Az ágostonosok Magyarországon a középkorban – Dózsa Gáborral, a rend kutatójával beszélgettünk

Virágzó jelenlétükről források tanúskodnak, és a szomszéd országokban több helyütt megtaláljuk a fekete barátokat, legújabban Kassa városában is, ahol már a 15. század elején megpróbáltak megtelepedni. Kétrészes interjúnk első felében Dózsa Gábor levéltárossal, a rend történész kutatójával az ágostonos remeterend középkori magyarországi történetéről beszélgettünk. (Az interjú második részét hamarosan közöljük – a szerk.)

– Mikor és hogyan jelentek meg az Ágoston-rendi szerzetesek Magyarországon?

– Szent Ágoston rendjének sajátossága, hogy hivatalos elnevezésében egészen a II. Vatikáni Zsinatig a „remeterend” szerepel, mivel egyfajta remeteközösség hagyományát képviselte. Az Ágoston-rend ugyanis észak-itáliai, toszkánai, Siena környéki remetecsoportok egybegyűjtésével, a pápai udvar hathatós közreműködésével jött létre. Megalakulásának ma két fázisát tartják nyilván. A 20. század közepének kutatásai nyomán sokkal inkább azt hangsúlyozzák, hogy 1244-ben egyesítették a legtöbb remetetársulatot, vagyis már az 1256-os második, úgynevezett „nagy unió” előtt volt egy kisebb unió.

Magyarországon igen korán, már a 11. században megjelent a remeteség. Gondoljunk csak a Zobor-hegyi remetékre, Szent Gellért tevékenységére Bakonybél mellett vagy akár Boldog Vác remetére. E korai remetehagyomány után a 13. században telepedett meg Magyarországon az Ágoston-rend. 

Az ágostonos remeterendben volt egy olyan csoportosulás, amelyet Guillaume de Malavelle (Malavellei Szent Vilmos) 12. századi remete elődjükről németesen vilhelmitáknak nevez a magyarországi kutatás. A vilhelmita rend a 13. század első felében rendházakat tartott fenn Közép-Kelet-Európában. Magyarországon is volt három-négy kolostoruk, de sajnos csak kevés ismerettel rendelkezünk róluk. 1256-ban, a nagy unió idején ezeket a vilhelmita rendházakat Franciaországtól Németországon át hazánkig az ágostonosokhoz sorolták, ám 1262-ben újból önálló rendi létük mellett döntött a pápaság, néhány rendház kivételével. Ilyenek voltak a magyar rendházak is. Az elmúlt évtizedekben előkerültek olyan források, melyek szerint az első Ágoston-rendi szerzetesek az 1260-as években telepedtek meg a Veszprémi Egyházmegye területén, tehát az 1256-os nagy unió után néhány évvel már Magyarországra is eljutottak. A rend ebben az időszakban főként Európa nagy városaiban és Itáliában terjedt el, egyaránt létrehozva a remete életformát élők és a városi koldulórendi közösség kolostorait. Siena környékén az ágostonos remetecsoportok sokhelyütt remeteházakban éltek. Rájuk később terelődött ismét a figyelem, az ágostonos remeterendi lelkiség gyakori megújulásakor. Magyarországon a 13. század végéig főleg püspöki városokban telepedtek meg szerzeteseik, kiemelten a király és a püspökök támogatásával. A Stájer rímes krónika jegyzi fel, hogy utolsó Árpád-házi királyunkat, III. Andrást ágostonos szerzetesek menekítették haza Bécsből titokban, rendi ruhába öltöztetve, Budán keresztül egészen Esztergomig, ahol királlyá koronázták. A rend magyarországi virágkorát az Anjou-királyokhoz köthetjük.

– Mikor alakult meg a magyar rendtartomány?

– Az 1295-ös generális káptalan (egyetemes rendi gyűlés) idején már biztosan létezett magyar provincia. A középkor végéig a magyar mellett a rendnek tizenegy itáliai, négy francia, két spanyol, valamint négy német rendtartománya volt. Az egyetlen német provinciát 1300 előtt osztották fel, kolostorainak nagy száma miatt. Magyarországot a hatalmas kiterjedésű bajor provincia vette körül, amely a mai Dalmácia területétől félkörívben – a Királyi Magyarországot figyelembe véve – egészen a mai Ukrajnáig és néhány fehéroroszországi kolostorig hatalmas területet foglalt magába annak ellenére, hogy kolostorainak száma összesen nem volt nagyobb, mint a magyar rendtartományé. A viszonylag korán létrejött magyar tartománynak a középkor végéig összesen több mint negyven rendháza állt fenn. Ezzel a ferences és a Domonkos-rend után a harmadik legnépesebb koldulórendet alkotta.

– Mi jellemző az ágostonosokra?

– Annak ellenére, hogy ágostonos remetéknek nevezzük őket, a rendet már a létrejötte után a koldulórendek közé sorolták. Az ágostonosok is főként városokban tevékenykedtek, fontos volt számukra az oktatás, különösen a teológia művelése, hiszen Aegidius Romanusnak köszönhetően, aki Aquinói Szent Tamás kortársa volt, önálló teológiai irányzatot is magáénak vallott a rend. Magyarországi Sándor személyében egy olyan tudós szerzetest is a korai magyar rendtartományhoz sorolhatunk, aki a 13. század végén a párizsi egyetemen magiszterként, teológus doktorként tevékenykedett és tanított. A studium generalék a rend tanulmányi házai, a teológiai, illetve a lelkipásztori képzés központjai voltak. A legnagyobb tanulmányi központokba az egész rendből küldhettek hallgatókat, hogy ott legfelsőbb szintű tanulmányokat végezzenek. Az 1310-es, 1320-as évektől Magyarországon is volt studium generale. Ezt a magyar rendtartomány tagjai számára tartották fenn, de a 15. században itáliai tudós szerzetesek, úgynevezett lektorok is oktattak itt. A rendi iskolázás nagyon jelentős volt. Egyes bécsi, krakkói egyetemet végzett szerzetes lektorok, akik később a rendi oktatásban is részt vettek, a legmagasabb tudományos szintet is elérték. Ők a rendi főiskolákon, egyetemeken a teológiai mellett gyakran jogi stúdiumokat is folytattak. 

– A magyarországi Ágoston-rendnek magyarok voltak a tagjai?

– Kérdés, hogy ebben az időszakban ki nevezhető magyarnak. Korábban volt egy olyan nézet, mely szerint a magyarországi ágostonos kolostorok olyan városokban jöttek létre, ahol jelentős volt a német lakosság. Erre vonatkozóan azonban semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk. Ha megnézzük a pontosan lokalizálható, feltárt kolostorokat, láthatjuk, hogy ezek jellemzően a városok magyarok lakta részein helyezkedtek el. Olyan személyneveket sem ismerünk, melyek a német kötődésre utalnának. Ráadásul a kolostorok területi eloszlása sem ad okot arra a feltételezésre, hogy nem az egész magyarságot, hanem inkább a németséget vagy a szlávokat érintette volna a rend Magyarországon. Az erdélyi szászok körében például egyáltalán nem telepedtek meg az ágostonosok.

– Hol voltak rendházaik?

– Ha területi elhelyezkedés szempontjából megnézzük a magyarországi kolostoraikat, látható, hogy ugyanaz jellemző rájuk, mint a másik két nagy koldulórendre: egyházi központokban, igazgatási, kereskedelmi szempontból központi helyeken jöttek létre szerzetesházaik. Fontos rendi központ volt a rendtartomány első székhelye, Esztergom, ahol már a 13. század utolsó harmadában megtelepedtek. Ekkorra biztosan létrejött a budai rendház is, hiszen Szent Margit tanúvallatási jegyzőkönyvében már szerepel a budai Ágoston-rendi perjel. A 15. század második felére Buda lett a rendtartomány székhelye. Esztergom mellett a 13. század legvégén, a 14. század elején kiemelkedik Eger, Pécs, Gyulafehérvár kolostora. Az Alföld kivételével, ahol a Domonkos-rend egy-két kolostorát leszámítva alig volt szerzetesház, valamennyi régióban megtelepedtek az Ágoston-rendiek, ahogyan ezt középszintű igazgatási egységeik, a kerületek (districtusok) nevei is mutatják. A kezdetektől fontos szerepet játszottak például az erdélyi rendházak, Gyulafehérvár mellett Dés kolostora, mint ahogyan Szlavónia és a Szepesség rendházai is. Szlavóniában ugyancsak létrejött egy önálló igazgatási egység, itt négy kolostoruk volt az ágostonosoknak. A Dráva folyón történő révátkelés miatt például Zákányban építettek házat, onnan könnyen megközelíthetők voltak a szlavóniai rendházak.

A másik két koldulórendhez képest az ágostonosoknál hangsúlyosabb volt a mindenkori uralkodó, a királyi család támogatása. Ez abból is látszik, hogy a rendházak jelentős része királyi segítséggel, akár királyi birtokon jött létre. III. Andrástól kezdve II. Lajosig számos uralkodónkról tudjuk, hogy nemcsak a magyar rendtartománnyal, hanem a rend vezetésével is kapcsolatot ápolt. Főként az Anjou-uralkodók leveleztek személyesen a rend generálisával. Hunyadi János le akarta telepíteni Vajdahunyad mellett az ágostonos szerzeteseket, de ez nem valósult meg. A főúr által kedvelt obszerváns ferencesek építettek aztán szerzetesházat a birtokközpontban, hiszen ők is a legnépszerűbb, leggyorsabban bővülő rendek közé tartoztak. 

– Van-e adat valamilyen különleges eseményről, amely az ágostonosokhoz köthető? 

– 1385-ben a magyar provincia egy egyetemes rendi gyűlésnek volt a székhelye. Egy ilyen kiemelkedő eseményen a rend valamennyi rendtartománya és vezetője részt vesz. Forrásaink maradtak fenn arról, hogy e káptalan előkészítése során Bertalan, az akkori vikárius generális milyen útvonalon járta végig a rendházakat Nyugat-Magyarországtól kezdve. Látszik, hogy egy kerület házai gyakran egynapi távolságra estek egymástól, így könnyű volt megközelíteni őket. 

– Hány ágostonos szerzetes élt ekkor a világban és Magyarországon? Hányan laktak egy kolostorban?

– A rendi konstitúció alapján tizenkét rendtag alkothatott egy szabályos konventet, amint a többi koldulórend esetében is. Sajnos kevés olyan forrással rendelkezünk a rend egészére nézve, amelyből látható lenne, mikor hányan éltek a rendben, illetve az egyes kolostorokban. Egy rendi központ, ahol tanulmányi ház is működött lektorokkal, biztosan népesebb volt. Esztergom, Buda, Eger és Gyulafehérvár kolostora húsz-harminc, akár ötven rendtagnak is helyet adhatott, ahogyan egy olyan párizsi vagy itáliai kolostor is, ahol nemzetközi studium generale működött. Az 1480-as években keletkezett egy rendi krónika, amit nyomtatásban is kiadtak, eszerint körülbelül kétezer tagja volt akkor a rendnek. Egy 1498-ból származó dokumentum szerint Magyarországon mintegy húsz kolostorban kétszáz szerzetes működött, a magyar rendtartomány a „középmezőnybe” tartozott.

– Milyen volt az Ágoston-rendiek életmódja? Mi különböztette meg őket más rendektől?

– Koldulórendként alapvetően a városi lelkipásztori munkában vettek részt, prédikáltak, de plébániákat önállóan csak igen ritkán működtettek. A nekik adott támogatások és adományok, illetve a kolostoraik melletti számos temetkezés jelzi, hogy kiterjedt kapcsolatrendszerük volt. Beépültek egy-egy közösség életébe, az emberek között éltek. Ezt igen jól alátámasztja egy különleges forrás, a körmendi Ágoston-rendi kolostor szentszéki perének nemrégiben előkerült és feldolgozott jegyzőkönyve, a polgárok tanúvallomásaival. 

– Milyen volt az Ágoston-rend kapcsolata más szerzetesrendekkel? 

– A rend születésekor egy másik, magyar eredetű remete szerzetesközösség, a későbbi pálosok és az ágostonosok között mindig volt egyfajta elkülönülés, noha akadt olyan település, például Sátoraljaújhely, ahol birtokaikkal, malmaikkal kapcsolatban akár pereskedtek is egymással. Egy-egy rendi közösség nem önmagában létezett egy városban, hanem több szerzetesházzal együtt. Kapisztrán Szent János 1456-ban véghez vitt nevezetes nándorfehérvári győzelméhez kapcsolódik egy történet, miszerint az újlaki Ágoston-rendi szerzetesek a perjel vezetésével díszes ruhában vonultak harcba, és hősi halált haltak az ütközetben. Ez is mutatja a nemzethez tartozásukat, ahogyan azt is, hogy egy másik szerzetesrend kiemelkedő vezetőjének a mozgalmához éppúgy tudtak kapcsolódni egy, az egész országot érintő ügyben, méghozzá szerzetesközösségként. 

– Hogyan érintette a rendet az oszmán hódítás és a reformáció?

– A középkor végén egy sajátos másodvirágzás volt megfigyelhető a rend történetében, ekkor még más szerzetesrendek egy-egy elhagyott kolostorát is átvehették. 1482-ben az ercsi ciszterci apátságot az ágostonos remeték kapták meg, néhány évvel később már itt tartották a tartományi káptalant. Néhány évtized múltán – közvetlenül Mohács előtt, majd után – mégis viszonylag rövid idő alatt sorra tűntek el a rend kolostorai, részben a török támadások, részben a reformáció miatt. Ne felejtsük el, az ágostonos remeterendből származott Luther Márton, és mozgalma a magyar rendtartomány tagjaira is hatással volt. A németországi rendházak mindazonáltal nem mind vesztek el, a magyarországi kolostorok azonban a század közepére igen. Az 1550-es évek első felére valamennyi magyarországi szerzetesház elnéptelenedett, az oszmán hódítás miatt amúgy is alig maradt szerzetesi élet Magyarországon. A hanyatlás tehát nem csak az Ágoston-rendet érintette, és nem csak Magyarországra volt jellemző. Angliában ugyanúgy kataklizmaszerűen pusztult el a rendtartomány, az 1540-es évekre VIII. Henrik rendelkezései miatt a kéttucatnyi kolostort magába foglaló angol provincia is teljesen eltűnt. Az Ágoston-rend vezetését éppannyira megviselte a korábban virágzó magyar provincia pusztulása, mint az angolé: lényegében a rend működési területének keleti és nyugati végein gyors és teljes pusztulás következett be. Azt várnánk, hogy a német rendtartományok Luther miatt hasonlóképpen elnéptelenedtek, ám ezekben néhány központtal mégis megmaradt az Ágoston-rend, és folytonosságot tudott képviselni. A bajor provinciában volt egy-két szerzetesház, amely át tudta menteni a rend hagyományát. Ennek köszönhetően néhány évtized elteltével a cseh és az osztrák kolostorok új rendtartományt hozhattak létre, amelyből aztán létrejött egy osztrák–magyar rendtartomány, bár korábbi kolostoraik területén az ágostonosok ekkor sehol nem tudtak megtelepedni és hozzájutni birtokaikhoz.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 3-i számában jelent meg.