„A te jó Lelked vezessen engem egyenes úton” – Papszentelést ünnepeltek Hajdúdorogon

Az ünnep középpontjában a Szent Kereszt állt. A metropolita prédikációjában felidézte a kereszt körülhordozásának ősi hagyományát, amely Konstantinápolyban, a 9. század táján alakult ki. A Szent Kereszt ereklyéjét a városban hordozták körbe, imádkozva a betegségek, járványok és a szenvedések elmúlásáért.

A kereszt ma is ugyanarra hívja az embert: hogy hittel tekintsen Krisztusra, és benne keresse a gyógyulást legfőbb betegségéből: a bűnéből.

A Szent Kereszt ünnepe és a Nagyboldogasszony böjtjének kezdete így különös jelentőséget kapott Tóth Lóránt papszentelésének napján is.

Kocsis Fülöp érsek arról beszélt, hogy az embernek, különösen pedig a papnak, meg kell tanulnia Isten idejéhez igazítani az életét. A főpásztor egy személyes, szeretetteljes történettel is megszólította az újszenteltet, akivel az elmúlt években sok közös szolgálati élmény kötötte össze.

Valószínű, hogy nem az Isten órája késik; a miénk siet, vagy szeretnénk siettetni. Érdemes kivárni az Isten óráját, mert akkor van pontosan az az esemény, aminek lennie kell”

– hangzott el a prédikációban.

Ez a gondolat különösen személyessé vált Lóránt atya életében. Hosszú út vezetett ugyanis addig a napig, amikor a hajdúdorogi székesegyház oltáránál pappá szentelték. A metropolita arra kérte, hogy most kezdődő papi szolgálatát is Isten akaratához és az ő idejéhez hangolja. „Nagyon fontos tehát, kedves Lóri atya, hogy te is a ma kezdődő papságodat ehhez az isteni időhöz igazítsd” – mondta.

A prédikáció egyik legmélyebb és legmeghatóbb része a papszentelés különleges pillanatára irányította a figyelmet. Arra a pillanatra, amikor az újonnan felszentelt pap tenyerébe kerül az Eucharisztiában jelen lévő Bárány. A metropolita így fogalmazott: „Vedd, és őrizd meg, mert számonkéri tőled az Isten.” Ez a mondat egész papi életre szóló küldetést fogalmaz meg:

Krisztust őrizni, rá szegezni a tekintetet, és őt továbbadni az embereknek.

„Eddig is volt már, hogy a tenyeredbe kaptad Krisztust, azért, hogy te magad megáldozz. De ma azért kapod a tenyeredbe, hogy kioszd, hogy másoknak add tovább” – mondta a metropolita. Majd arra figyelmeztette Tóth Lórántot, hogy papi szolgálatának legfontosabb feladata nem a saját, hanem Krisztus gondolatainak, terveinek, elképzeléseinek továbbadása lesz.

Kocsis Fülöp érsek egymás után adta át a papi öltözet darabjait: az epitracheliont, az övet, a kézelőt, a felont, valamint az újszentelt megkapta a liturgikont is.

Ettől a pillanattól kezdve Lóránt atya már maga is bekapcsolódott a Szent Liturgia végzésébe. Kezébe vette Krisztus testét, a Bárányt, és első papi szolgálataként már ő maga is áldoztatott.

Az újonnan szentelt pap első, miroválással adott áldásával zárult az ünnepi Szent Liturgia.

Az ünnep végén Lóránt atya szívből jövő szavakkal mondott köszönetet mindazoknak, akik hivatásának útján mellette álltak.

A beszámoló teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír