A keresztényeknek bele kell nőniük Krisztus erényeibe – Tracey Rowland teológus előadása a Pázmányon

Az előadás kapcsán felhívták a figyelmet Joseph Ratzinger összegyűjtött művei sorozat első magyar nyelvű kötetére, amely a 15 kötetes, mintegy 15 ezer oldalt felölelő teljes életmű harmadik része lesz; továbbá a vendégprofesszor, Tracey Rowland magyarul most megjelent, Ratzinger hite – XVI. Benedek pápa teológiája című könyvére is, melyet Buzai Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Főiskola hallgatója fordított.

A Joseph Ratzinger-összkiadás egy nagyobb fordítói csapat munkája, amelyet Görföl Tibor koordinál, és a fordítói munka oroszlánrészét is ő végezte. A megjelent első duplakötet címe: Európa, kultúra, társadalom, filozófia. A magyar sorozat, amely a Vigilia Kiadó évtizedes vállalkozása, a német összkiadás tematikáját követi.

Tracey Rowland professzor egyben az angol nyelvű Ratzinger-kiadás felelőse is, melyet Robert Barron püspök koordinál.

Az alábbiakban Tracey Rowland budapesti előadásának rövid kivonatát közöljük.

Tracey Rowland professzor Joseph Ratzinger gondolkodását kapcsolódó szópárokkal igyekezett bemutatni, melyek áttekintése segíthet bennünket, hogy eligazodjunk a teológus pápa gondolkodásában. 

Ezek közül az első a hit és az értelem kapcsolata volt.

Tracey Rowland kitért arra, hogy Ratzinger gondolkodásában a hellén örökség, vagyis a görög filozófia talaján szervesen fejlődött ki a keresztény gondolkodás, amelyet attól nem lehet elválasztani. A görög filozófia keresztény felhasználása szerves volt, és a Gondviselés művének tekinthető.

A hit és az értelem kapcsolatát tekintve a német felvilágosodás szerzői beszűkítették az értelem terét, Joseph Ratzinger ezért – Hans Urs von Balthasarral együtt – bírálattal illette a német idealizmus hagyományát, ami azért is fontos, mert annak előfeltevéseire nagyban épül a modern kultúra.

Joseph Ratzinger – Romano Guardinit követve – törekedett a hit és az értelem legszélesebb egységbe foglalására.

A filozófia és a teológia, jóllehet, nem azonosak, de a képzés során a diákoknak e kettőt szerves összefüggésben kell látniuk.

A logosz és az éthosz viszonya kapcsán Joseph Ratzinger – ugyancsak Guardinit követve – elsőbbséget tulajdonított a logosznak, vagyis a racionalitásnak, az éthoszhoz, vagyis az erkölcsi tartalomhoz és a cselekvéshez képest. Az erkölcsiség a racionális belátásra épül, és ezt azokban az országokban különösen fontos volt hangsúlyozni, ahol például a felszabadítás teológiája a gyakorlat elsőbbségét hirdette. A cselekvést az értelem, a racionalitás határozza meg, az ad neki formát, a kettő szervesen összetartozik.

Joseph Ratzinger hangsúlyozta, hogy

értelem és igazság nélkül a puszta szeretettel nehéz bármit is kezdenünk.

A harmadik szópár a természet és a kegyelem, melynek kapcsán Joseph Ratzinger Henri de Lubac nézeteit követte, aki belátta, hogy a szekularizáció fő oka az volt, hogy a kegyelmet és a természetet elválasztották egymástól. A természetet és a kegyelmet elválasztó nézetet extrinszécizmusnak, külsődleges szemléletnek is nevezzük: az így gondolkodó azt feltételezi, hogy nincs azok között semmilyen kapcsolat.

Olyan ez, mint egy habos sütemény, ahol a piskóta a és a krém elkülönül, és egyik nem járja át a másikat – tette hozzá Rowland.

Ha így gondolkodunk, akkor a kegyelem elkülönül a természettől, a kinyilatkoztatás pedig elválik az értelemtől, így a kegyelem és a kinyilatkoztatás a kultúra peremére szorul, és jelentéktelenné válik.

A kegyelem és a természet helyes viszonya – Lubac tanítása alapján – tükröződik a Gaudium et spes zsinati konstitúció 22. pontjában. II. János Pál pápa ezt a zsinati szakaszt idézte leggyakrabban, amelyben egy merész teológiai antropológia körvonalai jelennek meg.

A következő szópár a Szentírás és a hagyomány viszonyáról szól, mellyel kapcsolatban Joseph Ratzinger sokat merített Farkasfalvy Dénes és a dallasi magyar ciszterci teológusok munkáiból. Ratzinger elfogadta a történetkritikai megközelítés létjogosultságát a maga helyén, de meg volt róla győződve, hogy az Írást hittel kell olvasni. Ezt a programot a híres New York-i Erasmus-előadásában bontotta ki. Erről szól Aaron Pidel jezsuita közelmúltban a római Gregoriana Egyetemen megjelent könyve (The Inspiration and Truth of Scripture: Testing the Ratzinger Paradigm) is.

A történelem és az ontológia viszonya a modern keresztény gondolkodás történetének egyik legnagyobb kérdése volt. A skolasztikus teológia ugyanis általános elvekben gondolkodott, de nehezen tudott mit kezdeni a történelem jelentőségével. Martin Heidegger hatására eközben a 20. századi német gondolkodásban megnövekedett az igény az ontológia és a történelem kapcsolatának mélyebb feltárására. Joseph Ratzinger elismerte, de bírálta Karl Rahner ezen a téren végzett vizsgálódásait, maga pedig Hans Urs von Balthasar belátásait követte ezzel kapcsolatban.

A Tracey Rowland által választott hatodik szópár a dogmatika és az erkölcstan viszonyára vonatkozott. Ennek kapcsán Joseph Ratzinger meggyőződése volt, hogy az erkölcsi tanítást dogmatikai alapokra kell helyezni.

Az erkölcsteológiának ugyanis azt kell szolgálnia, hogy a keresztények belenőjenek Krisztus erényeibe.

Ennek érdekében törekedett meghaladni a kazuisztikus erkölcsteológia kereteit. A Veritatis splendor (Az igazság ragyogó fényessége) kezdetű enciklikában ezzel a kérdéssel foglalkozott Szent II. János Pál pápa is.

Ezek a kérdések meghatározták Joseph Ratzinger fundamentális teológiáját, miközben a teológus pápa módszere mindig is az volt, hogy igyekezett áttekinteni az adott probléma történetét, és válaszokat csak a kérdések történetének ismeretében keresett. Törekedett arra, hogy Jézus Krisztust a megtestesült második isteni személyként mutassa be, és ne hódoljon be az aktuális kulturális, vagy éppen popkulturális várakozásoknak.

Meg volt róla győződve, hogy Jézust nem a reklám, hanem a hiteles katolikus élet teszi vonzóvá.

Tracey Rowland – Robert Barron püspökkel együtt – e meggyőződés apostolaként örömmel tapasztalja, hogy a legfiatalabb nemzedék egyre inkább keresi ezt a katolikus valóságot, és kéri a keresztség szentségét szerte a világon.

Tracey Rowland hozzátette: Kijelenthetjük, hogy

az úgynevezett Z generáció körében ez a ratzingeri program egyre népszerűbb, nem csak az angolajkú országokban. Miközben ez egy sajátos európai gyökerű gondolkodásmód – hiszen a hit és az értelem sajátos szintézise itt, ebben a kultúrában bontakozott ki –, jelentősége az egész világnak szól.

Az európaiaknak ezért is sajátosan büszkének kell lenniük saját kereszténységükre, és nem szabad hagyniuk, hogy ez az európai kereszténység megsemmisüljön.

Szükségünk van arra, hogy a fiatalok Európában újra felfedezzék a hitet, és büszkék legyenek arra, hogy európai keresztények, ne pedig szégyelljék azt.

Tracey Rowland megjegyezte, hogy Közép-Európában járva folyamatosan ennek a nagyszabású katolikus kultúrának a nyomaira bukkan, amit az itt élőknek nagy becsben kell tartaniuk. 

Joseph Ratzinger újra és újra e nagyszabású európai katolikus kultúra páratlan produktumaira irányította a figyelmünket.

Forrás és fotó: PPKE HTK 

Magyar Kurír