A béke nem elvont koncepció – Beszélgetés Fabiny Tamás evangélikus püspökkel

– Ferenc pápa egy évvel ezelőtt találkozott Budapesten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a zsidó közösségek képviselőivel. Az egyházfő többek között azt mondta, hogy napjainkban a zsidók és a keresztények egymásban a barátot és a testvért szeretnék látni. Ön hogyan látja a zsidó-keresztény kapcsolatokat?

– A zsidóságban az idősebb testvért látom. Ennek megfelelően a zsidó vallási közösségek és a keresztény egyházak kapcsolata testvéri kell, hogy legyen, hiszen hitük ugyanazon a Szentíráson alapul: a héber Biblia, amit mi, keresztények Ószövetségnek nevezünk mindkét vallás hívei szerint a Teremtő Istenről tanúskodik.

Közös hitünk szerint ő szeretettel fordul az ember és a teremtett világ felé, beavatkozik a történelembe, és ezáltal megismerteti magát velünk.

Arról, hogy ez az isteni kinyilatkoztatás hogyan történik, különbözik a hitünk: míg zsidó testvéreink várják a Messiás eljövetét, mi őt a názáreti Jézusban ismerjük fel – abban a Jézusban, aki maga is zsidó volt és akinek a héber Biblia volt a Szentírása.

Sok történelmi tehertétel nehezíti a zsidó és keresztény közösségek testvéri kapcsolatának ápolását, és ezekről nyíltan kell beszélnünk. A zsidóságra vonatkozó bántó és sértő kijelentések az Egyház képviselői – Aranyszájú Szent Jánostól kezdve Lutheren keresztül a modern szerzőkig – sokszor leírtak olyan tarthatatlan és vállalhatatlan mondatokat, amelyek nagymértékben hozzájárultak az antiszemitizmus kialakulásához.

Áttételesen ez hatott magyarországi történelmünkre is, hiszen a gyűlöletkeltés vagy például a zsidó nép kollektív felelősségre vonása Jézus haláláért áttételesen hozzájárult a Soá borzalmaihoz is, amely során sok ezer magyar zsidó honfitársunk vált jogfosztás, üldöztetés és tömeggyilkosság áldozatává. Ez soha többé nem ismétlődhet meg!

Számomra fájdalmas, hogy a teológia milyen sokszor vált a politika szolgálóleányává. Most egy olyan könyvön dolgozom, amelyben egyebek mellett azt próbálom kimutatni, hogy az Egyházban vagy a művészetekben milyen sokszor azonosították iskarióti Júdást a zsidó néppel. Világossá kell tennünk, hogy az antiszemitizmus minden formája összeegyeztethetetlen a keresztény hittel, ezért elfogadhatatlan. Ennek a kimondása az alapja a keresztény és zsidó vallási közösségek testvéri, baráti együttélésének és együttműködésének, amire Ferenc pápa is utalt.  

– Milyen szerepet tölt be a Keresztény-Zsidó Tanács ebben a párbeszédben?

– Minden olyan fórum, amely a két közösség párbeszédét és együttműködését szolgálja fontos küldetést tölt be, így a Keresztény-Zsidó Tanács is. Ezzel a céllal működik a Keresztény Zsidó Társaság is, amelynek ügyvezető elnöke vagyok.

– A Keresztény-Zsidó Tanács konferenciájának fő témája a béke. Milyen jelentősége van Ön szerint a békének a keresztény tanításban?

– A béke fontos és gazdag bibliai fogalom, mely túlmutat az háborúskodás hiányán: az ószövetségi salom a messiási békekorszakra vonatkozó próféciákban egy olyan állapotot jelöl, amelyben az ember békében él Istennel, önmagával, embertársaival és a teremtett világgal. Jézus ezt a békét ígérte a tanítványainak, és feltámadása után így köszöntötte őket: „Békesség néktek!”. Ezt idézzük fel minden alkalommal az evangélikus úrvacsorai liturgia kezdetén.

Mindebből az is következik, hogy a keresztény tanítás elutasítja a háborút és az erőszak minden formáját.

A béke nem valamilyen elvont koncepció vagy politikai szlogen – a szocializmus idején sokan éltek vissza ezzel –, hanem nagyon konkrét dolog: az az állapot, amikor nincs legitimitása annak, hogy az egyik ember a másik embernek fizikai sérülést, szenvedést okozzon, vagy kioltsa az életét. A keresztény embernek radikálisan el kell utasítania a háború minden formáját, s a béke megőrzését és helyreállítását kell szolgálnia. Jézus a Hegyi beszédben így fogalmaz: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5,9).

– Milyen kapcsolatot lát az igazságosság és a béke között?

– Az igazságosság és a béke összekapcsolása kulcsfontosságú kérdés. Nem véletlen, hogy az Egyházak Világtanácsa „az igazságosság és béke zarándoklatára” hívja a világ keresztény egyházait és minden jóakaratú embert. A béke csak akkor valóságos és fenntartható, ha igazságosságon alapul.

A béke ugyanis nem válhat az igazságtalanság, a jogtiprás vagy az erőszaktétel igazolásának eszközévé.

Ezért fontos, hogy amikor – akár az orosz-ukrán háborúval kapcsolatosan, vagy más konfliktusok esetében – a béke mellett kötelezzük el magunkat, akkor ez az igazságos béke melletti elköteleződés kell, hogy legyen. Mindez a krisztusi szeretet-parancsból következik: az igazságosság érvényesítése végül is a szeretet gyakorlását jelenti.

– Ön szerint mi lehet annak az oka, hogy egyes politikai vezetők a konfliktusok egyik lehetséges megoldásának a háborút tartják?

– A keresztény teológia szerint az erőszak mint megoldás választása az ember bűnös állapotából következik, azaz abból, hogy az ember nem él többé szeretet-kapcsolatban az Istennel. Gondoljunk Káin és Ábel történetére. Így tehát bár mélységesen elítélem és fájlalom, de nem lepődöm meg azon, hogy ma is vannak emberek, döntési helyzetben is, akik az erőszak, a háború útját választják. Hogy miért? Szerepet játszanak ebben bizonyos gazdasági érdekek, a fegyvergyártó vállalatok lobbiereje vagy a birodalmi eszmék újraéledése. De a legfontosabb, hogy

a háborúra és a békére vonatkozó döntéseket végül mindig konkrét személyek, egyes emberek hozzák meg, akik emberi életekről döntenek. 

Az ő személyes felelősségük tehát a háború elkerülése és a béke megteremtése. Az egyházaknak küldetése, hogy erre az Isten előtti felelősségre emlékeztessék a politikai élet szereplőit, a hatalom birtokosait. Minősítetten érvényes ez abban az esetben, ha önmagukat kereszténynek nevező politikusokról van szó.

– Fél éve folyik a szomszédunkban egy pusztító háború. Önnek mi a meglátása ezzel kapcsolatban?

– A lehető legnagyobb aggodalommal követem az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni agresszióját. Elsősorban azért, mert mérhetetlen emberi szenvedést okoz a háború. Civilek és katonák sérülnek meg, élnek át borzalmas testi és lelki szenvedést a front mindkét oldalán. És emberek gyilkolják egymást, ezrek halnak meg. Ez tűrhetetlen, elfogadhatatlan, efölött nem lehet napirendre térni. Ezen túl mélységes aggodalommal követem a fejleményeket azért is, mert egy független ország területi integritásának megsértése, városai és falvai egy részének katonai erővel történő elfoglalása, annektálása a nemzetközi jog elfogadhatatlan megsértése. Ez a második világháború után kialakult nemzetközi rend összeomlásával fenyeget. Ez pedig térségünk, Európa és az egész világ stabilitását veszélyezteti.

Nem szeretném, ha gyermekeinknek, unokáinknak egy, a mostaninál élhetetlenebb, veszélyesebb és embertelenebb világban kellene élniük.

Ennek megakadályozása érdekében a világ vezetőinek most kell cselekedniük. Mély aggodalommal kísérem figyelemmel az ukrajnai háborús fejleményeket azért is, mert megdöbbentő fenyegetéseket hallunk az atomfegyver bevetésének lehetőségével kapcsolatosan. Ellenzem mindenféle fegyver használatát, de az atomfegyver bevetése olyan vörös vonal, amit senki, soha, semmilyen formában nem léphet át, mert az az emberiség és a bolygó élővilágának a létét fenyegeti. Ilyenkor csak az ősi imádság szavai törnek fel az emberből: „Kyrie eleison! – Uram, irgalmazz!” Természetesen különösen is szívünkön viseljük a kárpátaljai magyar közösségek sorsát, és reménykedünk abban, hogy a háború mielőbbi befejeződésével javulnak majd a szülőföldön való megmaradásuk feltételei. Egyházunk közössége is kiveszi a részét a kárpátaljai magyarok, valamint az Ukrajnából hazánkba menekültek megsegítésében, etnikai és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül.

– Mit tehetnek a zsidó és keresztény felekezetek annak érdekében, hogy a nézeteltérések megoldása ne a háború legyen?

– Először is nem áldhatják meg a fegyvereket. Megdöbbenéssel halljuk, hogy az Orosz Ortodox Egyház főpapja, Kirill moszkvai pátriárka „metafizikai” jelentőségűnek nevezte a háborút, a „jó” és a „rossz” küzdelmeként értelmezve. Ez összeegyeztethetetlen a keresztény tanítással: magam is csatlakoztam számos teológushoz, amikor aláírtam a keresztény hitigazságokkal való ilyen visszaélés elutasítását tartalmazó Oxfordi szolidaritási nyilatkozatot.

Nekünk, keresztény és zsidó közösségeknek fel kell emelnünk a szavunkat az igazságos béke megteremtése érdekében, és prófétai felelősséggel kell emlékeztetnünk a hatalom birtokosait a felelősségükre, amelyet az emberi életek megóvása és a szenvedés megszüntetése terén hordoznak. 

Továbbá mindent meg kell tennünk a háború áldozatainak megsegítése, a szenvedés enyhítése érdekében. 

– Mit tehet a keresztény ember a béke érdekében?

– A keresztény ember elsősorban a saját környezetében, a rábízott felelősségi körben tehet a békéért.

A béke mindig az emberi kapcsolatokban valósul meg.

Ha személyes életünkben nem az erőszak útját, hanem a másik ember tiszteletét, méltóságának megőrzését választjuk, már tettünk a békéért. És nem feledkezhetünk meg az imádságról sem. Az ukrajnai háború és a világban zajló más fegyveres konfliktusok befejezéséért és az igazságos békéért való imádságra hívom minden keresztény és zsidó testvéremet.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. november 17-i számában jelenik meg.