A nicaraguai hatóságok üldözik az egyházat, a száműzöttek sem érzik biztonságban magukat

A katolikus egyház 37 ingatlanát sajátították ki; az egyházmegyék, plébániák és kongregációk bankszámláinak több mint 90 százalékát zárolták. Legalább 17 katolikus médiumot zártak be 2022 óta. Több mint 110 esetben követtek el rablást és szentségtörést katolikus templomokban. A papok folyamatos rendőri megfigyelés alatt állnak. Ez csupán részleges felsorolása azoknak az intézkedéseknek, amelyek a nicaraguai hatóságok – élükön a Daniel Ortega és Rosario Murillo elnöki házaspár – által a katolikus egyház ellen folytatott üldöztetést mutatják.

Az elmúlt napokban érkezett hír egy újabb letartóztatott püspökről, Abelardo Matáról, Estelí emeritus püspökéről. A kormány közleményben jelezte, hogy szabadon engedte a főpásztort, ám sok a tisztázatlan kérdés az ügyet illetően.

Senki nem beszél az üldöztetésről

Nicaraguában fojtogató csend övezi ezt a helyzetet, a szabadság hiányát és a sok száműzött – köztük püspökök és papok – helyzetét. Rafael Aragón Marina spanyol származású Domonkos-rendi szerzetes, akit megakadályoztak abban, hogy visszatérjen Nicaraguába, valamint Gabriel Putoy Cano világi hívő, akit kiutasítottak és megfosztottak állampolgárságától, európai körútra indultak Costa Ricából, ahol jelenleg élnek, hogy megtörjék ezt az érdektelenséget. Jártak számos fontos fővárosban, az európai intézményeknél Brüsszelben, majd Rómába mentek.

Megrendítő beszámolójuk új részletekkel szolgál a vallásszabadság hiányáról, de a szomszédos Costa Ricában tapasztalható nehézségekről is, ahol a köztársasági elnök, Laura Fernández Delgado heves vitákat váltott ki azzal a kijelentésével, hogy a nicaraguaiaknak „olyan kormányzati formájuk van, amilyet maguknak választottak”. A kijelentés célja az volt, hogy ne ingereljék a szomszédot, de az is, hogy megteremtsék a nicaraguai menekültáradat megfékezésének alapjait, holott eddig alapvetően befogadták az érkezőket.

A száműzött pap humanitárius és lelki segítséget nyújt a menekülteknek

„2022-ben Spanyolországba kellett utaznom – mondta el a SIR-nek Aragón atya. – Visszatérésemkor nem engedtek be az országba. Domonkos szerzetes vagyok, előfordult már velem, hogy országot vagy közösséget váltottam; nem volt nehéz alkalmazkodnom, hogy Costa Ricában folytassam a szerzetesi életemet. De a pasztorális tevékenységemet fel kellett adnom. Nicaraguában egyrészt az országban jelen lévő, Isten Igéjének küldöttei nevű mozgalom tagjainak biblikus képzésével foglalkoztam, másrészt a Chinandegában működő Radio Veritasban végeztem szolgálatot, és éppen ez a tevékenység okozta az országból való kiutasításomat.”

Rafael Aragón Marina így ma a szomszédos országból figyeli, mi történik Nicaraguában. „A Costa Rica felé tartó kivándorlás nem áll meg – magyarázza. – Ezért létrehoztunk egy emberi jogi bizottságot, amely humanitárius és jogi segítséget nyújt a menekülteknek és a száműzötteknek. Mi, Costa Ricában élő nicaraguai papok, lelki és lelkipásztori kísérést is biztosítunk számukra.”

Hangsúlyozni kell azt is, hogy sok száműzött nem érzi magát biztonságban a szomszédos országban. Fordultak elő gyanús gyilkosságok is a száműzöttek és ellenzékiek jelentős alakjai körében. A legmegrázóbb eset a hadsereg egykori őrnagyával, Roberto Samcam Ruizzal történt, akit tavaly gyilkoltak meg.

Sokak és maguk a nemzetközi szervezetek meggyőződése is az, hogy a managuai rezsimnek valamilyen módon sikerül folytatnia az üldözést külföldön is. „Az emberek még itt is rettegnek”

– erősíti meg a domonkos szerzetes.

Folyamatosan ellenőrzik a papokat

Bizalmas úton továbbra is érkeznek friss információk a rezsim által a papokra és a lelkipásztori munkatársakra kényszerített korlátozásokról: „A körmeneteket továbbra is a templomokban vagy a szomszédos termekben tartják meg, de népünkben mélyen gyökerezik a hagyomány, hogy a hitet az utcákon is megmutassák. A papokat ellenőrzik,

hetente látogatják őket a kormánytisztviselők; »javasolják« nekik, mit mondjanak a homíliákban.

Gyakran megparancsolják nekik, hogy fotózzák le és küldjék el a szöveget, amit el akarnak mondani, és nem tarthatnak találkozókat a híveikkel.” Az elnöki páron belül a feleség, Rosario Murillo ismert a vallási szinkretizmusáról.

Egy hontalan száműzött tanúságtétele

Gabriel Putoy Cano, aki elkísérte Aragón atyát, tanúságot tett arról, mit jelent nemcsak száműzöttnek, hanem hontalannak is lenni, akit megfosztottak állampolgárságától, s ezáltal vagyonától és jogaitól: „A feleségem az Egyesült Államokban él, én Costa Ricában. Mivel a helyi egyház munkatársa voltam Masayában, megfosztottak az állampolgárságomtól, másik 150 emberhez hasonlóan.” Olyan aktus ez, amely rengeteg gyakorlati következménnyel jár, az ember mindenétől megfosztva találja magát.

„Most Costa Ricában aggodalomra adnak okot az elnökasszony szavai, amelyeket néhány száműzött meggyilkolása után mondott – tette hozzá. – De nem veszítettük el a reményt, és szükségünk van a nemzetközi közösség támogatására.”

Forrás és fotó: AgenSIR

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír