Ültetünk, gondozunk és reménykedünk a termésben – Jubileumot ünnepelt a Karitász Kemenespálfán

A kemenespálfai főutcán a hajdani iskolaépületben ma is folyik a munka. Az egyik teremben villanykapcsolókat szerelnek össze. Az épület körül is nagy a sürgés, a hosszan hátranyúló kertben gyülekeznek a vendégek. A Katolikus Karitász hármas jubileumra – 90 éves az országos szervezet, 30 éve kezdte működését a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász és 10 éves a kemenespálfai Szent Pál Szociális Központ – számos vendéget hívott, az országos önkénteshálózat közösségeinek képviselőit. Jelen van Székely János megyéspüspök; Écsy Gábor igazgató; V. Németh Zolt, a térség országgyűlési képviselője; Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke; Déri Péter, Jánosház plébánosa; Kiss András, Jánosháza, Németh Zoltán, Kemenespálfa polgármestere.

Az épület mögött újabb területet ültetnek ma be. Az erdészet munkatársainak segítségével már előkészítették a 90 facsemete helyét. A nagy földterület – mintegy 750 négyszögöl – teljes egészében hasznosul. Lekvár, befőtt, aszalt gyümölcs lesz a termésből, melyet az egyházmegyei karitász Castellum teaházában és Fairplay kávézójában értékesítenek.

Tuczainé Régvári Marietta, az egyházmegyei karitász vezetője köszöntőjében a kezdeteket idézte fel:

„Miért ültetünk, és miért itt?”

A kezdetek Venzonébe nyúlnak vissza, amikor önkénteseikkel római zarándoklaton vettek részt, és rácsodálkoztak az 1970-es évekbeli földrengéskor romba dőlt városka talpra állását segítő levendulatermesztésre: „Ha ők ott, a Dolomitok lábánál meg tudták csinálni, akkor mi is itt, ahol őshonos volt a levendula” – ezzel a gondolattal érkezett haza a vezető, és fél évre rá elindult a Vas megyei levendulaprojekt.

Veres András püspök, az akkori főpásztor támogatásával találták meg az alkalmas plébániát, Vásárosmiskét. 2010-ben 1200 levendulatővel kezdtek, ma már 20 ezer tövük van. Az első plébániát újabbak követték: Nagylengyel, majd harmadikként Kemenespálfa az üresen álló iskolával, ahol egykor még Konkoly István püspök is tanított. Közös ezekben, hogy mindegyik üresen állt, és nagy földterület tartozott hozzájuk. Így indult a gazdálkodás, és a növekedés ma is tart. Egyházashetyén 2019 januárja óta működik az újabb szociális központ – mutatta be történetüket Tuczainé Régvári Marietta.

Székely János püspök a hármas jubileum ünnepet adó jelentőségét emelte ki: 90 éves a Katolikus Karitász, 30 éves a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász, egyházmegyénk büszkesége, és 10 éves Kemenespálfa, a Szent Pál Szociális Központ. „A Karitász szeret úgy ünnepelni, hogy tesz is valamit” – dicsérte a kezdeményezést. A főpásztor arról beszélt, hogy az állam nyújtotta szociális támogatás mellett mennyire fontos a személyes odafigyelés, melynek köszönhetően jut el az a segítség, amire szükség van, ahhoz, aki hiányt szenved. És kell a szem, amely meglátja az emberben a méltóságot – a Karitász pedig ezzel a szemmel néz, és találja meg, hol és hogyan kell segítséget nyújtania. Így épül most az egyházmegye területén három helyszínen átmeneti otthon családoknak.

Isten gyümölcsöt vár az embertől.

A Bibliában arra látunk példákat, hogy a fákat nem kivágják, hanem megpróbálják termőre fordítani. Isten ugyanis azt szeretné – „életük legyen és bőségben legyen” –, hogy életünk termést hozzon, ezért áll oda szeretetben a Karitász az emberek mellé – mondta Székely János.

Écsy Gábor, a Katolikus Karitász igazgatója azt fogalmazta meg, hogy amikor „elültetünk egy fát, nem tudhatjuk, hogy terem-e egyáltalán, és milyen lesz a termés.

A remény vezet minket, de közben tudnunk kell: gondozni kell a növényt.

A Karitász erre a törődésre, gondozásra, ápolásra vállalkozik. Most kilencven fát ültetünk. Tudásunkat, reményünket, bátorságunkat hoztuk ide, hogy az utódok azt mondhassák: nem volt hiábavaló az életünk, és amit ültettünk, a gondoskodásban végeztünk, az termést hozott”. Végül a hála és köszönet szavait fogalmazta meg a helybeliek felé az országos igazgató.

V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője, aki itt volt 2011-ben a központ avatásán, majd végigjárta a „Kríziskamra” projekt terjedésének stációit, azt méltatta, hogy a Karitász mindig olyan módon tud segíteni, ami a legfontosabbat adja: hol pénzt, munkát, a természeti károknál fedelet. De amit ők tesznek, túlhalad a segítség tárgyán és érintettjein. A Karitász szemléletet közvetít, az erős ragaszkodást nemcsak a hagyományokhoz, hanem életmódunkhoz, szokásainkhoz. Ez van veszélyben, ezt, különösen a falusi ember életmódját irtja ki a fogyasztói társadalom diktálta életvitel.

Falvainkban korábban az utak mentén gyümölcsfák álltak, most az a törekvés, hogy olyan fa nőjön az utcán, amivel a lehető legkevesebb a munka, és eltűntek a gyümölcsfák. Ezzel együtt az az öröm is, amit a fa ültetése, gondozása és az arról leszedett termés ad. Egy-egy ilyen kezdeményezés azt üzeni: ragaszkodnunk kell ezekhez a gyökerekhez – mondta az országgyűlési képviselő.

Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke szerint a jelenség, mely 2006-ban ért el egy figyelmeztető csúcspontot, amikor a városban élők száma elkezdte meghaladni a falvakban élők számát, kiemeli minden olyan kezdeményezés értékét, amely a falu, az ott honos életmód megmentését célozza, mert ennek hiányában az embereknek megszakad a kapcsolata a földdel, s ha ez megtörténik, abból sok probléma következik. „Itt most minden egyben van. Reménykedem, hogy lesznek további ilyen központok, ehhez kívánok, erőt, hitet.”

Tuczainé Régvári Marietta ajándékként négy megélezett kapát adott át a szónokoknak.

„Isten áldását kérjük, hogy termőre fordulhassanak” – az ünneplő sokaság Székely János szombathelyi megyéspüspökkel imádkozott, majd megkezdődött a faültetés.

Sallai Flórián közreműködésével hegedűszó mellett először a vendégek ültették el a facsemetéket a szakszerűen előkészített gödrökbe, majd az önkéntesek következtek.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír