A vallásos nevelésről szólt a temesvári egyházmegyei szinodális találkozók februári alkalma

A szinodális találkozók sorában, Pál József Csaba megyéspüspök meghívására február 28-án papok, hittanárok, kateketák és ifjúsági csoportvezetők érkeztek az Egyházmegyei Ifjúsági Központba, hogy megbeszéljék a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlése (2021–2024) záródokumentumának 61. pontjában foglaltakat.

Az említett szöveg így fogalmaz: „Az Egyház nem lehet szinodális a gyermekek hozzájárulása nélkül, akik olyan missziós potenciál hordozói, amelyet értékelni kell.

Szükség van a gyermekek hangjára a közösségben.

Hallgatnunk kell a gyermekekre, és törekednünk kell arra, hogy a társadalom egésze meghallgassa őket, különösen azok, akik politikai vagy nevelési felelősséget viselnek. Az a társadalom, amely nem képes befogadni és gondozni a gyermekeket, beteg társadalom.”

A találkozó résztvevői plébániákon, iskolákban vagy ifjúsági csoportokban tevékenykednek. Együtt keresték a választ többek között azokra a kérdésekre, hogy mit tehetnének jobban vagy többet a gyermekekért; mit szeretnének másként vagy jobban tenni, mint eddig.

Bevezetőjében Pál József Csaba temesvári megyéspüspök a szinodális út három kulcsszaváról, a közösségről, a részvételről és a küldetésről beszélt, továbbá kiemelte a Szentlélekben való meghallgatás fontosságát is.

A jelenlévők csoportokban folytatták a beszélgetést, melyek során többen a következők fontosságát hangsúlyozták: a hittanóra szeretetteli légköre, hogy a gyerekek szívesen térjenek vissza; a szülők aktív bevonása a gyerekeknek szóló különböző tevékenységekbe, hiszen a hitre nevelés a családban kezdődik, imádság és hiteles élet által; a gyerekek bevonása a plébániai tevékenységekbe és kisebb szolgálatokba: aktív részvétel a szentmisén énekkel, imával; részvétel a szentgyónásban, adventi és nagyböjti ájtatosságokban, karitatív programokban; hivatásra nevelés – a gyermek ismerje meg a papi vagy családi hivatás jelentését, fontosságát; a fiatalok életkorához illő nyelvezet és játékos, életszerű példák használata; a gyerekek személyes visszajelzésére való odafigyelés.

Elhangzott továbbá: a vallás nem csupán tantárgy; a hitoktató feladata, hogy a gyerekeket közelebb vezesse Jézushoz, meghallgassa őket, figyeljen rájuk, segítse őket, ha erre van szükségük, és ítélkezés nélkül elfogadja őket; a hittanóra valódi párbeszéd terévé válhat; a hittanórákon legyen idő az imára is, hogy a katekézis evangelizáció legyen, ne pusztán ismeretátadás.

A csoportokban elhangzottak alapján kirajzolódott, hogy a gyerekekkel való foglalkozás középpontjában a személyes kapcsolat, a hiteles tanúságtétel és a közösségi élmény áll.

Vannak plébániák, ahol különböző gyerek- és ifjúsági csoportok rendszeresen tartanak közös találkozókat – ilyen együttműködés létezik például a pécskai, a kisiratosi és a nagyiratosi közösségek között, ahol az elmúlt években ministránstalálkozókat is szerveztek.

A hegyvidéki főesperesség három közössége – Orsova, Eibenthal és Jeselnica – havi tematikus műhelyfoglalkozásokat tervez a plébániaközösséghez tartozó  gyerekeknek és fiataloknak: márciusban Szent Józsefet ünneplik, és felkeresik az idős híveket, áprilisban bibliai ételek vásárát szervezik, nyáron zarándoklatot és szentségimádást tartanak; novemberben a szentekről tanulnak, decemberben az Úr születésének ünnepére készülnek.

E kezdeményezések jól mutatják, hogy a plébániák közötti együttműködés képes megerősíteni a közösségi identitást, gazdagítja a gyerekeknek és fiataloknak szóló programokat, aktív részvételre hívva és segítve őket abban is, hogy megtapasztalják az egyház közösségi és missziós arcát.

A találkozó végén Pál József Csaba püspök bejelentette, hogy a következő szinodális megbeszélést májusban tartják.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír