Pápai Lajos 1996-ban a Győri Egyházmegye főpásztoraként fogadta Szent II. János Pál pápát.
A Szentatya felkereste a Nagyboldogasszony-székesegyházat, ahol a Könnyező Szűzanya kegyképe előtt imádkozott, majd Boldog Apor Vilmos vértanú püspök sírjánál is lerótta kegyeletét.
Látogatása csúcspontja a győri ipari parkban mintegy 150 ezer hívő részvételével bemutatott szentmise volt.
Az ünnepi szentmise kezdetén Pápai Lajos püspököt születésnapja alkalmából virágcsokorral köszöntötték.
„A mai este különleges alkalom e közösség számára” – köszöntötte az egybegyűlteket Veres András győri főpásztor. Mint mondta: „Biztosan sokan vannak ma itt a hálaadó szentmisén, akik személyesen lehettek jelen Szent II. János Pál pápa 30 évvel ezelőtt Győrben tett látogatásán. Én akkor nem tartózkodtam Magyarországon, de a Duna Televízióban követhettem az egész szertartást. Meglepett, hogy a nagy meleg ellenére nagyon hideg szél fújt, és láttam, hogy az emberek igencsak fáznak, vacognak. A Szentatya nagyon jó hasonlatot mondott: »A Szentlélek szele fúj akkor is, ha hideg, erőteljes.« Ezért is ünneplünk és adunk hálát, hogy amit ott, akkor megtapasztalhattunk a Szentlélek erejéről, azt ne felejtsük el. Emlékezzünk üzenetére.
Mindnyájunk egyéni és közösségi életét gazdagítsa a Szentlélek ereje, erősítsen bennünket hitünkben, szeretetünkben egymás és az Egyház iránt”
– buzdította a híveket a püspök.
„Ma annak a három szent kassai vértanúnak az ünnepe is van, akiket Szent II. János Pál pápa avatott szentté 1995-ben Kassán. Ma emlékezünk meg – mint minden hónap első hétfőjén – Apor Vilmos vértanú püspökünkről is, akit ugyancsak ez a szent pápa avatott boldoggá, és akinek a sírjánál is imádkozott” – kezdte homíliáját az ünnepi szentmise szónoka, Pápai Lajos nyugalmazott megyéspüspök.
Ezután felidézte, amit a Szentatya 30 éve az Ipari Parkban bemutatott ünnepi szentmisén mondott: „Milyen csodálatos kegyelme Istennek, hogy ma, szeptember 7-én, amikor megemlékezünk a három kassai vértanúról, akiket egy éve avattunk szentté, most itt ünnepeljük őket Győrben, ahol Isten szolgája, Apor Vilmos püspök életét adta a rábízottakért.” II. János Pál Krisztus tanúja volt közöttünk – emlékeztetett, hozzátéve: mártír, ami azt jelenti, hogy tanú. Ő is a vérét adta, amikor ellene elkövették a merényletet, de ahogy írta később: „Egy kéz adta le a lövéseket, egy másik kéz pedig eltérítette a lövedékeket.” Meggyőződése volt ugyanis, hogy ez utóbbi kéz Máriáé, Isten Anyjáé volt. Így életben maradt, és folytathatta tanúságtételét. „Mire is tanított minket 30 évvel ezelőtt?” – tette fel a kérdést Pápai Lajos. „Beiktatása napján az egész Egyházat, sőt lehet mondani, az egész világot megszólította: »Ne féljetek!«”
Őt látva is világossá vált, hogy szentek és vértanúk kortársai vagyunk. Hirdette Krisztus szavait: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni.” (Mt 10,28)
A 20. század számtalan vértanúja és szentje hirdeti a Bölcsesség könyvének szavait: „Ha az emberek szemében szenvedtek is, reményük telve volt halhatatlansággal. És olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.” (Bölcs 3,7)
„Amikor 30 éve itt járt Szent II. János Pál pápa, nagy változás után voltunk – idézte fel a múltat a szónok. – Véget ért a kommunista diktatúra, de az évtizedek vallásellenes politikája megtette hatását, s az emberek nem a szabadságot várták, hanem a nyugati jólétet. S amikor ez elmaradt, s az ideológiai materializmusban nevelődött fiatalságra ráömlött a nyugati világ gyakorlati materializmusa, sokan elvesztették a reményüket. Ezért a szentmisén az Ipari Parkban figyelmeztetett a Szentatya, hogy álljunk ellen annak a kísértésnek, hogy elfogadjuk passzívan a helyzetet, mint azok, akiknek nincs reménységük. »Mi, keresztények – mondta –
Krisztus jelenlétében élünk, soha nem vagyunk egyedül.
Előttünk járnak az elmúlt 40 év vértanúi, szentjei, hitvallói. Ők nem tagadták meg a hitüket, elviselték az üldözést, nem menekültek a passzív közömbösségbe.«”
„A Szentatya győri beszédében rámutatott a feladatainkra is. Mindenekelőtt Szent Pál szavaira figyelmeztetett: »Kérve kérlek Istenre és Jézus Krisztusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az ő eljövetelére, az országára, hirdesd az evangéliumot, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan.« (2Tim 4,1–2) S ezt annál inkább meg kell tennünk, mondta még a pápa, hogy az ember kiábrándultságában, jobban, mint valaha, valami fájdalmas vágyakozást érez valami más után, amit nem tud megnevezni, és ott keres, ahol az nem található. Azt kérte, hogy
bátran hirdessük az Isten szavának, a keresztény tanításnak a teljességét.”
Ebben különleges segítség a Katolikus Egyház Katekizmusa.
„Szent II. János Pál bátorított minket: »Védjük az embert!« Mindenekelőtt az emberi életet, amit a mai gondolkodás relativizál. Megengedi elvenni az életet a születés előtt és a halál előtt is. Hirdette, hogy »Védjük a családot!« Az Isten tervében van egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége, ami nyitva áll az élet előtt. Ezt a szövetséget emelte az Úr Jézus szentségi rangra, ami felbonthatatlan.
Mint fontos feladatot írta le II. János Pál itt Győrben a fiatalok vallási nevelését, elvilágiasodott korunkban. Hangsúlyozta a felnőtt hívek vallási képzését és apostoli lelkületét. Hogy minden plébánián legyen egy hívő közösség, ami vonzza a keresőket, és otthont tud nyújtani nekik. Végül lelkünkre kötötte, hogy tartsuk nagy kincsnek katolikus nevelési intézményeinket, az óvodától az egyetemekig, mint a hit átadásának és a keresztény emberség formálásának eszközét.
Isten úgy alkotta meg az embert, hogy lényegéhez, a személy kiteljesedéséhez nélkülözhetetlen az Isten utáni vágy. Szent Ágoston olyan szépen írta: »Magadnak teremtettél minket Istenünk, s nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned.«
II. János Pál, aki a II. Vatikáni Zsinaton részt vett a Gaudium et spes dokumentum előkészítésében, nem véletlenül hivatkozott annak a 22. pontjára – ahogy XVI. Benedek pápa is: »Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán. Az emberi természet bennünk is roppant méltóságra emelkedett azzal, hogy Krisztus azt magára öltötte, anélkül, hogy megsemmisítette volna. Ez az evangélium egy örök tanítás az ember igazságáról, az emberi közösségről, s az egyetlen igazi biztos garanciája a szabadságnak, a szolidarításnak, az emberi méltóságnak.«
Szent II. János Pál csodálatos küldetést adott nekünk, mikor azt mondta: »Ne féljetek! Ne féljetek Krisztus körül összegyűlni és elfogadni az ő hatalmát. Ne féljetek! Nyissátok ki, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi.« Kérjük Szent II. János Pál pápát, könyörögjön értünk, hogy ehhez a küldetéshez méltók lehessünk” – zárta prédikációját Pápai Lajos püspök.
A liturgia végén a papság és az asszisztencia átvonult Boldog Apor Vilmos vértanú püspök síremlékéhez, és közbenjárásáért fohászkodott új papi és szerzetesi hivatásokért.
Ugyanitt imádkozott II. János Pál lelkipásztori látogatása alkalmával 1996. szeptember 7-én, Isten szolgája, Apor Vilmos püspök sírjánál, akit 1997. november 9-én a vértanú boldogok sorába iktatott.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Molnár G. Tamás
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria























