Százéves a zalavári Rózsafüzér Királynője-templom

1923. november 4-én Zalavár nagy és méltó ünnepséggel avatta fel az újonnan felépült Rózsafüzér Királynője-templomot, ami kiemelten jelentős eseménynek számított a község történetében. Az első világháború és az azt követő nehézségek után nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a félbemaradt építkezés folytatódhasson – mondta ünnepi beszédében Lucz József polgármester. – Isten házába hittel és szeretettel tértek be a község lakói, ezért minden hívőnek, családnak egyformán fontos volt a templom felépítése.

„Összefogás, kitartó munka és tenni akarás. Ezzel a három kifejezéssel jellemezném a templom építésének sikerességét. Ki volt ennek a motorja? Holler Konrád, Zalavár akkori plébánosa” – fogalmazott a polgármester. Ismertette: Holler Konrád, aki 1919 és 1929 között szolgált Zalaváron, felépíttette a helyi templomot, rendbe tetette a temetőt, felújíttatta az elemi iskolát, énekkart hozott létre, ismeretterjesztő előadásokat tartott, és küzdött az orgona megvásárlásáért. „Az évforduló alkalmából méltóképpen szeretnénk megemlékezni templomunkról és építőjéről, Holler Konrád plébánosról, akinek tiszteletére szobrot állítottunk, mely Turi Török Tibor szobrászművész alkotása” – mondta el a település vezetője.

Ezt követően Varga László kaposvári megyéspüspök megáldotta a mellszobrot.

Az áldás szavait követően Turi Török Tibor szobrászművész az alkotás készítésének folyamatáról elmondta: „Öröm volt számomra a megbízás. Könnyű alkotni akkor, ha egy határozott arcot, egy egyéniséget ábrázolok. Nem elég a formát látni, hanem az is kell, hogy átérezzem, s legyen valamiféle személyes kontaktusom a modellel, akit igyekszem szolgai módon, hűen ábrázolni.”

A szobor megáldása után a jelenlévők a templomba vonultak, ahol – Pál Adrienn az ünnephez kapcsolódóan megjelent kiadványa nyomán – megismerhették a templom építésének történetét és Holler Konrád plébános életét.

A jubileumhoz kapcsolódóan rajzpályázatot hirdettek a községben, melyre öt kategóriában érkeztek alkotások. Az ünnepség keretében tartották a pályázat díjkiosztóját is, melyet a helyi kulturális és hagyományőrző csoport énekes előadása követett.

Az ünnepi eseménysor szentmisével ért véget, melyben Varga László püspök megáldotta a templomot.

„Hálásan köszönöm mindazoknak, akik a mai ünnepet előkészítették és széppé tették. Jó látni, hogy mennyire szeretik ezt a templomot, ezt az otthont, s jó látni a közösség erejét – mondta prédikációja kezdetén a főpásztor. – Annak idején kicsinek bizonyult a régi templom, s egy sokkal nagyobbat álmodtak és építettek eleink. Ma ugyanez a templom túl nagynak tűnik a templomba járók létszámához képest. Ezen lehet szomorkodni, panaszkodni, és lehet azt tenni, amit annak idején a helyi plébános tett: megvalósított egy álmot, és ezért az álomért mindenkit mozgósított.”

Mi lenne, ha panaszkodás helyett álmodnánk? – tette fel a kérdést szentbeszédében a kaposvári megyéspüspök. – Mi lenne, ha a helyiek arról álmodnának, hogy megtöltik ezt a templomot? Istennel nem lehetetlen. Önerőből nem fog menni, de Istennel sikerülhet.

Először kell egy álom, egy vízió, amihez aztán meg kell keresni azokat a testvéreket, akik mernek együtt álmodni.

Csak így épülhetett fel ez a templom. A plébános megtalálta azokat az embereket, akik mellé álltak.

Most nem templomot kell építeni, hanem a Szentlélek templomait. Azokat, akik itt élnek ezen a településen, őket kell megújítani, s elvinni nekik az örömhírt – emelte ki Varga László püspök. – Annak idején idejöttek az emberek, ma az ide járóknak kell kimenniük azok közé, akik nem jönnek be ide. El kell mondani nekik, hogy számunkra miért fontos az, hogy templomba járunk.

Az imént a kórussal együtt énekeltük a „Tüzed, Uram, Jézus…” kezdetű éneket. Ez a titok.

Mindenkinek ott van ez a tűz a szívében, mely a Szentlélek tüze. Mi lenne, ha ezt a tüzet lángra lobbantanánk először a saját, majd mások szívében is?

A kereszténységet fertőzéssel lehet megkapni. Meg kell fertőzni az örömhírrel azokat, akik még nem hisznek benne. Ehhez az kell, hogy megismerjük a Jó Pásztort, az Úr Jézus Krisztust, aki odaadta és ma is odaadja az életét értünk, és hallgassunk az Ő szavára.

Több kell már a mi időnkben, mint hogy eljárjunk templomba, és megtartsuk az Egyház előírásait, a vallásunk szokásait – hangsúlyozta a főpásztor. – Most élet kell. Krisztusi élet kell azoknak az életében, akik keresztény katolikusnak vallják magukat, akik még megmaradtak hívőként.

Nem azt kell nézni, hogy ki nincs, és hogy hová lettek a fiatalok, vagy azt, hogy mennyire megváltozott minden. Azt kell néznünk, hogy miként lehet tüzet gyújtani s hogyan lehet továbbadni az örömhírt. Ehhez személyesen meg kell ismernünk Jézust, s az ő tanítását. Ő ma is él, itt van közöttünk, találkozhatunk vele.

A szentmise végén Kelemen István plébános e szavakkal adott hálát a közösségért: „Nem pusztán csak szép falakról van szó, ha a templomra gondolunk, hanem ez valóban az Isten háza, ahol az Oltáriszentségben jelen van az Úr Jézus Krisztus, aki közösségbe tudja kovácsolni az embereket.”

A szentmise záróáldását követően a hívek a templomkertbe vonultak, ahol – mint száz évvel ezelőtt eleik – hársfát ültettek a jeles alkalomból.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír