy ez a dokumentum váljon a kutatás és reflexió tárgyává minden iskolában, az egyetemeken, az oktatási és képzési intézményekben, hogy hozzásegítsen olyan új nemzedékek felneveléséhez, amelyek a jót és a békét viszik másoknak, és mindenütt védelmezik az elnyomottak és a legutolsók jogát.

Végezetül azt kívánjuk, hogy:

ez a nyilatkozat legyen meghívás a megbékélésre és a testvériségre az összes hívő között, sőt, a hívők és a nem hívők között, és az összes jóakaratú ember között;

legyen felhívás minden, élő lelkiismerettel rendelkező emberhez, hogy vesse el az esztelen erőszakot és a vak szélsőségességet; legyen felhívás mindazokhoz, akik szeretik tolerancia és a testvériség vallások által is támogatott és ösztönzött értékeit;

legyen tanúságtétel az Istenbe vetett hit nagyságáról, amely egyesíti az egymástól elszakadt szíveket és felemeli az emberi lelket;

legyen az ölelés jelképe a Kelet és Nyugat, Észak és Dél között, továbbá mindazok között, akik hisznek abban, hogy Isten azért teremtett meg bennünket, hogy megismerjük egymást, együttműködjünk egymással, és egymást szerető testvérekként éljünk.

Ez az, amit remélünk és próbálunk megvalósítani annak érdekében, hogy elérjünk egy olyan egyetemes békét, amelyet minden ember élvezhet ebben az életben.

Abu-Dzabi, 2019. február 4.

Őszentsége
Ferenc pápa

Al-Azhar főimámja
Ahmad et-Tajjeb

Fordította: Tőzsér Endre SP
A fordítás az olasz és angol változatból készült.

Klaus von Stosch Az iszlám mint kihívás – Keresztény megközelítések című kiadványunk megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8.; nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Fotó: The National.ae

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink – olvasta már?
-lelkem-gyerekkoromtol-igazgatva-volt-isten-az-eg-fele-latogatoban-horvath-gyula-k
„Elégettem az összes könyvemet, a Biblia kivételével” – Látogatóban Horváth Gyula költőnél

Horváth Gyula 1959-ben született a Borsod megyei, kétezer lakosú Alsóvadászon, egy cigánytelepen. Napjaink egyik legnagyobb költője. Tizenhat évesen publikált először, ezután versei rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, az Új Írásban, a Tiszatájban.

2019. március 25., hétfő
ferenc-papa-loretoban-ferfi-es-no-hazassagan-alapulo-csalad-nelkulozhetetlen
Ferenc pápa Loretóban: A férfi és a nő házasságán alapuló család nélkülözhetetlen

Március 25-én mintegy tízezer hívőt köszöntött a Szentatya a loretói kegyhely előtti téren, miután misét mutatott be Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, és aláírta az ifjúságnak szentelt szinódus utáni apostoli buzdítását, amelyet április 2-án tesznek majd közzé.

2019. március 25., hétfő